Miért érdekes a demográfia és a Demográfiai Csúcs? Politika? Ez is csak egy átpolitizált szaktudomány, melynek egyébiránt csupán a mérések lenne a feladata? Nem hinném. Ugyanis azért mérünk, hogy eljussunk bizonyos következtetésekre és ha kell, megváltoztassuk a dolgokat. Nem a számok kozmetikázása a cél, hanem hogy jobb valós számokat kapjunk. A Demográfiai Csúcs célja, hogy megvitassa és közzétegye milyen eredményekre sikerült eljutni, és milyen lehetőségek állnak előttünk, hogy ezeket a számokat megváltoztassuk, illetve egészen pontosan – a tragikus valóságot változtassuk meg! És mivel ez számos más országnak is komoly probléma – ezért vannak ők is itt. Ez “A” tudományos hozzáállás, mert a statisztikai adatokat komolyan vesszük, és igen: politika, miszerint keressük, hogy hogyan lehet ellenlépéseket tenni egy végzetesen negatív trenddel szemben. Közösségi viszonylatban: ez “A” felelős politika és nem az, hogy idegen népességgel pótoljuk a gyermekhiányt! Hosszú távú gondolkodás ez, és ahogy Békés Márton mondta: “A hosszú távú feladatok a legsürgetőbbek!”
Fekete Gyula már a hatvanas években erről beszélt, hogy a népességfogyás kihaláshoz vezet. Hegedűs Loránt püspök mikor teológus voltam szintén ezt mondta, miközben liberális teológustársaim teli szájjal röhögtek ezen. Ez azonban akkor sem és ma sem vicc 1,52-es születési rátával! Ma nemzetstratégiai kérdés immár, mert felismerte a politika, hogy létkérdésről van szó – már középtávon is. Aztán jön Perintfalvi Rita, aki addig redukálja a mondanivalót, hogy mindez politikai utasítás, hogy “szűjjé”, meg a Mérő Vera féle “takavanaméhemből” és egyéb magvas- magas színvonalú megszólalások – a liberális ikonok részéről. Politikamentesen kimondható:
ez az individualista liberálisok hozzáállása ahhoz, ami tudományosan Európa és a teljes Nyugat viszonylatában tény, miszerint közeleg a DEMOGRÁFIAI TÉL! Másképp mondva (popkulturálisan): WINTER IS COMING! (Trónok harca)
Azért politikamentes mikor azt mondom “individualista liberálisok”, mert ők definiálják magukat így – részemről ez nem minősítés, csupán arról szól, hogy elfogadom: lehet ez a nézőpontjuk, ha ezzel nem is érthetek egyet. Az individualisták egyetlen közösségi és politikai célja: a közösség, az állam biztosítsa, hogy individualisták maradhassanak, annak minden életmód következményével együtt. Mivel szülni egyáltalán nem kötelező, ezért kimondhatjuk: a modern államok ennek lehetőségét biztosítják. Ezt pedig minden felháborodott sikítófrász és acsarkodás ellenére is Magyarország is biztosítja számukra! De akkor mi a baj? Miért gond, hogy a közösség másképp gondoló tagjainak az állam biztosítja a most már számtalan lehetőséget? Egyszerre a közösség fennmaradása érdekében és a személyes, gyerekekre, családra vonatkozó vágyuk beteljesülése érdekében? Nem lehet másra gondolni, mint arra, hogy ez nem csak arról szól, hogy “hagyják őket úgy élni, amint akarnak élni”, hanem egyben hegemón törekvés is részükről amolyan: “éljen mindenki úgy, ahogy mi azt jónak tartjuk – és a politika, az állam ezt képviselje, mert ha nem…” Disszonáns, hogy azok, akik a szabadságot hirdetik és szüntelen arra hivatkoznak diktatórikusak és arrogánsak, vagyis: a “mindent szabad, főleg amit mi megengedünk” elv szerint járnak el. A kérdés: honnan van ez? Valójában ez nem a szabadság kultúrája, hanem
A HALÁL KULTÚRÁJA!
Már amennyiben kultúrának lehet ezt nevezni (a “halál kultúrája” Szent II. János Pál pápa kifejezése). Mindaz, amit folyamatosan hirdetnek, mint életpályamodellt, miszerint a szabadság nem más, minthogy ne legyenek korlátok és minden vágyunk teljesülhessen. Nevetségesnek tűnik és kevesen tudják, hogy ez utóbbi a liberalizmus egyik posztulátuma, melynek eszköze az individualizmus. Igen, ez irreális, mert egyszerűen a világ, az élet nem Tibi bácsi, aki teljesíti – nem három – hanem az összes kívánságunkat! Gyerekes dolog ezt elvárni és komolytalan ezt szabadságnak nevezni. Van egy kutyánk, aki ha meghallja, hogy kinyílik a hűtő azonnal odaáll lesve, hátha kap valami falatot. Egyszer a konyhapultról lelopott egy méretes épp megfőtt füstölt csülköt és abszolválta. Habár szeretjük – nem voltunk boldogok.
Ez lenne a szabadság, mint a kutya esetében, hogy fölébred a vágy és már ki is kell elégíteni? Az ember ösztönlény talán? Mert az ösztönnek nem lehet parancsolni, de az ember képes parancsolni, uralni önmagát – az más kérdés, hogy ma nem akarja – ám ettől vagyunk emberek és különbözünk az állatoktól!
A szabadságnak az a definíciója, hogy a meggörbítjük a teret, hogy legyen oly jó és minden vágyunkat teljesítse – egy holdkóros vállalkozás, megvalósíthatatlan cél. Ezen felül, akinek ez az idea belemegy a buksijába ráadásul még egy keserű ember is lesz, mert nem kaphatja meg, amit akar. Hogy is van ez – micsoda igazságtalanság is ért engem, pedig jogom van rá! – gondolják ma tömegek. Aztán tömeges szinten lesznek az emberek keserűek, miközben a reklámok újabb és újabb üveggyöngyöket tesznek az orruk elé, így a keserűségből harag lesz. Kielégületlenség, frusztráció és már mehetünk is magunkat kezeltetni a pszichológushoz, coach-hoz, életmód tanácsadóhoz és egyéb terapeutához – mely mint egység egy széles körű szekuláris papság – amúgy meglehetősen jól jövedelmező iparág. A gond – mily furcsa – egy filozófiai posztulátum széles körben elterjedt gondolata, miszerint ez lenne a szabadság. Az individualizmus pedig az a modern szempont-eszköz, amivel a teljesen elfajzott “szabadságot” érvényesíti a nyugati kultúra embere. Egy szempont van: az én és mindent ennek vet alá. Az individualista számára a nagyobb közösség – a nemzeti közösség: zavaró. Az individualista számára – a család, gyerek, gyerekek: zavaró tényezők. Mert elveszik az időt, a pénzt, a lehetőségeket, hogy azt csináljon amit akar – vagy mondjuk ezt el a népszerű propagandaszöveggel: kiteljesíthesse önmagát! Minden zavaró, akadályozó, bekorlátozó tényező, ami a határtalan én kultuszában akadályoz. És ezzel el is érkeztünk az egyik lényeghez –
ez egy kultusz- magyarán: kripto-vallás, mely ugyan nem alkot struktúrát a hagyományos intézményes vallások módján, de ettől még pont az. Sőt, nyugodtan mondhatjuk a keresztyénséggel szembeni ellenvallás.
Miért áll “szemben” a keresztyénséggel? Azért, mert a keresztyénség nem az “én kultusza”, hanem Krisztusé. Isten helyett önmagunkat imádni, szolgálni, kielégíteni nettó antikrisztusi gondolkodásmód. Miközben az egyén, a személy sem marad “éhes” Isten szeretet-univerzumában, mert ahogy a közösségre, úgy az egyénre is gondja van az Istennek. És Ő nem hagymázas és elérhetetlen utópiát tervez, hanem “amit szem nem látott, fül nem hallott, emberi elme meg nem gondolt – Isten azt tervezi az őt szeretőknek” (1Kor 2,9). Ennek hite realista, mert felfogja: e mostani világkorszakban átutazók vagyunk, öröklakásunk nem itt van, ám minden itt dől el. Ez pedig felelősségteljes gondolkodást kíván meg tőlünk.
AZ INDIVIDUALIZMUS – EGYDIMENZIÓJÚ
Az individualista számára nem érdekes a múlt, mert saját maga és a “most” érdekli! Az individualista számára nem érdekes közösség, mert a szempontja saját maga, az “én”. Az individualista számára nem érdekes a jövő sem, mert az “én” akkor már úgyse lesz. A jövő – hogy lesz-e közösség, lesz-e magyar ember a Kárpát medencében – számukra mindösszesen egy nevetséges felvetés. De számunkra NEM!
WINTER IS COMING!
Az individualista liberalizmusnak két fajtája van: 1. a klasszikus liberalizmus, 2. a progresszív liberalizmus. Az utóbbi a nagy támogatója az abortusznak, az LMBTQ lobbinak, a gender mainstream-nek, a Woke egész – a fehérek által létrehozott kultúra eltörlésének. Ez a halál kultúrája az “én oltárán” és tűzzel-vassal missziót folytat.
Az eredmény az lesz, ha nem teszünk valamit, hogy beáll a demográfiai tél!
A Trónok harcában a Winter is Coming félelmes suttogása nem azt jelentette, hogy jön a tél csupán. Hanem, hogy eljön az Éjkirály és minden emberi élet meg fog szűnni a fagyban, amit magával hoz. Az epikus történetben mindenki élőhalottá, azaz zombivá lesz, mely az ő seregét gyarapítja. Az európai népek kihalása nem fantasy film, hanem valódi veszély, kiszámolható, objektíven tudható. Hacsak… hacsak nem teszünk ellene, hogy ne így legyen. Nekünk keresztyéneknek nemcsak a megtérés, az örök jövő a feladatunk, hanem az élet, mert Isten nem holtak, hanem az élők Istene és mert az életnél nincs nagyobb ajándék. A halál kultúrájával szembeni tétlenség: kiegyezés és kapituláció a halállal. Hát ki halni szeretne, tegye – de keresztyénként ez impossible! (és aki mást mond az hazudik).
És igen, ez egy politikai kérdés, ami nagyon jó politika, mert lét és életpolitika, mégpedig a nemzetközi térben is látszó, gondolatot, eszmét cserélő politika.
Következtetés 1. a politika nem is mindig gonosz! Következtetés 2. ha a politika életellenes az gonosz! Következtetés 3. az apolitikus álláspont ebben a kérdésben megalkuvás a halálkultúrával! Következtetés 4. az élet politikája jó politika! Következtetés 5. ebben a kérdésben a helyes álláspont, amit a filmbéli hölgyek csinálnak – a halállal szemben kiálltak a várfalra!
A CÍMKÉP – KIS CSALÁD AZ INDIÁN NYÁRBAN…
egy kedves szép kép. Sétálnak a természetben, de csak hárman vannak… apa, anya és gyermek. Mondhatnánk: legalább van egy gyerek! Én azt mondom: kezdetnek megteszi, csak hát – ha csak ennyi – akkor KETTŐ helyett a jövőben már csak EGY lesz. Na ezért van Demográfiai Csúcs, hogy legalább KETTŐBŐL KETTŐ legyen, de ha lehet még TÖBB!
Politika ez? Igen, felelős és jó politika! Most még indián nyár van, még lehet tenni, mert amúgy: Winter is Coming!
