A 2019 májusi európai parlamenti választások előtti kampányban a két “csúcsjelölt” Manfred Weber és Frans Timmermans egyetértettek abban, hogy “az iszlám Európa része”. Timmermans még tudatlanságáról is tanúbizonyságot tett, amikor az iszlámot 2000 éves vallásnak mondta. Csak 600 évet tévedett. Meg abban is tévedett, hogy létrejötte után az iszlám még sokáig nem érte el Európát. Az említett urak és társaik – mivel nem gyengeelméjűek, hanem jó képességekkel megáldott bábok, terveket gátlástalanul végrehajtó gazemberek – tudják, hogy az iszlám eddig sem volt Európa része, és ezután sem lesz az, mert az iszlám nem része, hanem hódítója, leigázója lesz Európának.
A 2019-es európai parlamenti választások előtti napokban olvashattuk Jurák Kata és Bálint Botond írását (Pesti Srácok. hu) arról, hogy a háttérhatalmak már 2009-ben eldöntötték, hogy elárasztják Európát “menekültekkel”. Elhallgatták (azaz hazudták) az uniós döntéshozók azt is, hogy már 2010-ben készült egy tanulmány Európa befogadóképességére vonatkozóan, vagyis arról, hogy mennyi afrikai és arab országokból érkező embert tudnának az Európai Unió tagállamaiba betelepíteni. A tanulmány címe: “Study on the feasibility of establishing a mechanism for the relocation of beneficiaries of international protection. Magyar fordításban:
A lakosság áthelyezési mechanizmusának lehetőségei a nemzetközi védelmet élvezők számára
A tanulmány készítőinek névsorában egy magyar is van, Jeney Petra, a CEU oktatója.
Az Európai Bizottság számára készített 144 oldalas dokumentumban – egyebek mellett – arra a következtetésre jutnak, hogy az akkor még 28 tagú Európai Unióban – ahol akkor kereken 500 millió ember élt –
MÉG LEGALÁBB 3,8 MILLIÁRD EMBER SZÁMÁRA VAN HELY!!!
A tanulmány készítői csak az élelmiszertermelés lehetőségeit és az adott ország területét vették figyelembe. Minden egyéb fontos tényezőt (közszolgáltatások, oktatás, egészségügy, ivóvíz ellátás, eltérő civilizáció, kultúra, vallás stb.) figyelmen kívül hagytak. Hihetetlenül alacsony szakmai színvonalú tanulmányért fizetett az Európai Unió bürokráciája egy rakás közpénzt. A tanulmány országonként, számszerűen bemutatja, hogy az egyes országoknak mennyi a befogadóképessége.
Az országokat bemutató táblázat a négyzetkilométerenkénti lakosságszám alapján határozza meg, hogy az adott ország mennyi immigránst képes befogadni.
Magyarország a jelenlegi, kereken 10 millió, mellé még 83 milliót képes befogadni a “szakértők” szerint és így az egy négyzetkilométerre jutó népsűrűség a kb. 100-ról kb. 1000-re emelkedne.
A Jurák-Bálint cikk egy részét most szó szerint idézem: “Tény, hogy ha a dokumentumban foglaltak akár tizede valaha is megvalósulna, a mai Európából szó szerint semmi sem maradna. Nem is ennek a “tanulmánynak” hihetetlen alacsony színvonala a lényeg, hanem a benne megtestesülő gondolkodásmód, hiszen például az északi Svédország és Magyarország mezőgazdasági lehetőségei össze nem hasonlíthatóak.(Ide az én kiegészítésem: A fércmunka Svédország befogadóképességét 441 millióra teszi.) Csak humán képzettségű, városi, liberális idióták gondolhatják, hogy ilyen “számolgatások” alapján bármilyen értelmes eredményre lehet jutni. Az a lényeg, hogy ilyen színvonalú emberek ilyen színvonalú anyagokat készítenek Európa vezetőinek.”
Most már érthető, hogy nem “csak” néhány millió bevándoroltatottal, kell számolnia Európának, hanem sok száz millióval. Ez azt jelenti, hogy egy gigantikus áttelepítési és népességcsere programhoz asszisztálunk.
Az ENSZ is – 2018-ban – elfogadta az úgynevezett Migrációs Paktumot, amely zöld lámpát adott a tömeges áttelepítésnek. Itt jegyzem meg azt a tényt is, hogy az ENSZ megbízásából “szakértők” már 2009 januárjában (!) készítettek egy részletes tanulmányt, mely a következő címet viselte:” Immigration replacement, a solution to declining and ageing population.” ( Kb.: Helyettesítő bevándorlás. Megoldás a népesség csökkenése és öregedése ellen.) Ebben az anyagban azt írják – hangsúlyozom 2000 elején – , hogy Európának 2025-ig 159 millió bevándoroltatottra van szüksége. Ez is egy döbbenetes szám, nem?
Az eddig idézett tanulmányoknak és gondolkodásmódnak az a legszörnyűbb tulajdonsága, hogy meg sem próbálnak úgy tenni, mintha érdekelné őket – a tanulmányok készítőit és megrendelőit – az európai emberek sorsa. Nemhogy az ENSZ vezetőit, de még az Európai Unió vezetőit sem érdekli az, hogy mi az európai emberek érdeke, sem az, hogy eltűnik az európai civilizáció.
Az Eurostat (az Európai Unió statisztikai hivatala) 2018-ban készített, “Migráció és a migráns népességre vonatkozó statisztika” című anyagában azt írja, hogy 22 millió nem uniós állampolgár él az EU országaiban (még nem kaptak állampolgárságot), ugyanakkor 2016-ban 2 millió nem uniós állampolgár vándorolt be az Európai Unió országaiba. Azt is írják, hogy az uniós tagállamok 2016.ban közel 1 millió személynek adtak állampolgárságot. Nem vagyok jogász , és talán ezért is az egész állampolgársági kérdést nem értem.
Miért kell adni a bevándoroltatottaknak állampolgárságot? Ha maradhatnak, kapjanak tartózkodási engedélyt – akár sok évre is – dolgozhatnak, adót fizethetnek, oktatási, egészségügyi stb. ellátást is kaphatnak, tehát teljes életet élhetnek az adott országban. Csak egy magyarázatot vélek tudni: az állampolgársággal szavazati jog is jár. A bevándoroltatást támogató politikai pártok így szereznek, importálnak újabb szavazókat, és nem törődnek azzal, hogy ily módon közép-hosszú távon Európát (és saját magukat is) felszámolják.
Az Eurostat anyaga szerint 2016-ban megközelítőleg 4,3 millió bevándorló érkezett az EU 28 tagállamába. Ezek közül a már említett 2 millió nem uniós tagországból érkezett, míg 1,3 millióan más uniós tagállamnak az állampolgárai voltak. További 1 millió az anyaországba visszatelepülő, már ott állampolgársággal rendelkező, “bevándorló” volt.
Ezt a statisztikát, illetve a hozzá fűzött magyarázatot végképp nem értem. Hogyan lehet, szabad bevándorlóknak minősíteni azokat, akik az egyik uniós országból a másikba települnek át, még ha ideiglenesen is. Ez ellentmond az EU Alaptörvényében rögzített négy szabadságjog egyikének, az emberek szabad mozgásának.
A kisebbik lányom férje olasz. Ő azt kérdezte tőlem: Én akkor most migráns vagyok Magyarországon? Azt válaszoltam: Nem, Te nem vagy az, mert Te egy másik EU-s tagországból jöttél.Ha én például Olaszországba települnék, én sem lennék ott migráns. Rosszul mondtam? Az állampolgársággal rendelkező 1,3 milliónyi visszatelepülő migránsnak minősítését is erősnek, szédítő mélységű tudatlanságnak tartom. Örüljünk, hogy 1,3 millióan visszajöttek.
Az Eurostat szerint 2016-ban az EU 28 országában a bevándorlók átlag életkora 27,9 év volt. Ugyanakkor az EU teljes népességének átlag életkora 2016-ban 42,9 év volt. Az uniós polgárok közül a román, lengyel, olasz, portugál és német állampolgárok éltek legnagyobb számban más EU-s tagállamban. Ezt értem és elfogadom, csak ne nevezzék őket migránsoknak, mert nem azok.
A sok statisztikai adat tükrében még érdemes azzal a nem lényegtelen kérdéssel foglalkoznunk, hogy milyen most és milyen lesz a muszlim bevándorlók/bevándoroltatottak viszonya akkor, amikor a muszlimok még kisebbségben vannak, és milyen lehet akkor, amikor már többségben lesznek.
Ugyanis már az sem felel meg a tényeknek, hogy a mohamedánokkal semmi probléma nincs az együttélés területén, ameddig kisebbségben vannak. Már volt arról szó, hogy az együttélés már néhány százaléknyi muszlim kisebbség esetén sem problémamentes, és a szakértők abban is egyetértenek, hogy a 10 százalékos határ már egy kritikus pont, amely feletti muszlim népességarány visszafordíthatatlan folyamatokat indíthat el, melyek az őshonos lakossággal való érintkezésben jelentős feszültségeket okozhatnak.
Különösen veszélyesnek bizonyult az a gyakorlat, amely Franciaországban – de több más nyugat-európai országban is – már valóság. Mindenhol ezekben az országokban, főleg a fővárosokban és nagyobb városokban, már létrejöttek azok, a csak mohamedánok által lakott kerületek – a közbeszéd no-go zónáknak nevezi ezeket –, melyekbe a helyi rendőrség nem is mer bemenni, mert számukra túl veszélyessé váltak. Ezekben a muszlim gettókban a saria iszlám jog érvényesül és nem a befogadó állam törvényei.
A főpolgármesterek papíron, jogilag az adott városok elsőszámú vezetői ugyan, de a valóságban a hatalmuk az iszlám kerületekre nem terjed ki.
Nem kell nagy fantázia annak elképzeléséhez, hogy mihelyt a muszlimok többségbe kerülnek, szembeszállnak majd az egyes országokban a fennálló jogrenddel, és semmibe veszik majd az európai kulturális hagyományokat, bevezetik az iszlám törvénykezést, a sariát. Az őshonos európai népességek saját hazáikban az iszlám foglyai lesznek.
Az előbbiek tárgyalásakor külön kell foglalkoznunk azokkal az országokkal, amelyek a második világháború befejezése után – a nagyhatalmak közötti megállapodást követően – a Szovjetunió érdekszférájába kerültek. Ezek az országok rendkívül nagy becsben tartják, nagyra értékelik az 1989 után visszanyert önrendelkezésüket. Ezek az országok, az országok lakossága – szemben a nyugat-európai országokkal, azok lakosságával – tudják, hogy mindennél fontosabbak a nemzeti értékek, érdekek.
Ezt nem tudják a nyugat-európai országok, sőt azok politikai vezetői a közép-kelet-európai országok ilyen – nemzeti értékeket, érdekeket képviselő – vezetőit nacionalizmussal vádolják, sőt fasisztának, populistának, de még antiszemitának (hogy kerül ez ide?) minősítik, és összefoglalóan haladás ellenességgel vádolják.Szerintük a haladás iránya az internacionalizmus (lásd Marx művei), amelyben ezek az országok hosszú évtizedekig szenvedtek.
Az egykori líbiai elnök, Kadhafi, előző cikkben már idézett próféciája beteljesedni látszik: a muszlimok nőik méhén keresztül foglalják el Európát. Látszik, hogy a tömegesen ide érkező és a már korábban letelepedett muszlimok továbbra is nagy családra, sok gyerekre alapozzák jövőjüket.
Az egyelőre még többségben lévő, fajfenntartási ösztönét vesztett, európai őslakosság a muszlimok erős fajfenntartási ösztönét a különféle társadalombiztosítási szolgáltatásokkal nagyvonalúan támogatja ahelyett, hogy a számukra tragikus következményekkel járó demográfiai trend megfordítására használnák igen jelentős anyagi forrásaikat, és az általuk ma is központilag irányított médiumokat pedig ennek a trendfordulónak a propagálására kényszerítenék.
A muszlimok persze elfogadják a befogadó országok irányukba tanúsított nagyvonalúságát, és tudják, hogy mire az ideérkezett, többségükben fiatal férfiakból álló közösségük tagjai nyugdíjas korúak lesznek, addigra több , őket befogadó nyugat-európai állam már iszlám kultúrájú és jogrendű lesz.
