„Teljesen elképzelhetetlen az intézet igazgatásának megosztása olyanokkal, akiknek más a világnézetük vagy a módszertani felfogásuk.”
Carl Grünberg, a frankfurti Társadalomkutató Intézet első igazgatója
FRANKFURTI(ATLAN) LEVES ÉS A FASISZTA HAMISGULYÁS KAPCSOLATA
Elérkeztünk a cikksorozat harmadik, egyben záró részéhez. A gondolatmenet előzményei (ITT) és (ITT) olvashatóak. Vessünk egy pillantást a frankfurti iskolára, ami a nyugati marxizmus felsőoktatási fellegvárává vált. Gondolati szörnyszülöttjeik átjárják életünk minden egyes szegmensét kezdve a magánélettől a családdal, világnézettel folytatva egészen az oktatásig, az egyházakig, a politikáig.
Az iskola az 1920-as évek elején jött létre, az I. világháború sokkja után. Hitler hatalomra jutását követően oktatói külföldre menekültek, így Svájcba, valamint az Egyesült Államokba. 1945 után tértek vissza képviselőik Nyugat-Németországba. Nem célom ebben a cikkben nevekkel bombázni az Olvasót, sem pedig évszámokkal. Néhány figura elméletének az összefoglalása azonban szükséges, még ha nem is vesézzük ki könyveiket, tanulmányaikat. Nekünk csak arra a néhány gondolatra van szükségünk, amiből megviláglik az egész woke-hisztéria szellemi háttere.
A frankfurti iskola sajátos egyveleg. A marxizmus, a freudi pszichológia és a természettudomány-ellenesség (!) jellemzi. Gondoljunk csak a biológiai nem – „társadalmi nem” (gender) mesterségesen gerjesztett ellentétére. Freud és a marxizmus nyomán pedig feltételezik, hogy a nyugati kultúránknak, társadalmunknak a rákfenéje a „bürokratizálódás”, ill. az elfojtott ösztönök, aminek következtében az emberek frusztrációikat más társadalmi rétegeken akarják kiélni, fenntartva a kapitalizmust. És ennek a kapitalista „elnyomásnak” egyenes fejlődésbeli következménye volna a fasizmus. Így, sarkosan megfogalmazva.
Nyugati társadalmunkat az alábbi pontokkal jellemzik:
1. Ragaszkodni a középosztály értékeihez
2. Feltétlen engedelmesség a felsőbbség irányába
3. Agresszió, elnyomás mindazokkal szemben, akik vétenek a társadalmi elvárásokkal szemben
4. Ellenállás az egyéni ötletekkel szemben
5. Vallásosság, hit valamilyen vallásban, amely misztikussá teszi az egyén sorsát
6. Az erő, az engedelmesség igénylése az állampolgárok részéről
7. Cinizmus minden – a frankfurtisták szerint – emberivel szemben
8. Bűnbakkeresés
9. Szexuális dolgokkal való „túlzott” törődés – a nemi ösztön túlhangsúlyozása nélkül nem is lenne freudi az elmélet!
Mindenütt csak fasizmust lát a kritikai elmélet. Arról nem szólva, hogy a szélsőbaloldal és a szélsőjobboldal között észrevehető az az önellentmondásos párhuzam, hogy mindkettő ideológia a középosztályt, a polgárságot gyűlöli. Mindeközben szellemi kiötlőik középosztálybeliek, tehát polgári származásúak voltak! Vagyis, a szélsőséges politikai ideológiák mindig a saját származásból fakadó öngyűlöletből táplálkoznak. Akár baloldalon, akár jobboldalon helyezkednek el. Eltérésük csupán annyi, hogy míg a szélsőbalosak materialisták, addig a szélsőjobboldali polgárgyűlölők ezoterikusak-okkultak.
Elvégre a frankfurti iskola egyik fő ideológusa, Max Horkheimer is úgy vélekedett, miszerint a kritikai elmélet „nem biztos alapokon nyugvó gyakorlat […], hanem a társadalmi átalakuláshoz fűződő érdek [!!!] útján történik” (1)
Marx középosztálybeli volt. A frankfurtisták középosztálybeliek voltak. De a szélsőjobboldalon nagyra tartott René Guénon, a hindu-muszlim behatású tradicionális létszemlélet megalkotója is francia polgári családból származott. És a legnagyobb gonoszsága a szélsőbaloldaliságnak, hogy kölcsönösen hergelik egymást a szélsőjobboldalisággal. Amíg a kulturális marxizmus azt sulykolja az európai emberbe, hogy pusztán már attól bűnös, hogy „fehér”, óhatatlanul a szélsőjobb felé terel egyeseket. Utóbbi pedig visszalökve a labdát a szélsőbalnak kijelenti, hogy mindenki spirituálisan alacsonyabb rendű, aki „nemfehér”. Ismét egy 22-es csapdája! Az osztályharc működik, gúnyosan szólva…
Visszakanyarodva Frankfurthoz, Herbert Marcuse máig kiható teóriáját legjobban egy közgazdász fogalmazta meg egyik könyvében: „Marcuse szerint a nyugati munkásosztály nagy része belesimult a középosztályba, átvette annak ideológiáját, ugyanakkor ez már egy manipulált középosztály, önálló gondolkodás nélkül. Azok a marginalizálódott rétegek, amelyek még megőrizték forradalmiságukat, főként az etnikai kisebbségekhez, a bevándorlókhoz tartoznak, és nem rendelkeznek erővel a kapitalizmus megdöntéséhez. Ezért a jövő forradalmát az értelmiség fogja irányítani, azon belül is főként a diákság…” (2)
Frankfurt School – Critical Theory (angol nyelvű videó)
NEM NÉMETEK, DE SZINTÚGY FELFORGATNAK
Horkheimer mondta, hogy „a nyelv a társadalmi szerkezet igazi tükre”. Ha pedig a társadalmi szerkezetet meg kell változtatni, akkor miért ne változtathatnák meg a nyelvünket, nemde? Jacques Derrida francia filozófus kezdte el igazán széttrancsírozni a nyelvet, relatívvá, viszonylagossá téve minden szavunkat. Így lett viszonylagos az „Isten”, „igazság”, „apa”, „anya” és minden egyéb szavunk, hogy egy keret nélküli formát adjanak számunkra, ahol a nyelvünk szavainak nincsen tényleges jelentése, elvégre minden csak egy felépítmény. Egy konstrukció… Innen származik a dekonstrukció elmélete. Minden szó egy felépítmény, akár egy szék vagy egy asztal. Csak ha atomjaira bontják egy szó tartalmát, a végén nem marad semmi, amihez tartsuk magunkat. Ez az abszolút relativizmus! Merő modern szómágia. A dekonstrukció konstrukciója.
Derrida and Deconstruction:
Michel Foucault szintén nem kerülhette meg a freudi pszichológiát, és annak ösztönelméletét. Többkötetes főműve a Szexualitás története. Az egyes kötetekben sorra veszi, hogyan vélekedtek az ókori görögök a szexualitásról, mint egyfajta önkifejezésről, és hogyan tette béklyók közé a keresztyénség. Szerinte, a keresztyénség szüzességi és tisztasági eszménye elfojtotta az emberi szexualitást. A hatalom és a szexus nála egymással szembenálló erők, és ez a fajta szembenállás vezetett a mai kapitalizmushoz. A hatalom és a szexus mesterséges „osztályharca”.
Michel Foucault – The History of Sexuality:
Tudom, hogy az Olvasó számára tömény információk ezek. Annál inkább sokkolóak. Nem szükséges összeesküvés-elméletekben hinnünk, ugyanis mindennapi gondolkozásunk befolyásolói nem titkos helyeken, hanem az egyetemi katedrákról, értelmiségiek tollából befolyásolnak bennünket. 100 év alatt pedig beérett rossz gyümölcsük; a métely lassú hullámai kikezdték felfogásunkat. Évről-évre, napról-napra. És akkor tudjuk igazán kivédeni a mai woke-felfogást, hogyha az ellenség módszerét nevén nevezzük. Onnantól képesek vagyunk megerősíteni szellemi immunrendszerünket. Minden szélsőséggel szemben!
IRODALOM:
(1) Tar Zoltán: A frankfurti iskola – Max Horkheimer és Theodor W. Adorno kritikai elmélete. Gondolat, Bp. 1986. 26., 34., 45., 49., 51., 61-63., 83., 94., 99., 112., 117-118. o.
(2) Gazdag László: Marx, marxizmus, szocializmus. Scolar, Bp. 2016. 182. o.
