Nos, a politikai kérdés nehéz kérdés, és e nehéz kérdés a keresztyénségen belül is eszkalálódik most Charlie halála nyomán. Ugyanis Ő hitvalló keresztyén volt ÉS konzervatív aktivista. És meg kell állapítsam, hogy ebben a pillanatban zavar támadt az erőben…
Arról szeretnék néhány keresetlen gondolatot közzétenni, hogy mit is jelent keresztyén körökben, hogy “zavar támadt az erőben”. E zavarnak külső okai vannak, valami, ami egy a keresztyénségtől idegen szellemiségként sátrat vert fejekben-szívekben. Így aztán történetesen a zavar oka belsővé lett. Igaz, nem lehet úgy tekinteni a keresztyénekre, mint akik egy izolációs kamrában csücsülnek (bár van aki szerint ez épp így lenne helyes), és ha és amennyben ez így igaz, akkor élnék a feltevéssel, miszerint harcos ideológiák beáramlásáról van szó.
Technikailag nincs kint és bent (hiszen ebben a világban élünk mi is), de szellemileg nagyon is van, illetve: kéne lennie!
MORÁL – MINT A POLITIKA FEGYELMEZŐ ESZKÖZE
A politika az a tér, ami mint egy jéghegy csúcsa kilátszik a vízből, ám a politikát meghatárózó okok mélyebben keresendők. A víz alatt lévő rész egyik eleme az ideológiák világa és azok moralizálása, vagyis: hogy évtizedek óta úgy viselkednek, mint akik hivatottak eldönteni mi jó és rossz, mi erkölcsös és erkölcstelen. Ők a kapuőrök, akik beengednek vagy kizárnak a “jóság területéről”. Ennek markáns része a poilitizálásra kiadott engedély vagy épp ezen engedély megvonása, az elötte már széles körben bevezetett morális indoktrináció alapján – és láss csodát ez működött. Legalábbis eddig. Nem törvényi eszközök által végrehajtott művelet ez, hanem a morál eszközeivel, amit széles társadalmi körben a tudatokban működtetnek. Így aztán, ha haladó poltikáról van szó, akkor az támogatást kap, ha konzervatívról, akkor arra azt mondják vállalhatatlan, elitélendő, invalid. Ez a rendszer már évtizedek óta működik és egyre inkább erősödő módon. Igen ám, csak meglehetősen sok embernek lett elege a hamis erkölcsből és következményeiből.
Hogyan működik ez a moralizálás? Röviden: felállít egy olyan normát, ami a balliberális oldal “értékeit” teszi egyetemes értékké. Ha egyetemes, akkor mindenki számára kötelező, következésképp: ami ennek megfelel, az szabad és demokratikus, ami mást mond az invalid, fasiszta. Nincs betiltva – továbbra is marad a plurális rendszer – de az erkölcstelenség bélyegével van elátva. A megsemmisítés nem jogi kikényszerítés, hanem elvi, erkölcsi, és mindez a tömegek fejében történik meg. Úgy is mondhatnám, hogy szellemi természetű, így bizonyos értelemben sokkal erősebb, mint a betiltás, ugyanis ellehetetlenít. A konzervatívokat úgy láttatják, mint közveszélyes, sőt emberiségre veszélyes terroristák, akik minimum atomrobbantásra készülnek. Kirk meggyilkolása azonban épp ennek ellenkezőjét bizonyítja meggyőző erővel, miszerint épp nem a konzervatívokban van gyilkos indulat. Ráadásul ezt az indulatot még sok helyen hangoztaják is.
Más szavakkal: olyan ez, mint amikor bizonyos gondolatokat eretneknek nyilvánítanának, és az emberek tekintélyes része már annak is gondol – így elég csupán azt kiálltani: eretnek!
Egy ambivalens világ jött létre, ahol szabad a véleménynyilvánítás- szólásszabadság, és ezzel a választható poltikai nézetek garantálva vannak ugyan, de eközben van egy morál, mely mivel egyetemes emberi értéknek van titulálva kötelező, azaz kizár. Szabad ugyan, de mégse – ambivalenciája ez.
E MORÁL MÁR EGY IDEJE A KERESZTYÉNSÉGET IS FEGYELMEZI!
Nos, ez a törésvonal megjelent a keresztyénségen belül is. Lehet persze ezt politikai törésvonalnak értelmezni és kétségtelenül az is, ám valójában világi oldalról nézve az elvileg szabad rendszerbe oltott morális kényszer jelenik meg. A törésvonalat sokkal inkább egy morál okozza, ami politikai törésvonal képzetéhez vezet, de nem ez a kiindulópontja. Ez vált láthatóvá Kirk tragédiája nyomán, és ilyen kérdések merülnek fel:
mint: (1) ha Charlie keresztyén volt, akkor egyáltalán hogy politizálhatott? Továbbá: (2) ha Charlie keresztyén volt, akkor hogy támogathatta a konzervatívokat és Trumpot?
Az első kérdésfelvetés meta üzenete: a politika gonosz dolog, tehát ha valaki keresztyén nem politizálhat, hiszen azt állítja magáról, hogy ő jó, mert keresztyén. A második meta üzenete: ha már politizál (ami eleve kersztyénként egyébként is ciki), akkor hogy lehet támogatni egy morálisan elítélendő politikai oldalt?
De melyik morál ez? A válasz a liberális progresszív morál és nem a keresztyén morál. Akik így gondolkodnak azok szerint nincs keresztén morál, hanem az egyetemes liberális morál az érvényes erkölcs.
Csakhogy ennek nem bibliai alapjai vannak, sem nem teológiai alapjai, az elnagyolt levezetések, melyek összefésülik a kettőt a nevetségesség kartegóriái (ide sorolom Boyd könyvét is) – azaz keresztyén oldalról nincs semmi támasza e dolognak. Mi történik itt? Az a hazugság-indoktrináció megy át, hogy a progresszív morál és keresztyén morál egy és ugyanaz. Már nem a keresztyénség sajátos morálja az iránytű, a mérés eszköze, a norma, hanem az, amit egyetemesnek kihírdettek.
A keresztyénségnek talán nincs önálló morálja? Dehogynincs! Az igazság az első és azt követi az erkölcsi érzület és cselekvés. Nem a saját érzületünkhöz igazítjuk az igazságot, hanem megfordítva: az érzületünket az igazsághoz. De “mi az igazság” – tehetjük fel a pilátusi kérdést. Az igazság a legősibb hitvallás, miszerint Krisztus az Úr (Kürios Christos). Nem az a célunk, hogy az egész világon Krisztus úrságát kiharcoljuk, amikor eljön hatalommal ez nyilvánvalóvá lesz. De az célunk, hogy a magunk és közösségünk életében ennek érvényt szerezzünk, és az is hogy kimondjuk a nyilvánosságban – ma ezt szinte be akarják tiltani.
Konkretizálva, ez azt jelenti politikai értelemben, hogy politikai szimpátiánkat – melyet sok minden befolyásolhat (családi kötődések, érzelmek, tapasztalatok) alárendeljük annak, aki a Krisztus. Konkretizálva: olyan nincsen, hogy keresztyénként olyan politkai erőt támogatok, ami az isteni erkölcsi renddel szembe megy – pl. a szexualitás terén. Ez nem összeegyeztethető, hanem szöges ellentétbem áll. Pont.
néhány kéretlen tanács a szekuláris világ rendszerének…
Jó lenne már eldönteni: az ún. szabad világban szeretnénk éni, ahol mindenki elfér – ez a klasszikus liberalizmus, vagy nem – ez pedig a progresszív liberalizmus! Mert, ha bizonyos oldalnak szabad, bizonyosnak nem – hát ez is egy rendszer, csak akkor ne handabandázzunk itt holmi demokráciáról, meg szabadságról! Egyszerre nem lehet szabadságot kiáltani és közben megkérdejelezni mások szabadságát egészen a puszta létezéshez való jogig.
néhány kéretlen tanács a keresztyénségnek…
Az, hogy lehet-e politizálnia egy keresztyénnek nem kérdés: lehet! Arisztotelész megállapítása ma is áll, miszerint az ember zoon politicon – vagyis: politikai lény. A politika tehát lényünkből fakadó valóság, mivel társas lényeknek vagyunk teremtve, ezért érdekel bennünket önnön közösségi életünk. Egy politika lehet gonosz, de nem azért, mert önmagában gonosz, hanem mert az ember bűnös. Lehet jól is csinálni, rosszul is, de maga a politika nem gonosz és nem is csak “szükséges rossz”. Van akinek lehet feladata, nyilván a többségnek nem az, de mindenkit érdekel. És miért ne lehetne beszélni róla? Mert egy hamis morál tiltja, mert ez szolgálja az érdekeit? Ragaszkodjunk a szabadságunkhoz!
Másodrenden ez a szabadság korlátos! De nem az egyetemesnek kikiáltott hamis morál a korlátja, hanem egyes-egyedül az, hogy Krisztusnak, a krisztusi igazságnak és a keresztyén erkölcsnek megfelel-e. A mi korlátunk, a mi igazodás pontunk ez és nem az emberi moralizálás. Sem nem politikai pártok. Erről írtam régebben (ITT és ITT).
A vélemény és szólásszabadság fennálló rendszere szerint Charlie Kirk kimondhatta, amit gondolt, vitára bocsájthatta és vitatkozhatott róla, azokkal, akik ezt vállalták. A keresztyén etika nem ütközik bele konzervatív elkötelezettségébe, aki ezt állítja nem mond igazat. Kirk számára az igazodási pont a keresztyén hit, a politika csak másodlagos volt. Ha olyan poltikai erőt támogatott volna, mely pl. zászlajára tűzi az szivárványvallás céljait, akkor lehetne megkérdőjelezni a keresztyénségét!
Olyan politikai erő, mely tökéletes sosem volt, nincs és nem lesz – tehát a megítéléshez a tökéletesség követelménye invalid, hogy ne mondjam: hagymázas illúzió és elterelés. Társadalmi berendezkedésünk jog szerint megengedi a politizálást, a belső kereszyén szabadságunk viszont korlátos: Krisztussal való megfelelést jelent és még véletlenül sem egy külső morálnak való vagy egyéni érzületünknek való megfelelést.
Zavar támadt az erőben – de mi ne essünk zavarba!
