Tisztelt ünneplő Polgártársaim, Szolgatársaim, keresztyén Testvéreim!
Magyar nemzeti ünnepeink közül augusztus 20-a, a magyar államalapítás a legrégebbi. Azt is mondhatjuk, hogy az első az ünnepek sorában. Innen indul a mi közös nemzeti történetünk, melynek több, mint 1000 éves múltja van. Ez hosszú idő, ami alatt sok minden rárakódhat az eredetre, ami pedig akadályozza a tisztán látást. Hogy világosan lássuk, menjünk vissza a kezdetekhez és nézzük meg Szent Istvánnak fiához, Imre herceghez intézett intelmeit.
Egy olyan uralkodónak tanácsai, ha úgy tetszik végrendelete ez, akit nem a sikertelenség jellemez, hiszen a korabeli Európa egyik legerősebb államának uralkodója. Ugyanakkor pontosan ismerte az emberi élet és ezáltal a népek törékenységét és mulandóságát.
István király meg volt győződve róla, hogy az uralkodónak, a hatalom birtokosának nem az a feladata, hogy különféle igazságokat és értékrendeket biztosítson népének, melyek közül ki-ki kedvére válogathat, hanem hitte, hogy egyedül az igazság az a tartós alap, amire érdemes építeni. Mert ez az, ami megmarad hosszú távon is. Ma több, mint ezer évre tudunk visszatekinteni. István királyunk jó alapot talált.
Szent István királyunk szerint a keresztyénség, a keresztyén erkölcs, a keresztyén igazság és a keresztyén hit az a biztos alap, amely az élet értelmét és keretét biztosítja. Ahogyan ő maga fogalmaz: „A hit tehát, melyről beszélek, a következő: higgy erősen a mindenható Atyaistenben, minden teremtmény teremtőjében, és az ő egyszülött fiában, a mi Urunkban, Jézus Krisztusban, kit az angyal meghirdetett, ki Szűz Máriától született, az egész világ üdvösségéért a keresztfán szenvedett és a Szentlélekben, ki szólt a próféták s az apostolok, valamint az evangélisták szavával, mint egyetlen tökéletes oszthatatlan szeplőtelen istenségben, és kétely hozzád ne férjen.” (Szent István király intelmei Imre herceghez – I. A katolikus hit megőrzéséről)
Szent István a keresztyén hitből kifolyólag a királyi uralmat olyan szolgálatnak fogta fel, aminek legfőbb célja, hogy a világ működését meghatározó Isten követése. Mert az élet és egy ország is annyiban tud működni, annyiban lesz élhető hely, amennyiben komolyan veszi az örök, változhatatlan igazságokat.
István királyunk szavai ma is igazodási pontot, iránymutatást jelentenek egy olyan világban, ahol hamis egyenlőségek kerülnek évezredes igazságok és hamisságok közé, ahol minden bizonytalanná kezd válni, ahol hazug egyenlőségek erőszakkal uralkodnak. Ahol a keresztyénséget sokan megtagadják, sőt bűnbakként állítják középre.
Ennek ellenére ahhoz, hogy jól tudjunk élni, a Biblia szerint szükségünk van az értelemre, a lelkiismeretre és a szívre.
Az elvilágiasodás az az értelem tagadásán keresztül azt próbálja ma elhitetni velünk, hogy az elmúlt ezer év keresztyén értékei, mint a férfi és nő kapcsolatára épülő házasság, a gyermekáldás, a hazaszeretet, a keresztyén egyháztagság, a becsület és hűség csak emberi kitalációk, ember által, akár Szent István által létrehozott képződmények.
Az elvilágiasodás a lelkiismeret tagadásán keresztül azt próbálja meg elhitetni velünk, hogy nincs személyes felelősségünk és ezért nyugodtan kibújhatunk mindenféle elköteleződés alól. Meneküljünk és hagyunk magunk mögött azt, hogy házastársak és szülők, nemzettársak és egyháztagok vagyunk. Meneküljünk bele a teljes önfelszámolásba.
Végül pedig a mai elvilágiasodás a szív tagadásán keresztül azt próbálja elérni, hogy a másik embert vetélytársnak, sőt ellenségnek tekintsük. Javának figyelembevétele helyett, az Istentől jövő ingyenes személyközi szeretet helyett, az önmagunk önző vágyainak korlátlan megélése mellett köteleződjünk el, ami végső soron a rombolás és pusztítás melletti elköteleződéssé válik.
A valóság és a szeretet tagadása vesz körbe bennünket, mely elszakít a Mindenható Istentől, elszakít Szent Istvántól, elszakít egymástól és végül elszakít az élettől is.
Kijózanodásra van szükségünk! Hogy a józan ész tagadásából, a lelkiismeret elaltatásából és a szív erkölcstelenségéből fel tudjunk ébredni.
Az ébresztésre azonban egyedül az képes, aki egykor Szent Istvánt is felébresztette, a mindenható Isten. A megmaradáshoz a fegyverünk az igazság, a valóság és az Istentől tanult szeretet.
Szent István tudta, hogy egy király sikeressége és ezáltal egy ország fennmaradása, sőt az élet lehetségessége attól függ, hogy a valóság, az igazság milyen helyet foglal el a társadalomban és az egyéni életekben. Ezért fohászkodik így Szent István:
“Küldd le [Uram, a bölcsességet] szent egedből, dicsőséged trónjáról, hogy munkámban velem legyen és segítsen, és így fölismerjem, mi kedves a szemedben [minden időben].” És ismét: “Uram, Atyám, életemnek Istene, ne hagyj engem álnok gondolatban, az én szemeimnek ne adj kevélységet és a gonosz kívánságot távoztasd el tőlem, Uram. Vedd el tőlem a testnek kívánságait, és a tisztátalan és esztelen léleknek ne adj engem, Uram.” (Szent István király intelmei Imre herceghez – IX. Az imádság megtartásáról)
Ha a keresztyénséget kivesszük István örökségéből, akkor augusztus 20-a, a magyar államalapítás nem üzen számunkra semmit. Egy régi ünnep, aminek annyi haszna van, amennyire ezen a napon jólérezzük magunkat. Sokszor hallani hangzatos ünnepi idézeteket, melyekből rendre a lényeg, a keresztyén hit marad ki.
Ha Istvánra figyelünk, akkor Jézus kell meghallanunk, aki Önmagához hív: „Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló a bölcs emberhez, aki kősziklára építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, tomboltak a szelek, és nekirontottak annak a háznak, de nem dőlt össze, mert kősziklára volt alapozva.” Mt 7,24-25
Vegyük komolyan első királyunk szavait, hogy keresztyénség nélkül nincs magyarság, nincs jövő. Isten igazsága nélkül nincs bizonyosság. Jézus Krisztus nélkül nincs újrakezdés. Ez a mi örökségünk, ez a mi gyökerünk. Öleljük magunkhoz, ismerjük meg és kezdjük el megélni.
Isten éltessen Magyarország!
(Elhangzott Balassagyarmat Vármegye házán az augusztus 20-ai ünnepség keretében.)
