Mielőtt Svédország helyzetével foglalkoznánk, határozzuk meg, mikor beszélünk nemzethalálról? Akkor, amikor az idegen civilizációjú, kultúrájú, vallású emberek az adott országban többségbe kerülnek. Ez öt országban, Svédországban, Belgiumban, Hollandiában, Franciaországban, Németországban történelmileg rövid idő – 30-40 év – bekövetkezhet.
Érdekes módon ennek az öt országnak az őshonos népessége is gyakorlatilag elfogadta azt, hogy saját országában történelmileg rövid időn belül a bevándoroltatottak többségbe, így ők maguk pedig kisebbségbe fognak kerülni, majd a saját nemzetük később eltűnik. Ezt a vélekedést támasztja alá a Friedrich Ebert Stiftung (FES) német politikai társadalomkutató alapítvány megrendelésére készített tanulmány.
Ebben a tanulmányban Európában és országonként vizsgálták a bevándoroltatottak százalékos elutasítottsági mutatóit. A nemzethalál állapotához – szerintem – legközelebb álló , és a következő cikkekben részletesen tárgyalt öt országban a bevándoroltatottak elutasítási mutatói a következők: Svédország 2%, Belgium 18%, Hollandia 13%, Franciaország 18%, Németország 7%.
Ez egy döbbenetes számsor! Ez azt mutatja, hogy mind az öt országban a lakosság több, mint 80%-a egyetért a bevándoroltatással, sőt Svédországban szinte a teljes népesség, Németországban pedig a 93% nem utasítja el azt. Fényes bizonyítéka ez annak, hogy a bevándoroltatás párti kormányok által felügyelt, irányított média folyamatos agymosása milyen hatékonyan működött és működik ma is.
Ezen bevezető után tárgyaljuk Svédország helyzetét. A Világfigyelő 2018 július 29-én írta: “Egyre több svéd van, de nem a svédek miatt.” című cikkében, hogy a dél-svédországi Kronoberg megye összes városi önkormányzata korábban soha nem látott népességnövekedésről számolt be. Ez nem azért történt, mert hirtelen bébibum lett volna ebben az országrészben, hanem, mert a gazdaságilag fejlett régióba érkezett az elmúlt időszakban a legtöbb bevándoroltatott. A hivatalos adatok jelzik, hogy a jövőben a bevándoroltatásból származó demográfiai kihívás előtt ál egész Svédország.
Alice Bah Kuhnke, gambiai származású svéd kulturális miniszter (!) szerint az országnak vissza kell fogadnia azokat az embereket , akik az Iszlám Állam soraiban harcoltak, és onnan tértek vissza Svédországba. A svéd hatóságok 300 olyan svédről tudtak, akik elhagyták az országot azért, hogy az Iszlám Államhoz csatlakozzanak és a soraiban harcoljanak a dzsihád nevében. Közülük a többség vissza is tért Svédországba.
A svéd parlament 40 évvel ezelőtt szavazta meg azt, hogy Svédországot multikulturálissá kell tenni. Ezzel eleinte nem is volt semmi baj, amíg főként Európából, legalább átlagos intelligenciájú és szakmával is rendelkező egyének és családok települtek be az országba, a jobb élet reményében. De még nekik is évekbe telt, amíg megtanultak svédül és integrálódtak is. A tárt karokkal befogadott ázsiai és afrikai tömeg azonban minden szempontból különbözik az Európából érkezettektől. Például a frissen Svédországba érkezett 163 ezer migráns közül csak 493 fő dolgozik – jelentette a Svéd Munkaügyi Hivatal. Ez az összes betelepültnek csupán 0,3 %-a.
Egy norvég TV-társaság 2017-ben riportfilmet készített Svédországban a no-go zónákról. A filmből kiderült, hogy Svédországban, abban az évben, 186 no-go zóna volt (szemben az 1990-es évvel, amikor még csak három), és közülük 55-öt kifejezetten veszélyesnek minősítettek. A svéd rendőrségi adatokból kiderült, hogy csak Stockholmban több, mint 50 no-go zóna létezett, ahol mindent a bűnbandák uraltak. Ezekben a tilalmi zónákban – a svédek adták az elnevezést – magas a bűncselekmények száma, magas a munkanélküliség és alacsony az iskolázottság.
Lax Avarsjö stockholmi rendőrtiszt szerint a svéd főváros bizonyos részei “a törvények felett állnak. Kövekkel dobálnak minket, a mentőket, a tűzoltókat is, de az is előfordult már, hogy kézigránátot dobtak a járőrökre, vagy rájuk lőttek. A helyzet nagyon komoly” – mondta a filmben a rendőrtiszt.
A Világfigyelő 2019 május 19-én adott közre egy cikket a következő címmel: “Svédország átlépte a kritikus határt: Már nem lehet megállítani a migrációt. Egyre többen jönnek családegyesítéssel”. A cikkben Anders Knape a svéd helyhatósági és megyei ügyek tanácsának (SKL) elnöke azt mondja, hogy a családegyesítések miatt Svédország a következő években még a 2015-ösnél is nagyobb migrációs hullámmal nézhet szembe.
Egy új jogszabály értelmében azok is élhetnek majd a családegyesítés jogával, akik nem kaptak ugyan menekült státuszt az országban, de ott vannak. Az is általános gyakorlat Svédországban, hogy azoknak a tartózkodási engedélyét, akik nem kaptak menekült státuszt, meghosszabbítják. Ezzel kapcsolatban a svéd migrációs miniszter (ilyen is van) azt mondta, hogy erre humanitárius okokból van szükség.
Érdekes az, hogy Svédország egyéb okokra hivatkozva 8 ezer üldözött keresztyént – ők pedig tényleg menekülteknek tekinthetők! – is ki akart utasítani az országból. Magyarázatot nem találtunk erre, de – remélhetőleg – az új jogszabály számukra is kedvezőbb helyzetet teremt majd. A Svéd Bevándorlási Hivatal adatai szerint minden idők harmadik legtöbb tartózkodási engedélyét 2018-ban adták ki, számszerűen 132.696 főnek.
A svéd kormány bevándorlási politikájában – úgy tűnik – nem várható változás, annak ellenére, hogy tovább romlottak a bűnügyi statisztikák. A Svéd Statisztikai Hivatal korábban azt is vizsgálta, hogy milyen arányban vesznek részt a külföldiek a bűncselekményekben. Érdekes, hogy az ilyen adatok vizsgálatát 2005-ben befejezték (!), mert akkor már két-és félszeresen nagyobb volt a bűncselekményre való hajlam (micsoda körmönfont megfogalmazás!) a migránsok esetében, mint az őshonos svédekében.
Dr. ifj. Lomniczi Zoltán 2018 augusztus 18-án jelentetett meg egy írást arról, hogy Svédországban milyen terheket ró a központi költségvetésre a migránsok ellátása. Ebből idézek:
“Svédország rengeteg pénzt fordít az érkezők, a rendezett státuszúak integrálására, a svéd iskolai osztályokba, a munkaerő piacba (kellő munkatapasztalat megszerzésével) történő beilleszkedés elősegítésére….. Nem túlzás azt állítani, hogy a migráció és a menekültügy szép lassan felemészti a svéd jóléti államot…..A bevándorlók tömegei már nem az őket befogadó országért, hanem sokkal inkább belőle kívánnak élni, és egyre több a visszaélés. Például 2013 és 2017 között 16 millió forintnyi segélyt kapott a svéd államtól egy 40 éves iraki nő, aki ezt elvileg integrációs juttatásként kapta volna, csakhogy ő már nem is tartózkodott állandó jelleggel Svédországban. Szakértők becslései szerint csak Skandináviában több tízezerre tehető a hasonló visszaélések száma.“
Zárójelben jegyzem meg, hogy ilyen esetek nagy számban voltak már az 1990-es években Hollandiában is, amikor tartósan ott dolgoztam. Ez a helyzet a médiában igazán csak akkor kapott nyilvánosságot, amikor egy nagy izraeli teherszállító repülőgép az amszterdami repülőtérről történő felszállás után röviddel, tele üzemanyag tartályokkal, egy nagy, sokemeletes bérházra zuhant. A robbanástól, a kifolyt égő üzemanyagtól sok lakás kiégett, sok volt a halott és az eltűnt személy.
Az eset alapos vizsgálata során derült ki, hogy egy-egy lakásban – noha csak négyen-öten lakták – hivatalosan 15-20 személy is be volt jelentve. Ők nem tartózkodtak ott, csak havonta egyszer jelentek meg a városban, hogy a munkanélküli segélyt és egyéb szociális támogatásokat felvegyék. Ez nemcsak Amszterdamban, hanem a többi holland nagyvárosban is bevett gyakorlat volt.
Két, Svédországban élő értelmiségi sajnálatát fejezte ki, hogy míg a svéd lakosságnak már 24%-a rendelkezik migrációs háttérrel, addig ez az arány a parlamenti képviselők tekintetében csak 11,5%. A stockholmi Riksdag (országgyűlés) pártjai közül – nem meglepő módon – a Baloldali Párt frakciójában ül a legtöbb migráns. Ennek a pártnak a képviselői közül 32,1% a nem őshonos svéd.
A Hírek.sk 2019 február 5-én arról ír, hogy Svédországban már minden negyedik tanuló migráns hátterű. Erről az SVT nevű állami TV híradása alapján számol be. A migráns hátterű diákok 25 százalékos arányát a szélsőségesen bevándorlás-párti skandináv államban már nem is tartják meglepőnek. Az már sokkal inkább borzolja a közvéleményben a kedélyeket, hogy maga az állami TV hirdeti, hogy az iskolák etnikailag nem eléggé kevertek. Példaként említik Linköping városát, ahol egyes iskolákban a tanulók 90%-a migráns hátterű, más iskolákban pedig ugyanakkor “csupán” 5%. A hatóságok szerint ez nem jó, ki kellene egyenlíteni az iskolák közötti egyenlőtlenségeket. Az iskolák “összekeverésére” az önkormányzatok sokat tesznek: bezárnak, összeolvasztanak, áthelyeznek iskolákat.
A svéd statisztika szerint az elmúlt hat évben megduplázódott az országban az általános és középiskolákban az erőszakos bűncselekmények száma. Az esetek között vannak tanterem rongálások, rablások, késelések, de még gyilkosságok is, melyek diákok között történtek. Ugyanakkor voltak olyan erőszakos cselekmények is, melyek tanárok ellen irányultak. Svédország “problémásabb” területein az iskolákba tanárt is nehezen találnak, de ami ennél is aggasztóbb, az az, hogy iskolákat kellett bezárni, mivel az intézmény vezetői nem tudták uralni a helyzetet az erőszakos cselekmények felett.
Az Economist összeállításában azt olvassuk, hogy a svédországi lövöldözések 72%-át “első vagy második generációs migránsok” követik el. Helsinborgban 2019-ben összesen 20 fegyveres támadás történt, hárman vesztették életüket. A városban lassan élhetetlen lesz a helyzet, amit az is jellemez, hogy a migráns bűnözők már a helyi rendőrállomást is megtámadták. Uppsalában kézigránátot dobtak a rendőr járőrre. A malmöi rosengardi kerületi rendőrőrsre pedig valaki gyújtóbombát dobott. Az Economist összeállításából az is kiderült, hogy 2019-ben a tízmilliós országban több, mint 320 esetben regisztráltak fegyverhasználatot, ezen kívül több tucat bombarobbantást.
Jerzy Sarneczki, Svédország vezető bűnügyi szakértője szerint a hadsereg bevetése a külvárosi kerületekben nem kevesebbet jelent, mint egy polgárháború kezdetét.A szakértő a Nysheter Idag hírportálnak a következőket nyilatkozta: “A katonák legjobb esetben egy külföldi erő ellen vívnak harcot. A katonák bevonása egyfajta polgárháborús helyzetet teremt, amihez Svédország soha nem jutott ilyen közel.”.
A 444.hu hírportál 2018 augusztus 17-én hosszú interjút tett közzé, melyet a Budapesten szolgáló svéd nagykövettel – Niclas Trouvé – készítettek. A hivatásos katonából lett diplomata abszolút bevándorláspárti, aki Svédországra (és Európára) semmi veszélyt nem lát az eltérő kultúrájú, civilizációjú, vallású tömegek bevándoroltatásában. Az interjúalany gondolataiból egy rövid részletet idézek:
“Sokakkal találkoztam, akik az utóbbi 10 évben érkeztek Svédországba, úgyhogy láttam a nehézségeiket. De azt is láttam, hogy mennyi jó dolog származik abból, ha beilleszkednek a társadalmunkba, hogy hozzájárulnak a gazdaságunk erősödéséhez, színesítik kultúránkat. Nem lecserélik a kultúránkat egy másikra, hanem gazdagítják általában az egész ország kultúráját. Elkötelezett híve vagyok a multikultúrális társadalomnak, miközben a miénk nagyon is keresztyén értékekre épül, és ez nem is fog megváltozni. Ettől még különböző hitű és hátterű embereket szívesen látunk Svédországban, hiszen lehetséges velük teljes összhangban élni.”
Az idézett rész – azon kívül , hogy óriási hazugságokat tartalmaz – rávilágit arra, hogy miért van Svédország a legközelebb a nemzethalál állapotához. A svédek a kultúrájukat igenis lecserélik egy másik kultúrára, egy másik civilizációra. A svéd társadalom már ma is csak nagyon gyengén épül keresztyén értékekre – ha épül egyáltalán – és történelmileg rövid időn belül a keresztyénség Svédországban kisebbségbe kerül. A kedves olvasónak tudnia kell, hogy az ebben a cikkben bemutatott konkrétumok csak töredékét teszik ki a svéd való élet történéseinek.
