„Ti vagytok a világ világossága; nem rejthető el a hegyen épült város.” (Mt 5,14)
Az elmúlt hetekben kipattant egy komment-vita Szabados Ádám egy posztjával kapcsolatban. Egy-két vélemény szerint ugyanis Ádámnak inkább teológiával kellene foglalkozni a blogján, mintsem kulturális kérdésekkel, pláne nem úgy, ahogy szerintük az “egyoldalú”. Hogy miért is akarják mindig valakik megmondani másoknak, hogy mit kéne csinálniuk – az egy rejtély! Itt persze politikai konnotációra kell gondolni, vélt-valós módon és attól függően, hogy kinek a fejében milyen háttérdialógus zajlik Ádám írásainak olvasása közben. Nincs ebben semmi rendkívüli hiszen mindenki fejében zajlik, az enyémben is – ez természetes mentális folyamat, így működünk.
Két dolgot gondolok: 1. Ádámot nem kell megvédenem, mert nincs rá szüksége, álláspontját mind kommentben, mind egy posztban maga megvédte (amennyiben mégis védelemre szorulna, úgy kivont fénykarddal én rögvest érkezem). 2. Viszont a téma, az ügy, a kérdés, amiről szó esett nagyon fontos!
Fontos, mert a keresztyének kulturális térben való nyilvános megszólalását érinti. A megszólalás pedig mindig állást foglal kulturálisan és politikailag is, mert ami egyszer megjelent a kulturális közegben annak mindig lesz politikai dimenziója is – megkerülhetetlenül! Ezért némely hívők megkérdőjelezik a keresztyének kultúrával kapcsolatos megszólalásának helyességét e “veszély” okán. Ezzel persze a szekularizmus kívánságának felelnek meg, miszerint az egyház a nyilvános térben ne jelenjen meg (még ha ez nem is tudatos vagy kimondott). Aztán odáig szimplifikálják a kérdést, hogy “a keresztyénség hová és kik mögé áll be”?
Csakhogy a helyzet fordított: nem a keresztyénség áll ide vagy oda, hanem a kulturális trendek és a politika mozog és vesz fel pozíciókat a keresztyénséggel szemben vagy mellette, újra és újra. Ahogy Galilei és Yoda mester is megmondta: minden mozgásban van… Ami viszont nem mozog: az a hegyen épült város! Jelen poszt egy realista feltérképezésről, a pozíciókról és egyáltalán a kulturális szituációról fog szólni.
A fenti igében, a krisztusi képben a hegyen épült város a nyilvánosságban való láthatóságról szól! Az evangélium a nyilvánosságnak szóló hír. Bár individualista korunk és felfogásunk miatt arra gondolunk, hogy csupán az egyén lelkéhez, belső világához intézet üzenet, ám ez merő tévedés. Koránt sincs így és erre a legfőbb bizonyíték az apostolok nyilvános fellépése. Épp abból következtek az üldözések, hogy az evangélium egyszersmind a római kultúra bálványaival szemben is szóló üzenet – tehát az ütközet kivédhetetlen volt és ma is az. A cél: láthatóvá tenni az evangélium üzenetét a világban. E rálátás a “hegyre” nem külsőképpen értendő, ellenkezőleg: az emberi fejekben, a tudatban jön létre. Mivel van ellenérdekelt fél, úgy a cél a részéről az, hogy ezt ellehetetlenítse, kitakarja. A krisztusi képpel szólva: ne legyen látható a hegyen épült város, mint ami az emberiség közösségének alternatívája és egyben az új teremtésben kibomló jövő ígérete (az új Jeruzsálem az új teremtés közepén). Úgy is mondhatnánk: a harc a láthatóságért folyik! Ezért ezt kell megértenünk, hogy hogyan láttathatjuk Isten alternatíváját a mostani kulturális viszonyok között. Azt, ami túl van mindenen, ezért nincs és nem is lehet alternatívája!
A missziói realizmus: ismerni jól az üzenetet és ismerni a közeget, ahol el kell hangozzon. E realizmusnak próbálok most eleget tenni.
most mondjuk el a történetet a kép és beazonosítása nyelvén …
A HEGYEN ÉPÜLT VÁROS = MAGÁNYOS HEGY!
Nincs több belőle, mert nem azt mondja Jézus, hogy a hegyen épült városok közül a “mienk” a világosságot hirdeti. Ez egy fontos mozzanat és egyáltalán nem elhanyagolható! A hegyen épült város hegye, amelyen áll olyan, mint Erebor, a Magányos hegy a Hobbitban. Miért van ennek jelentősége? Azért, mert a magányos hegynek nincs vetélytársa, mert központi pozíciót foglal el. A kultúrában a magányos hegy pozíciója a láthatóság és az egyértelmű súly helye – a hegy: hegemón. A hegy masszív tömegével uralja a tájat, viszonyítási pont, megkerülhetetlenül (mint a címképen a Fuji hegy Japánban). Nézzük, hogyan okoskodik Gandalf!
Gandalf szerint az öt sereg csatája azért szükségszerű, mert a hegy Középfölde stratégiai pontja. Az Ereborért folytatott csata ezért valójában Középfölde uralásáért vívott háború!
Értelmes fickó ez a Gandalf, érdemes rá odafigyelni! Ugyanis a mai modern világunkban, a kultúrában is létezik Erebor! Legfeljebb másképp fogalmazzuk meg, írjuk le, de a lényege ugyanaz és kétségkívül létezik. Masszív gondolatokból, szellemből álló tömeg, mely az adott kultúrára jellemző. Tudományos nyelven: ez a plauzibilitási struktúra: mi tetszetős, mi valószínű, mi elfogadható, mi hihető (Peter L. Berger – Thomas Luckman). Ezek az elemek és összességük adja meg az általánosan vallott közmeggyőződést. Ez a közmeggyőződés olyan, mint egy szellemi koordináta rendszer, egy roppant nagy kéznél lévő előfeltételezés: mindent ezen belül gondolunk el és érzelmeink is ide gyökereznek bele. Focipálya ez egy sereg játékszabállyal. Nagyon hosszú ideig a Nyugat plauzibilitási struktúráját a keresztyénég üzenete adta. A kultúra két dologból születik: a kultuszból és az abból következő művelésből. Majd 500 éve folyik a hegyért egy masszív küzdelem, mely immár a végéhez közeleg. Hasonlóan a Hobbit történetéhez arról szól, hogy kié a hegy, mert a hegy az uralmat jelenti, ugyanis, ami a hegy pozíciójába áll az uralja a kultúrát. Ma a Nyugat plauzibilitási struktúráját a szekuláris humanizmus birtokolja, a keresztyén gondolat maradékát pedig szisztematikusan kiszorítja (eszköze napjainkban a Woke). Ádám helyesen állapítja meg, hogy ez nem más, mint a szekuláris humanizmus vallása, mert minden kultúra magja egy kultusz, tehát vallási. (A kultúra szó mai széles értelméről írtam egy megelőző posztban, ajánlom ITT).
Krisztus hegyen épült városa megjelenhet a kultúra fölött és benne, ám különbözik is tőle: mert a hegyen épült város igazi valósága nem a Földön van. A Zsidókhoz írt levélben azt olvassuk, hogy: “mert nem járultatok megtapintható hegyhez [mint Izrael] … hanem járultatok Isten hegyéhez, a Sion hegyéhez és az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez és angyalok ezreihez …” (Zsid 12,18.22). Nyilván itt lélekben való útról van szó az élő Isten váosához, azonban ez ugyanúgy valós, valódi, mintha a földrajzi térben történne és nem csak hasonlatról van szó. A hegy és város lényege szerint a láthatatlan univerzumban van, ezért: megsemmisíthetetlen! Ellenségeinknek – népiesen mondva – ez szívás! DE! Mielőtt világhódító tévedésekbe esnénk: a hegyen épült várost nem feladat felépíteni itt a Földön, hanem a feladat a világ világosságának lenni, azaz: láttatni a várost! A fogós, ravasz kérdés – lehet-e úgy, hogy liberális paradigmát és annak focipályáját elfogadva az ő szabályaik szerint játszunk? Erre a válasz egyértelmű nem!
következzen a történet analitikus nyelven
Ahogy az elején mondtam az Ádámot ért kritika egy problémára veti a fényt, mely választ kíván. Lehet bármit mondani úgy az evangéliumról, hogy az ne ütközzön meg kulturális felfogásokkal? És az ezekből következő politikákkal? Ha nem lehet akkor a kérdés az, hogy kell-e ezt az ütközetet vállalni? Erre válaszolni szimplifikáltan nem lehet, viszont fel lehet (és kell) térképezni!
POLITIKA FOREVER?
A kultúra és politika tekintetében az a helyzet, hogy nincs politikamentes senki földje! Ugyanis az emberi közösség egyik dimenziója a kultúra, a másik a politika – e kettő – se több se kevesebb és ezek összefüggenek. A kérdés persze, hogy hogyan? Az emberi közösség folyamatosan gondolkodik közös ügyei felől: ez a dolog politika része. A demokrácia lehetősége, hogy ezt megtehetjük, korunk nyilvánossága és információáramlási sebessége pedig lehetőséget ad arra, hogy ez mindennapi tevékenység legyen. Ezért ma sokkal többen foglalkoznak politikai kérdésekkel, mint a modern médiák kora előtt. Tévedés azt gondolni, hogy a politika csak a hivatásos politikusok tevékenységét jelenti, valójában mindenki szüntelenül politizál manapság. Az ún. “minden át van politizálva” helyzet legfőképp az új nyilvánosság műve, vagyis mindnyájunké! Hogy ez jó vagy rossz, az egy más kérdés. Vannak kik apolitikusak és szeretnék, ha mindenki az lenne vagy legalábbis lennének olyan területek, melyek “politikamentesek” e minden mentes korban. Maga az eddig legerősebbnek bizonyult ideológia, a liberalizmus is inkább apolitikus, mert egyenlőségpárti, a politika viszont az érdekekről szól, tehát a többségi erőről és érdekérvényesítésről. Ez okból a liberalizmus nem lehet belső elvei szerint demokrata, hiszen az a többség uralmáról szól. Ezért a liberalizmus depolitizáló szándékú, az egyén szabadságával érvel, ám ettől még a politika nagyon is a közérdek kérdése nemzeti, országos és geopolitikai szinten is. Ezzel szemben a liberalizmus szakértőket és konszenzust javasol, hogy kiiktassa a politika érték-érdek-erő dinamikáját, amint akkor is kiiktatni akar, amikor politika helyett moralizál. Csakhogy ez a kiiktatás nem lehetséges, mert a politika minden ambivalenciája ellenére is az emberi közösség számára szükséges, tehát nem megkerülhető. Az erről szóló viták lényegében régóta folynak, Platón, Arisztotelész, Machiavelli, Mórusz Tamás már réges-rég e dolog lényegét megfogták – legfeljebb nem ismerjük – miközben szinte csak a mainstream liberális narratívát halljuk folyamatosan.
VAN ITT MÉG EGY BÖKKENŐ!
Mégpedig az, hogy minden lényeges kulturális kérdésnek van politikai dimenziója is. Ez azt jelenti, hogy amennyiben keresztyénként erről beszélünk, akkor érinteni fogjuk ezeket a politikákat. Így hát habár legyenek a kultúrában felmerülő kérdések például erkölcsi vagy antropológiai jellegűek, és mi ezen a síkon mondjuk el a véleményünket, de sok mindenki politikai síkon fogja végig gondolni a hallottakat. Teszem hozzá: mi azt mondjuk, ami nem a mi véleményünk, hanem mondanivalónk forrása a Kijelentés. Vannak, akik a ne szólj szám, nem fáj fejem – bölcsességét követnék. Beszéljünk tehát arról, ami nem “megosztó” és nem veszélyes! – mondják.
