A lázadó szellem mindig szabadságot ígér, kezdetben is ezt tette – jelen esetben pedig a döntés szabadságát, mint ami elidegeníthetetlen jogunk. Azonban, mint lentebb majd kiderül, „döntés” és „szabadság” alatt nem feltétlen azt értik, amit az ember magától értene.
Az igazi kérdés ugyanakkor, hogy beletartozik-e szabadságomba elvenni valakitől az élet lehetőségét?
A csupasz valóság talaján itt nem “abortuszpártiságról” vagy “életpártiságról” van szó, hanem magáról az életről. MERT, ha TE és ÉN vagyunk azok, akik nem kapták volna meg az élet lehetőségét, mert anyánk élt volna ezzel a „szabadságával” mindjárt nem gondolnánk úgy, hogy ez szabadság és jog kérdése – saját létünk-nem létünk tükrében! A magzatok, akiket abortáltak nem beszélhetnek, de azért ne legyen kétségünk: kiáltanak!
Továbbá: ha a szabadságom nem tejed ki arra, hogy megöljek bárkit, akkor arra se terjedhet ki, hogy valakitől elvegyem az élet lehetőségét. És minden vitán felüli kérdés, hogy ha várunk 9 hónapot, akkor ember születik és ez tény. Tehát már akkor is élet volt, mikor még csak megfogant magzat.
A lázadó szellemről Krisztus azt mondja, hogy a „hazugság atyja” (Jn 8, 44), aki „kezdettől fogva embergyilkos volt” (Jn 8, 44).
Ez egy halálkultusz, amit a jog és szabadság kategóriájában hazug módon tárgyalnak, nem a valóság keretében (erről írt Szabados Ádám Ádám ITT).
LOGIKAI BUKFENC VAGY A HAZUGSÁG SZELLEME?
Érdekes logikai bukfencet lehet felfedezni a Roe kontra Wade eltörlése kapcsán kialakult abortuszpárti/demokrata narratívában, már ami az életpártiakat és a várandós nők segítését illeti (a napokban Kovács Kálmán Árpád írt nagyszerű posztot a Roe kontra Wade törvényről: ITT).
Az amerikai abortuszpártiak/demokraták ugyanis már hosszú ideje azt a narratívát tolják nagy erővel, hogy:
“az életpártiak gonoszak, mert se a krízisbe került anyukákkal, se az ilyen helyzetbe született gyerekekkel nem törődnek, nekik nem segítenek, csak mindenkit arra akarnak kényszeríteni, hogy megszülje a gyermekét.”
Ugyanakkor érdekes, hogy az abortuszhoz való alkotmányos jog eltörlése után rögtön felfedezték azt, amit a korábbi állításukban tagadtak, s meg is változott a narratíva gyakorlatilag egyik pillanatról a másikra, nagyjából valami ilyesmire:
“Ja igen, van egy rakás várandósság krízisközpont, ahol a válságba került, de gyermeküket megtartani kívánó kismamákat, édesanyákat es gyermekeiket segítik, legtöbb ilyet a keresztény életpártiak működtetik. Most, hogy eltörölték a Roe v. Wade-t, ezeket bosszúból gyújtsuk fel. Vagy zárassuk be az összeset hatóságilag, ha kell, szövetségi döntéssel az egész országban.”
És az a vicc, hogy ez nem vicc! A gyújtogatósdit az abortuszpárti aktivisták propagálják nagy elánnal (és ennek hatására már több ilyen központot is megrongáltak), az utóbbit pedig egy demokrata szenátor, Elizabeth Warren kezdeményezte nemrég, aki korábban is háborgott már azért, mert szerinte az a tény, hogy Massachusetts államban háromszor annyi várandósság krízisközpont van, mint abortuszklinika, korlátozza a nők jogait a döntésükben. Szerinte ugyanis egyenesen kínzás az, ha egy várandós nőnek abban segítenek, hogy megtarthassa és felnevelje a gyerekét, ahelyett, hogy inkább arra segítenék rá, hogy megölhesse őt.
A vele készült interjúban a szenátorasszony egyébként így fogalmaz:
„Massachusets államban jelenleg ezek a várandósság krízisközpontok, amelyek átverik az embereket, akik terhességmegszakításban keresnek segítséget, három az egyhez arányban felülmúlják létszámban az igazi abortuszklinikákat. Be kell hát zárassuk őket itt Massachusets-ben és be kell zárassuk őket szerte az országban.”
Warren szenátor álláspontja persze hazugság. Szó nincs arról, hogy a várandósság krízisközpontok átvernék a kismamákat (akiket a progresszív Warren az interjúja többi részében egyébként következetesen csak „terhes személyeknek” [pregnant person] nevez), ezekről az intézményekről mindenki tudja, hogy ott nem végeznek abortuszt, mivel ők a maguk életpártiságát teljes mellszélességgel vállalják.
Pont emiatt kerültek az abortuszpártiak célkeresztjébe – és pont ezért keresi fel őket rengeteg kismama, aki magzatgyilkosság helyett érdemi segítséget szeretne kapni.
S miután Massachusetts államban az abortusz továbbra is legális(!), a nők maguk dönthetnek arról, hogy várandósság krízisközpontba mennek-e, hogy megtartsák a gyermeküket. Vagy abortuszklinikára, hogy megölessék őket. Warren ezt a döntési lehetőséget akarja megakadályozni és megszüntetni, továbbá kriminalizálni holott épp ő az, aki hazug módon “döntéspártinak” nevezi magát.
ITT BUKIK KI VALÓJÁBAN AZ, HOGY KI ÁLL AZ EGÉSZ ABORTUSZMOZGALOM MÖGÖTT; NEM MÁS, MINT A LÁZADÓ SZELLEM, A HAZUGSÁG ATYJA: A SÁTÁN!
Az, aki embergyilkos volt kezdettől fogva. S nincs annál ördögibb, mint ahogy Elizabeth Warren szenátor gyakorlatilag azt követeli
hogy a kismamáknak, édesanyáknak ne legyen lehetősége segítséget kérni és kapni ahhoz, hogy megtarthassák a gyermekeiket,
hanem csak egyetlen út maradjon szabadon számukra: gyermekük meggyilkolásának útja.
Ez az a borzalom, ami ellen mi, hívő keresztények, életpártiak küzdünk. Mert nem, a magzatgyilkosság nem megoldás. Akkor meg főleg nem, ha azért történik, mert a gyermek anyjának nincs más választása. Az élet a megoldás. Az, ha segítünk a válsághelyzetbe jutott anyukáknak, hogy ne kényszerüljenek abortuszra. Amerikában a várandósság krízisközpontok ebben hatékony munkát végeznek. Meggyőződésem egyébként, hogy az ő munkájukat érdemes lenne itthon is tanulmányozni, s nekünk, keresztényeknek, hitvalló egyházaknak érdemes lenne róluk idehaza is példát venni.
Végezetül pedig, hívok mindenkit, hogy imádkozzunk az amerikai helyzetért, a várandósság krízisközpontokban folyó áldozatos életmentő munkáért, s legfőképpen azért, hogy Warren szenátor és elvtársai ne tudják keresztülvinni beteg és ördögi elképzeléseket ezen intézményekkel kapcsolatban.
