Érdemes az európai és amerikai keresztyén világon kívülre tekinteni, némi ízelítőt kapva arról, hogy a reformáció hogyan hatott a Közel- és a távol-keleti keresztyénségre.
Sok éve telepedik rá hazánkban is a Halloween okkult „ünnepe” Mindenszentek napjára, de különösképpen az Evangélium szerint reformált keresztyének egyik fontos ünnepére: Luther Márton fellépésére.
Európaiakként természetes, hogy ennek az időszaknak csak azt a részét ismerjük, amely a mi kultúránkat közvetlenül vagy közvetve érinti, nevezetesen a német, a svájci, a magyar, a holland és az angolszász evangéliumi megújulást.
Érdemes viszont az európai és amerikai keresztyén világon kívülre tekinteni, és némi ízelítőt kapni abból, hogy a reformáció hogyan hatott a Közel- és a távol-keleti keresztyénségre.
Az apostol örömhíre
Indiába az Úr Jézus feltámadásának örömhírét nem kisebb személy vitte el a hagyomány szerint, mint maga Tamás apostol, Kr. u. 52-ben. Az apostolt malajálam nyelven.[i] Mar Thomanak (Szent Tamás) hívják. A malabár keresztyénség püspökei kezdetben a Közel-Keletről érkezett nesztoriánusok voltak. Nagy változást a portugálok megjelenése hozta Kerala kikötőiben, amikortól is Vasco da Gama és a portugál misszionáriusok hatására a malabár keresztyének elkezdtek Rómához közeledni, egy részük pedig el is fogadta a római pápa főségét. Így jött létre a Szír-Malabár Katolikus Egyház.
A Tamás-keresztyének egy jelentős része azonban nem kívánt Rómához csatlakozni a portugálok erőszakos latinizációja, ősi vallási hagyományaik és szír liturgiájuk semmibe vétele miatt. Ezért 1653 januárjában a „ferde kereszt esküjében” elkötelezték magukat a római egyház hierarchiájától és gyakorlataitól való függetlenedés mellett.
Az ezt követő csaknem két évszázadban a helybéli keleti keresztyének a túlélésre rendezkedtek be. Hiányzott a missziói lelkület, hanyatlóban volt az egyház, a Szentírást kevéssé ismerték, és a liturgiát különböző babonaságok szőtték át.
Az örömhír újra felfedezése
Az brit gyarmatosítást követően az ideérkező angol hittérítők új színt vittek a helyi keresztyén közösségek életébe, ugyanis ők, akárcsak a katolikus portugálok, szintén a saját képükre kívánták formálni a Krisztus-követőket. Ezidőtájt az angolok bibliatanulmányozó szemináriumokat szerveztek a helyi papság számára. A teljes Szentírást egy angol prédikátor, bizonyos Benjamin Bailey ültette át malajálam nyelvre a 19. század első felében, hogy ne csupán a műveltebb rétegek számára legyen hozzáférhető Isten Igéje szír vagy angol nyelven.
Ekkor bukkant föl az az egyházi személy, akit egyes indiai egyháztörténészek Kelet Wycliffe-jének, a Szír Egyház Lutherének vagy Kerala Luther Mártonjának neveztek: Abraham Malpan.
Malpan (1796–1845) hároméves korában árvaságra jutott, ezért nagybátyja nevelte föl. 16 évesen lett diakónus egyházában. Behatóan ismerte a szír nyelvet, amely a liturgiához elengedhetetlen volt, hisz ezen a nyelven végeztek minden szertartást. Pappá szentelését követően buzgó szenvedéllyel kötelezte el magát a szír egyház Ige szerinti megújításában. 1836-ban 23 pontban foglalta össze a brit lakosok előtt egyháza romlott és téves gyakorlatait.
A szír eucharisztia, a Szent Qurbana szertartását anyanyelvén, és a Biblia szerint megújítva mutatta be az egyház metropolitájának beleegyezése nélkül, ami miatt konfliktusba került. Noha a malankara egyház főpapsága elutasított bármilyen változtatást, az angol misszionáriusok támogatták Malpan reformját.
Idővel, ahogyan igyekezett megtisztítani az istentiszteleteket a holtakért mondott könyörgésektől, Szűz Mária társmegváltói szerepétől, vagy a szentképek és szobrok tiszteletétől, az egyház vezetése kiközösítette őt és követőit egyaránt.
Malpan belátta, hogy a malankara egyháztól függetlenül kell folytatnia a reformációt, amelynek legitimitása azonban csak egy felszentelt püspök által lehetséges. Ezért elküldte unokafivérét – aki a brit misszionáriusok szemináriumán tanult Madrászban (ma Csennai) – a jakobita pátriárkához, ahonnan felszentelt metropolitaként térhetett vissza. Így jött létre Krisztus láthatatlan egyházához csatlakozva a földi Mar Thoma Szír Egyház. Abraham Malpan 49 éves korában hunyt el.[ii]
Különbségek és hasonlóságok
A Mar Thoma Szír Egyház hasonlóan a nyugati evangéliumi keresztyénekhez vallja az öt Solát, vagyis egyedül a Szentírásban kinyilatkoztatva, egyedül kegyelemből, hit által, Krisztusban van üdvösségünk, mindez egyedül Isten dicsőségére.
Az istentiszteleteik keleti rítusúak, megőrizve azok gazdagságát és az anglikán „high church-höz” hasonló jellegét, mégis a korábban említett szent- és Szűzanya-kultusz nélkül, bibliai alapon, és nem szír, hanem malajálam nyelven.
Érdekesség lehet a magyarországi protestánsok számára, hogy velünk ellentétben nem két, hanem a római katolikusokhoz hasonlóan hét szentséget ismernek el (keresztség, bérmálás, úrvacsora (!), bűnbánat, betegek kenete, házasság, egyházi rend). Ezek azonban abban különböznek a katolikus gyakorlattól, hogy a bűnbánat nem négyszemközti gyónás egy pap előtt, hanem nyilvános bűnvallás a gyülekezetben. Ugyanígy az úrvacsorában sem vallják az átlényegülés tanát.[iii]
A Mar Thoma Egyháznak körülbelül másfélmillió tagja van, többségük Kerala államban él. Jelenlegi metropolitájuk XXII. Theodosius Mar Thoma. Emellett a Szír-Malabár Katolikus Egyház és a Szír Ortodox Egyház tagjai körülbelül 3-4 millió hívet számlálnak.[iv]
[i] A malajálam nyelv a Dravida-nyelvcsaládba tartozó ragozó nyelv, amelyet főleg Kerala államban beszélnek. Legközelebbi nyelvrokona a tamil nyelv.
[ii] Moncy Mammen Parampathoor: ‘Martin Luther of Kerala’: A Historical – Missional Reading of Abraham Malpan’s Reformation in Malankara Syrian Church (ITT)
[iii] Sacraments In The Mar Thoma Syrian Church (ITT)
[iv] Mar Thoma Syrian Church – Overview (ITT)
