Korunk és kultúránk minden korábbinál többet beszél a nemiségről, szexualitásról, mely áthatja egész társadalmunkat. A téma tárgyalása a biológiai nemiségből való „kilépés”, illetve az abban való megerősödés tengelyen helyezkedik el. A vitában résztvevő felek egyöntetűen abból indulnak ki, hogy a nemiség fontos. A konfliktus ezért a nemiség definiálásában, azaz határainak meghúzásában van.
Egy fontos kérdés tisztázása azonban rendre elmarad: Miért ragaszkodunk ennyire a nemiséghez? Miért nem engedünk abból, hogy adott vagy szabadon választott nemiségen keresztül határozzuk meg önmagunkat? Miért fontos ennyire a nemiség a keresztyén egyházaknak és a szivárványos mozgalmaknak egyaránt? A kérdések mélyén a következő feszültséget kell feloldanunk: Mi az értelme, mi a célja a nemiségnek, a szexualitásnak? A lényegi kérdés az ember eredetéhez irányít bennünket.
A kérdés tisztázására azért is égetően nagy szükség van, mert egyre több önmagát keresztyénnek tartó nyugati egyház és ezzel együtt egyháztag a nemiség kérdésében feladja a hagyományos hitvallásos bibliai álláspontot. Ahogy látni fogjuk mindezzel végső soron a keresztyén istenképet, a Szentháromságot kezdik ki. A téma jelentősége tehát elképesztően hatalmas, mert indirekt módon az ember megváltásának bibliai tanítását is érinti.
A NEMISÉG ELVÁLASZTHATATLAN RÉSZE AZ EMBERSÉGNEK
A Biblia két aspektusból is leírja az ember teremtését. Mindkét leírásban a szöveg megdöbbentése éppen az emberi nemiségéhez kapcsolódik.
Az első leírásban a világ teremtésének folyamatában Isten az élettelentől az élő felé halad. A fizikai élőlények közül az ember az utolsó alkotása. Isten utolsó élőlényének teremtése előtt a következőket jegyzi meg: „Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá.” (1Móz 1,26) Isten három személyben létezik: az Atya, a Fiú és a Szentlélek egységében, akik együtt vannak, szeretik és ismerik egymást öröktől fogva mindörökké. Isten szentháromsága a legteljesebb és legtökéletesebb létmód. Ezért amikor azt mondja, hogy embert a saját képére teremti, istenképűvé, akkor ez nem csak az ember Istentől kapott méltóságát, az emberi élet szentségét jelenti, hanem azt is, hogy az emberi élet elválaszthatatlan része a személyek közti kapcsolat.
Az ember mivel egy háromszemélyű Isten képe, ezért egyedül kevés önmagában. Szüksége van szoros, minőségi személyközi kapcsolatokra, mind Isten, mind pedig egy másik istenképű ember irányába. Ezért teszi hozzá Isten, hogy az embert nemiséggel rendelkezőnek, azaz férfinek vagy nőnek teremtette. Mert a legmélyebb emberi személyek közti kapcsolat az, ami a nemiség ajándékának helyes megélése által érhető el.
Ehhez kapcsolódik szorosan a teremtés második leírásában Isten másik megjegyzése: „Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat.” (1Móz 2,18) Ádámot Isten egy tökéletes világba helyezte el. Isten maga állapítja meg hétszer, hogy amit létrehozott az jó, tökéletes, sőt hibátlan. Mégis mi hiányozhatott még? A válasz az ember nemiségéhez, azaz a szoros és mély személyközi kapcsolatigényéhez kötődik: „Az emberből kivett oldalbordát az Úristen asszonnyá formálta, és odavezette az emberhez. Akkor ezt mondta az ember: Ez most már csontomból való csont, testemből való test. Asszonyember legyen a neve: mert férfiemberből vétetett. Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és ezért lesznek egy testté.” (1Móz 2,22-24)
Isten biológiai nemiséggel rendelkező embert teremtett, aki férfi vagy nő. A nemiséggel Isten lehetőséget ad az embernek mély kapcsolatok és az egyént meghaladó személyközi egység megélésére. Isten ezért rögtön meghívja a férfit és a nőt, hogy szabad elhatározásból köteleződjenek el egymás irányába, megélve a legszorosabb lelki és fizikai köteléket, életközösséget, ami két ember között lehetséges: a házasságot. Mindezt pedig szaporodásuk színhelyéül, teremtő munkájának folytatásául is kijelölt.
Amikor az ember Isten rendjét elfogadja, azaz személyes kapcsolatban él Istennel, megéli a férfi és nő mély egységét a házasságban, akkor benne tükröződik a tökéletes életnek, Isten háromszemélyű létének földi megjelenítését.
A NEMISÉG MEGÉLÉSE AD VAGY ELVESZ
Amikor az ember nemiségének értelméről beszélünk, vissza kell mennünk a kezdetekhez. Ugyanakkor szem előtt kell tartanunk jelenlegi állapotunkat és lehetőségeinket is. Már nem a paradicsomban vagyunk. Mindez annyit tesz, hogy Isten eredeti felépítésében törés következett be.
Azt tapasztaljuk, hogy miközben a nemiség legnagyobb örömök megélésének színhelye, egyben a legmélyebb sérülések, konfliktusok és fájdalmak átélésének a színtere is: épít és rombol.
A nemiség megfelelő helyen való kezeléséhez értenünk kell, hogy a Biblia hova szánja. Jézus a Hegyi Beszédben, a „keresztyénség programbeszédében” először az emberi élet szentségéről és értékességéről beszél (Mt 5,21-26). Ezt követően tér csak rá a nemiségre, szexualitásra (Mt 5,27-31). Mindez világosan jelzi, hogy a Bibliában és a keresztyénségben az ember nemiségének vagy szexualitásának kérdése nem az ember értékességéről vagy értéktelenségéről szól. A férfi és a nő különbözősége nem értékbeli, hanem funkcióbeli eltérést jelent. A nemiségben ezért egyenrangú felek állnak egymással szemben a férfi és nő esetében, annak ellenére, hogy fizikailag különböznek egymástól.
Mindez tehát szemben áll a mai gender-elmélet kiindulásával, mely közvetlen kapcsolatot tulajdonít az értelmes, méltóságteljes, emberi élet és a társadalmi nemi identitás korlátlan megélése között.
Mivel a Bibliában a nemiség nem az értékességről szól, ezért a célja sem az önkifejezés, hanem a másik ember, a házastárs építése. Ezért pusztít és károkat okoz, ha rosszul élnek vele. Ez pedig minden olyan alkalom, amely a férfi és a nő élethosszig tartó házasságán kívül megélt szexualitás. Ez igaz minden házasságon kívüli heteroszexuális és valamennyi homoszexuális kapcsolatra.
Nem azért mondja a Biblia, hogy a biológiai férfi és nő elköteleződésére épülő házasság előtt és azon kívül minden formában tartózkodjunk a testi kapcsolattól, mert annyira megveti a szexualitást, hanem éppen azért, mert nagyon értékesnek tartja. A testi kapcsolat Isten szerint kizárólag a házasság keretein belül szép és építő. Azon kívül romboló hatással bír.
Aki kívánsággal tekint egy másik emberre, új házastárs után néz, azonos neművel él együtt vagy nemváltó műtétre készül, annak üresség van az életében. Az ilyen ember egyvalamit biztosan megtapasztalt, hogy valamit be kell töltenie az életében. Több az élet, mint amit az ember önmagának tud adni.
A Biblia szerint azonban ez a több, nem a felkorbácsolt testi vágy kiélésével szerezhető meg, hanem paradoxnak tűnő módon: annak korlátozásával. Mértékletességgel, önfegyelemmel és hűséggel. Ez azt jelenti, hogy az ember hiánya elsősorban nem testi, hanem lelki eredetű. Ha testi eredetű lenne, akkor az önfegyelem nem segítene. A jézusi önfegyelem, önkorlátozás, a határok elismerése egy nagyobb boldogságra, megelégedettségre, békességre és szeretetre hív erkölcsi önmegtagadással. Miért? Mert több az élet, mint amit itt testben élünk! Ahogy Jézus fogalmazza: „Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál?” (Mt 6,25) A tökéletes boldogságot és a teljes örömet nem kell és nem is tudjuk itt a földön elérni.
Önkorlátozásra és hűségre van szüksége minden embernek. Önkorlátozásra az egyedülállóknak, hogy nem élik meg szexualitásukat a házasságon kívül. Igyekeznek házasságot kötni vagy egyedül maradnak, ami Isten különleges kegyelmi állapota. Önkorlátozásra a házasságban, hogy a magam szükségleteinek féktelen kielégítése elé helyezem a házastársamat.
A házassági eskünek is a jövőbeli önkorlátozás a célja. Az eskü nem a jelenben érzett szerelmet erősíti, hanem arról szóló ígéret, hogy a házasságot kötő férfi és nő a jövőben is szeretni fogja egymást. A házassági eskü a vágyról és érzésről az elköteleződésre irányítja a figyelmet Isten, a család és a gyülekezet, mint tanúk jelenlétében. Az esküben megvallják, hogy a jövőben is szeretni akarják a másikat és hűségesek maradnak egymáshoz.
A keresztyén házasság két ember eggyé válása szövetségkötés által. Ez a szövetség minden lehetséges szempontból egyesíti a két ember életét, egyetlen jogi, társadalmi, gazdasági egységgé olvadnak össze. Függetlenségük nagy részét elveszítik és szeretetben egymásnak ajándékozzák magukat. A házasságban a szeretet legmagasabb foka jelenik meg, amiben az ember képes mindenről lemondani, hogy teljesen a házastársáé legyen. A házaspár ezért Isten szerint egy test, aminek jele és eszköze a közöttük levő intim kapcsolat. A folyamatos testi kapcsolat ezért segíthet fenntartani és elmélyíteni az egységet.
Timothy Keller lelkipásztor mindezt az ószövetségi szövetségmegújító ceremóniákhoz hasonlítja. Amikor Isten szövetséget kötött népével, elrendelte, hogy rendszeres időközönként emlékezzenek meg erről a szövetségről. A házassági szövetséggel sincs ez másként. Amikor házasságot kötünk, ünnepélyes fogadalmat teszünk egymásnak. Az esküvő napja nagy nap, szívünk túlcsordul az örömtől. Ám ahogy telik az idő, újra fel kell szítanunk a tüzet, meg kell újítanunk az elkötelezettségünket. Lehetőséget kell teremtenünk arra, hogy újra odaajándékozzuk magunkat egymásnak. A testi kapcsolat alkalmat kínál erre a férjeknek és a feleségeknek.
A biológiai férfiasságunk vagy nőiességünk tehát nem véletlen, hanem Istentől ered. A nemiség ezért nem az önkifejezés eszköze. Hanem egy sokkal gazdagabb, közösségi élet megélésének helyszíne.
A szexualitás a legerőteljesebb Isten által teremtett kifejezésmódja annak, hogy teljes lényemet a másiknak adom. A testi kapcsolat előfeltétele ezért a szövetség. Ez teremti meg a biztonságot. A házassági fogadalomra szükség van a testi kapcsolathoz, de a testi kapcsolatra is szükség van a szövetség fenntartásához. A testi kapcsolatot tekintsük úgy, mint a házassági szövetségmegújító ceremónia.
A NEMISÉG CÉLJA A VÉGSŐ BETELJESÜLÉS
A nemiséggel Isten létmódja mellett, Isten megváltó és helyreállító terve, a Krisztus és az egyház közti viszony is kiábrázolódik. A házasság mivel a leggazdagabb konkrét emberi életközösség, közben jel és szimbólum is, ami túlmutat önmagán és egy teljesebb, tökéletesebb, gazdagabb életre utal: a Szentháromság Istenre.
Mivel a nemiséggel célja van Istennek, ezért Isten egyszer eléri célját vele. Azaz nem lesz rá tovább szükség.
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek az örökkévalóságtól fogva imádja és dicsőíti egymást, egymásért él, folyamatos szeretettel és örömmel árasztja el egymást. A férfi és a nő között létrejövő testi kapcsolat az Atya és a Fiú egymás iránti szeretetére mutat (1Kor 11,3), a háromszemélyű Isten örömteli és szeretetteljes önátadását tükrözi vissza. Timothy Keller: „A nemiség, szexualitás nem csak azért dicsőséges, mert a Szentháromság örömét mutatja be, hanem azért is, mert előrevetíti az örök lelki gyönyörűséget, amely a mennyben vár ránk az Atyával és egymással való kapcsolatunk részeként. Nem csoda hát, hogy a férfi és a nő testi kapcsolata, ahogy azt már többen megfigyelték, egyfajta testen kívüli élmény. Eksztatikus, lélegzetelállító, vakmerő, minden képzeletet felülmúló villanás az eljövendő dicsőségből.” (Keller: Házasságról 242-243.)
A keresztyén tanítás szerint a nemiség, szexualitás elsősorban a végső tökéletesség Isten megismerését szolgálja. Isten személyközi kapcsolaton keresztül állít helyre emberi életeket, a világot és végül annak kifordult rendjét. A nemiséget azért nem tudjuk meghaladni, mert általa ízelítőt kaphatunk a teljesebb, gazdagabb létezés: magának Istennek az életéből.
A nemiség bibliai alapjának, a biológiai férfiasság és nőiesség tagadása, ugyanakkor megélési színterének, az élethosszig tartó házasságnak rombolása, ellehetetleníti a tökéletes életnek, Istennek megismerését.
Ne felejtsük el, hogy keresztyénként a nemiség témájában nem csak a szivárványos mozgalmak nyomásának kell ellenállnunk, de szembe kell néznünk az élethosszig tartó házasság megtöréséből fakadó problémáinkkal is: saját rendetlen vágyainkkal, kívánságainkkal és helytelenül megélt szexualitásunkkal.
A nemiség megélése az utóbbi évtizedekben a boldogság ígéretével, a felszabadulás és kiteljesedés illúziójával összekapcsolt céllá vált. A nemiség torz megélésével miközben önmegváltásra tanítanak egy materialista világban, közben a másik ember pusztán eszköz marad a létezés elviselhetetlen ürességének enyhítésében.
Az elembertelenedésnek ebből a lefelé gyűrűző spiráljából ma is a keresztyénség újrafelfedezése vezethet csak ki. Lássunk világosan: a nemiség megélése a keresztyénség szerint nem cél, hanem jel, ami tovább mutat a tökéletes boldogság, beteljesülés, igazság és rend irányába: a Szentháromság Istenre. A szexualitás ajándékának helyes megélése a tökéletes élethez, magához Istenhez vezet.
1 comment
Internetről, részlet egy interjúból (777blog):
“Szerintem a legtöbb vallásos embert a szexualitása választja el igazán Istentől. A legtöbben ott akadnak meg a hitben, hogy ezt nem értik meg és tiltólistát látnak az egyház tanításában, éppen ezért nem is szánják rá az energiát, hogy megértsék ennek a teológiai tanítását, ami egyébként nagyon felszabadító.” (Forintos Bence)