hogy végre szemtől szembe találkozunk…
Tudod, mint De Niro és Al Pacino… ők leültek beszélni. Persze az analógia egyetlen dologra áll, hogy SZEMTŐL SZEMBE.
Kedves Rita!
Legyávázni azt, aki veled ellentétben nem tiltott le téged se a személyes profiljáról, sem a Facebook oldaláról, nem túl fair. Te megtetted mindezt, s nem azért, mert méltatlanul viselkedtem az általad kezelt felületeken, hanem csak és kizárólag azért, mert határozott és nyílt ellenvéleményt mertem megfogalmazni és szerettem volna az általad képviselt narratívával vitába szállni. Meg is lep, hogy most hirtelen mégis a párbeszédet szorgalmazod – de kellemesen.
Ugyanakkor, legalább tudhatod, hogy kérésed ellenére miért írok most is nyílt levelet. Azért, mert annak okán, hogy letiltottál, számomra nem vagy sem elérhető, sem megszólítható. Ígérem, ha feloldod a tiltásomat, én magam sem fogok többé nyílt levélben kommunikálni – hanem egyenesen, szemtől szembe, de nyilvánosan fogok konfrontálódni mindazzal, amit képviselsz, s amiről hiszem és tudom, hogy Isten szerint tévút.
Másrészről a nyílt levél egy műforma, amely arra szolgál, hogy a közvélemény előtt adresszálva elmondjuk mit gondolunk. De, mint aki a közvélemény előtt éled életedet, mint aki közéleti személyiség vagy ezt nyilván tudod.
Egyébként köszönettel veszem azt, hogy nyitott vagy arra, hogy leülj velem egy sör mellett beszélgetni. Jómagam nyitott vagyok a párbeszédre és mindig is nagy örömömre szolgált, ha valaki, akivel nézeteltérésünk támadt, vagy akár semmiben nem értünk egyet, megtisztelt azzal, hogy leült mellém egy üdítőre vagy sörre, hogy őszintén, tabuk nélkül és érvekkel vitatkozzunk bármiről, aminek terén nézetkülönbségeink vannak.
Továbbá, remélem, hogy ha szemtől szembe is találkozunk, akkor végre meglátod azt a saját szemeiddel is, amit már nem egyszer jeleztem feléd: hogy nem gyűlöllek, nem félek tőled és nem is utasítom el a személyes találkozást – sőt, azért szólok, mert szeretlek, mint felebarátomat; és mert továbbra is ott él bennem a remény, hogy egyszer majd Krisztusban testvérekké válunk, s együtt fogjuk előremozdítani a jó ügyet. A jó ügyet, mely nem a progresszió hamis üzenete, mely a bűnre “szabadít fel”, hanem Krisztus tiszta és igaz evangéliuma, mely a bűntől szabadít meg és örök életet ad.
Éppen ezért, attól sem zárkózom el, hogy veled leüljek sörözni és beszélgetni. Természetesen, ehhez lenne egy apró kérésem is – tekintsd ezt úgy, mint annak a részét, hogy elnyerd a bizalmát egy olyan embernek, aki mindezidáig személyeskedő, sértő és lealacsonyító mondatokon kívül semmit sem kapott tőled. Ez a kérés pedig az, hogy BIZONYÍTSD, hogy készen állsz az érvekkel való, tartalmas párbeszédre. Ennek a bizonyítékaképp pedig azt kérem tőled, hogy oldd fel a tiltásomat az általad kezelt oldalakon és amikor valamely progresszív tantételt kritizálok ott egy-egy bejegyzésed kapcsán, akkor érvekkel szállj vitába velem, s ne csak gyalázkodással, meg az engem gyalázó hozzászólások lájkolgatásával. Ha ennyit megteszel, akkor látni fogom, hogy valóban komolyan gondolod a felhívásodat.
Keress meg messengeren, ha úgy gondolod!
Mivel írod, hogy elfoglalt vagy és sokan akarnak veled találkozni, így a találkozónk kapcsán arra kérlek szeretettel, hogy ha majd úgy látod, hogy lesz egy szabad órád, amit velem való beszélgetésére szánhatsz, akkor keress meg, hogy egyeztessünk helyet és időpontot. Remélem, megvalósul a találkozónk – remélem, te is ténylegesen nyitott vagy egy őszinte, megalkuvás és tabuk nélküli beszélgetésre. Ha így van, akkor várom megkeresésed, s válaszolni is fogok rá.
Szeretettel: Ifj. Prózsa István, az Őcsényi Seneca
UI: A „szeretettel” és a „szívesen találkozom és beszélgetek veled egy sör kíséretében” annak ellenére ajánlat részemről, hogy durva dolgokat írtak rólam a követőid és te vagy lájkoltad, vagy szívecskézted vagy nevető fejet biggyesztettél a komment után.
●így néztek ki az inkvizítorok is ●félelmetes, ●nem is lelkész, csak kiköpött Romper Stomper, ●köcsögfejű, agyatlan takony, ●olyan valaki, aki issza a misebort rendesen, akivel felesleges vitatkozni, elissza magát úgy is, ●kukásnak való, tojásfejű, gyáva, akit a kinézete alapján a Hitlerjugendben lehet elképzelni, ●a haja is milyen már, ●megérdemelne egy pszichológiai vizsgálatot, ●meg kell dolgoznia az egy tál lencséért, ●rusnya sunyi feje van«, ●megélhetési pap, aki benyal a rendszernek, ●ránézésre börtöntöltelék semmint lelkész, ●szemeiből árad a sötét tompa éj, ●olyan a kisugárzása, akire fél órára sem lehet kisgyermekeket bízni, ●felajánlom, hogy elmagyarázom neki az élet sötét oldalát és p*n*ról is beszélgetek vele – mindezt egy bécsi night clubban kezdenénk, ●csak egy emberformájú, aki szemtől szemben nem meri elmondani az igazságot, ●csak idézőjeles „ember”, ●nőt csak interneten láttott, frusztrált, ●ismerős a tekintete, a hajléktalanokra emlékeztető, akik között sok a mentálisan sérült vagy pszichiátriai beteg – az ilyenek szoktak elvileg dúvadként viselkedni, akiket kedvességgel ritkán lehet megszelídíteni, inkább ki kell vágni, mint a tisztátalan macskát, ●ránézésre is egy torz lelkű, degenerált, ●valami rettenetes hamisság lengi körül, valami nagyképű, önhitt agresszivitás, ●pszichés beteg, ●ugyebár a szem a lélek tükre, neki meg elég sunyi tekintete van, ●a renaissance embere, aki olyan, mint a 15-17. századi sátánkeresők, akik miatt a boszorkány égetéstől még mindig kormos az égbolt, ●egy ostoba fideszes birka, pénzen megvásárolva, akinek a pszichiátriai kórképét mentális retardációnak nevezik, ami konyhanyelven IQ hiány. NO COMMENT.
