Franciaország az évtizedek óta folytatott rossz bevándorlás politikájával nagyon nehéz helyzetbe hozta magát. Erről az állításról, annak igazáról, a következőkben meggyőződhetünk.
Először részletet idézek De Gaulle francia elnök 1962-ben (!) elmondott beszédéből: “Nagyon jó dolog, hogy léteznek sárga franciák, feketék, vagy barnák. Ez azt bizonyítja, hogy Franciaország nyitott minden rassz számára és egyetemes világszemlélettel bír. Viszont ez csak egy feltétellel lehetséges, hogy ők a lakosság egy csekély hányadát képezik csupán. Ha ez nem így lenne, az azt jelentené, hogy Franciaország nem Franciaország többé.Ugyanis mi egy európai fehérbőrű népcsoport tagjai vagyunk, görög-latin kulturális gyökerekkel és keresztyén vallással….Ne gyertek nekem gyermek mesékkel! Muszlimok? Jártatok ott, hogy lássátok őket? Láttátok őket turbánjaikkal és burnuszaikkal? Teljesen nyilvánvaló, hogy ők nem franciák! Azok, akik az integrációt propagálják, kolibri eszűek, akkor is, ha nagy tudósoknak hiszik magukat! …. Próbáljátok integrálni az olajat az ecettel. Öntsétek össze egy üvegbe, aztán rázzátok jól össze – egy kis idő elteltével újra szét fognak válni. Az arabok azok arabok, a franciák pedig franciák! Valóban azt hiszitek, hogy Franciaország népessége magába tud szívni 10 millió muzulmánt, akik holnap 20 millióan lesznek, holnapután pedig 40 millióan? Ha most megvalósítjuk Algéria Franciaországba történő integrációját, ha Algéria minden arabja és berbere franciának fog számítani, hogyan fogjuk megakadályozni őket abban, hogy ide jöjjenek a kontinentális Franciaországba, ahol sokkal magasabb az életszínvonal?”
A francia elnök 60 évvel ezelőtt elmondott beszédét, intelmeit a franciák nem hallották meg. És nemcsak a franciák tettek így. Hol vannak ma olyan nagyformátumú politikusok. mint Charles de Gaulle, Konrad Adenauer, Helmut Kohl, Robert Schuman, De Gasperi? Ezek az emberek tudták, vallották, csinálták: a haza mindenek előtt. Saját hazájuk érdekét mindenek elé helyezték. Mai utódaik az allesbesserwissen (mindent jobban tudnak) pojácák, akik nem nemzetben, hanem nemzetköziségben (“magyarul” internacionalizmusban) gondolkodnak. A saját népük, nemzetük nem sokat jelent számukra. Na, de 1962-ből ugorjunk most Franciaország legutóbbi néhány évének kiragadott eseményeihez.
A Le Monde mértékadó liberális lap egyik 2019 áprilisi számában Yves Michael Rios nevű elemző írásában de Gaulle tábornokot állította párhuzamba a magyar miniszterelnököt, Orbán Viktort. A cikk címe ez volt: “Orbán Viktor de Gaulle szerepében.” A cikkre rengeteg olvasói vélemény érkezett, többségük értetlenkedett és negatív volt. A francia lap cikkét követő véleményözön legalább két dolgot bizonyít:
1. Orbán Viktor egy európai formátumú jelentős államférfi, akinek elöljárói munkáját nagyon sokan követik, véleményezik.
2. Európa (és sajnos Magyarország is) Orbán Viktor személyét illetően megosztott. Vagy nagyon szeretik, rajonganak érte, vagy gyűlölik. A fő baja és a megosztás oka az, hogy nagyon kilóg felfelé a mai európai politikai elitből. Itthon a megosztottságot az is táplálja, hogy a hat párti Magyarellenes Koalíció ilyen formátumú politikust nem tud kiállítani.
A Világfigyelő 2019 május 24-én tett közzé egy terjedelmes írást : ”A Pokol Párizsban “ címmel. A Le Figaro hasonló című cikkét szemlézték. Ebből idézek: “Kosz, mocsok, kábítószerek, drogosok, utcai prostitúció, mindennapos verekedések, migránsbandák közötti leszámolások, késelések és más jellegű gyilkosságok. Maga a pokol.” Hogy Párizs egyik turisták által kedvelt része – a 18. kerület – maga a pokol, azt az egyébként visszafogott és a migránsválsággal kapcsolatban a feszültséget láthatóan csillapítani akaró Le Figaro írta nagyriportja címében. És ez nem túlzás, mert a Montmartre egy része és a La Chapelle valóságos pokollá vált, tehát a francia újság nem túloz.
Pedig itt van a Montmartre világhírű művész negyede, a 19. és 20.századi festészet fellegvára Toulouse- Lautrec, van Gogh, Modigliani, Picasso egykori lakhelye és törzshelye, valamint a világ leglátogatottabb kabaréja a Moulin Rouge. De itt található Párizs egyik legnagyobb bazilikája is, a Sacré Coeur, a már messziről kimagasló, 83 méter magas katolikus szentély. Megdöbbentő, ahogyan ez a negyed megváltozott az elmúlt alig 5-10 év alatt. Elég csak egy online utazási tanácsadó blogot elolvasni ahhoz, hogy turistaként meg se forduljon senki fejében, hogy a környéken szálljon meg. A voyage.linternante.com utazási portál a negyed nagy részét no-go zónaként írja le.
A francia rendőri állomány – valamennyi, migránsokat befogadó rendőrségéhez hasonlóan – túlterhelt és létszámhiánnyal is küzd. Frédéric Ploquin könyvének címe is sokatmondó: “A félelem átállt a másik oldalra”, azaz most már a rendőrök félnek. A könyv szerint a rendőrök mostanában civil ruhában érkeznek a munkahelyükre, mintha szégyen övezné ezt a munkát, mintha szégyellni kellene az egyenruhát. A könyvből az is kiderül, hogy a francia rendőrök a feletteseiket kevésbé tartják bátornak, inkább karrieristák, akiktől semmilyen támogatást nem kapnak.
A franciák – mindkét politikai oldalon – azt hitték, hogy az iszlám hitszónokok, az imámok jelenléte, meghozza ezekbe a negyedekbe a békét. Ez a hiedelem azt bizonyította és bizonyítja ma is, hogy a politikai elit mélységes tudatlanságban volt az iszlám tanokat illetően. A hatalmas tévedés, tudatlanság mai eredménye Franciaországban: béke és integráció helyett hatalomátvétel történt, ahol a bűnözők és az iszlamisták összefogtak, és gyakorlatilag átvették az adott lakónegyed ellenőrzését, felügyeletét a rendőrségtől. Az ilyen kerületek lakói gyakorlatilag elszakadtak a francia értékektől, nem a Francia Köztársaságban élnek, holott ott nőttek fel, sőt sokan ott is születtek.
A “különösen veszélyeztetett” területek száma Franciaországban már 1996-ban is 750 körül volt, azóta a számuk jelentősen nőtt, erről azonban hallgatnak. A francia kormány csupa olyan megoldással próbálkozott, amelyek eddig sorra kudarcot vallottak. Ehhez az is hozzájárult, hogy az iszlamisták száma, aránya a népességen belül növekedett, elsősorban a fiatalok körében. A no-go zónákban a fundamentalista iszlám előírásait, akár erőszakkal is, ráerőltetik az ott élőkre, amivel végleg elszakítják őket a többségi társadalomtól, ellehetetlenítve ezáltal a társadalmi felzárkózást és a kulturális integrációt.
Több híradás jelent meg arról, hogy orvosokat vernek migránsok Franciaországban. A francia orvosok mindennapjait figyelő helyi szervezet, a CNOM, közzétette éves jelentését, melyben az áll, hogy az orvosok ellen elkövetett erőszakos cselekedetek 2017-ben átlépték a lélektani ezres határt. Az összesen 1035 orvos elleni támadás áldozatai kétharmad részben a háziorvosok voltak, a többi támadás a szakorvosokat érte.. Valamivel több nőt bántottak, mint férfit. Mindennapos a szexuális erőszak is. Marseille-ben egy agresszív férfi addig nem volt hajlandó távozni a háziorvostól, amíg az végig nem nézte, hogy önkielégíti magát. A jelentés szerint a legbiztonságosabb az orvosok helyzete a mezőgazdasági vidékeken, az úgynevezett paraszti világban. Nem nehéz megtalálni az összefüggést: itt alig élnek migránsok.
A Voice of Europe (Európa Hangja) portál 2019 május 20-án arról számolt be, hogy Párizs legnagyobb nemzetközi repülőterét Afrikából illegálisan érkezett migránsok 500 fős osztaga rohamozta meg, elfoglalta a 2. terminált, és egy időre megbénította a repülőtér működését. A migránsok azt követelték a miniszterelnöktől, hogy adjon nekik francia állampolgárságot, de legalább tartózkodási engedélyt. Kórusban azt is kiabálták: “Franciaország nem a franciáké! Mindenkinek joga van itt élni!” Az eseményt egy migránsokat támogató szervezet, a La Chapelle Demont szervezte meg.
Úgy tűnik betelt a pohár a boltosoknál. A migránsok által kifosztott bolttulajdonosok – látva a rendőrség tehetetlenségét – összefogtak és elrendezték a dolgot. Az egésznek az lett a vége, hogy a tulajdonosok alaposan elverték a boltjaikat fosztogató fiatalokat.
A világhálóra 2019 március 28-án került fel az a hír, amely szerint a palesztin imám Franciaország helyzetét a mohácsi vészhez hasonlította. Az Al-Dari nevű imám a mohácsi vésszel példálózva jutott el oda, hogy Franciaországot előbb-utóbb migránsok fogják uralni. Ennek a prédikációnak a fordítását – amely a híres jeruzsálemi Al-Aksza mecsetben hangzott el – a Middle East Media Research Institute (MEMRI) töltötte fel honlapjára. A prédikációjában Al-Dari arról is beszélt, hogy Franciaország és Németország elöregedett abban az értelemben, hogy “fiataljaik már nem tekintik a házasságot kívánatos dolognak, ellentétben a muszlimokkal.”Az imám azt is kiemelte, hogy az előrejelzések szerint 2050-re több muszlim lesz Franciaországban, mint francia. Ezt követően az imám sorolni kezdte az iszlám nemzet történelmi sikereit a muszlim hódítás terén: az egyik példa, amivel élt, az Magyarország volt, kiemelve , hogy 1526-ban az országot a muszlimok meghódították.
Franciaországban is mér régebben elindult az etnikai alapú szegregáció az iskolákban. A kérdést vizsgálók azt állapították meg, hogy a diákok etnikai alapú szegregációja sokkal karakterisztikusabb, mint a szociális vagy gazdasági szegregáció. Így távlatokban még inkább lehetetlenné válik bármiféle integráció. Az oktatás egészének , ideértve a tananyagot és a tanárok felkészítését is, tekintettel kell lennie az etnikai arányokra, ami a tapasztalatok szerint az oktatás színvonalának jelentős visszaesését jelenti, már csak azért is, mert a migráns hátterű gyerekek nyelvtudásával (a szülőkről nem is beszélve) súlyos gondok vannak.
Budapesten 2019 márciusában a Mathias Corvinus Collegium nemzetközi migrációs konferenciáján Éric Zemmour a Le Figaro újságírója, a “Franciaország öngyilkossága” című könyv szerzője azt mondta: “Ez már nem bevándorlás, ez gyarmatosítás. Ma Franciaország gyarmatosítása folyik.” Előadásában kiemelte, hogy Afrikában jelenleg demográfiai robbanás zajlik, és 2100-ban már 4 milliárd ember él a kontinensen. Ha csak 20 százalékuk jön Európába, akkor is vége lesz a civilizációnknak. Emlékeztetett, hogy a 60-as években érkező bevándorlók még úgy akartak élni, ahogyan a fogadó ország polgárai, de mára ez megváltozott, mert a bevándorlók nem akarnak alkalmazkodni.
Éric Zemmur végül azt mondta, hogy napjainkban a Nyugat választás előtt áll: Vagy nem vagyunk hajlandóak lemondani értékeinkről és a szabadságról, és ezzel ellent tudunk állni az iszlám terjedésének, vagy nem állunk ellen és akkor alárendeltek leszünk. A nemzethalál felé menetelő Franciaország az utóbbi mellett látszik dönteni.
