
A cím meglehetősen átverős, mert semmilyen Badíny Jós Ferenc nyomán járó gondolatfüzér nem fog itt megjelenni. Ez talán egy kis figyelemfelkeltés volt a részemről, illetve egy ismert információval való elmagyarázása annak, hogy miben gondolkodik egy keresztyén és nem keresztyén másképp.
Köztudomású, hogy a mai matematika a 10-es számrendszerben számol. A sumérok azonban két számrendszert használtak, azaz a 6-os és 10-es számrendszert. Hogy erre mi volt a jó okuk azt nem tudom, de így volt a történettudomány szerint.
Tegyük fel tehát, hogy a nem hívő emberek 10-es számrendszert használnak a számoláshoz. Azaz úgy gondolkodnak, hogy amit látnak, amit tapasztalnak az a NAGY VAN. Persze ez olyan számrendszer, ami egy közös számrendszerben való részesedésünk, megtanuljuk, magunkba szívjuk gyermekkorunktól fogva, így természetes, hogy ez a koordinátarendszer az, amit naponta önkéntelenül is használunk. Mivel számolunk tehát ebben? Azzal, amit látunk és ahogy ezt a tapasztalati tudást eddig összeszedte a kultúránk. Ezt nevezzük egyrészről „realitásnak”, másrészről „tudományos világképnek”. Az a valóság, ami műszerekkel bizonyíthatóan megmérhető, illetve az, amit a közös tapasztalatunk és egyéni tapasztalataink kettőse számunkra megláthatóvá, megragadhatóvá tesz. Ami ezen felül van az a hitek világa – jelen idő szerint ebben szabadság van, azaz mindenki azt hisz, amit akar.
Az egy más kérdés, hogy ebben a tudományos-realitás tudás-dobozban a legtöbb dolog olyan, amit nem mérünk le magunk is természettudományos laborokban egytől-egyig, mert ez kimondhatatlan nehézségekbe ütközne. Hanem csak úgy elhisszük, hogy ez így van. Miért? Azért, mert ezt tanították az iskolában, mert ezt mondják a tudósok. Az már más kérdés, hogy hinni a papok, meg próféták felszólítására szoktak és még dús flóra és fauna közepette törzsi varázslók szavára, ám ma ilyen módi van forgalomban. Lehet egyébként, hogy úgy van ahogy mondják, de ezt nem-tudósként az ég világon senki le nem ellenőrzi, viszont készségesen elhiszi. Miért? Mert azt mondták a tudósok. Sok itt a hívő, csak nem Istenben hívő. No coment.
Miben más a keresztyén gondolkodás, látás, megítélése a világnak, dolgoknak? Abban, hogy nem csak a tapasztalati- illetve kulturális (és tudományos) tudás adja alapját számolásának, hanem az Isten igéje is. Kicsit olyan, mintha mi azt mondanánk: nem akarunk a saját (és kulturális, tudományos) szemeink áldozatául esni, azaz „optikai csalódás” áldozataivá válni. Azt gondoljuk ugyanis, hogy sem közös, sem egyéni látásunk nem biztos, hogy helyes a dolgok valós helyzetére nézve. Ezért mi kíváncsiak vagyunk arra is, hogy Isten miként látja a dolgokat. Más szavakkal: mi számolunk Istennel! És az Ő szavahihetőségével (és nem csak tudósokéval).
A mi számrendszerünk ezért olyan, mint a sumér, mert két számrendszert kever: az egyik a mi tapasztalatunk a másik pedig Isten beszéde. És gondolkodásunkat elsősorban az utóbbi dominálja. Ez egyébként – a két számrendszer együttese – számunkra harmóniát ad és nem káoszt szül. Mivel kinyitjuk a látómezőnket egy másik világra is, ezért egy keresztyén nem kevesebbet lát a világból, hanem többet, mint egy nem keresztyén, mert arra is néz, ami túl van ezen a világon. Erről pedig Isten tud információt adni, mert ez az a dimenzió, melyet se érzékszerveink, sem műszereink nem képesek regisztrálni. Azonban, ha az érzékszerveink nem is képesek, ám mégis valami bennünk képes. Ez a lelkünk. A lelkünk tovább is képes látni, túl az érzékszervek hatókörén. Érzünk, megérzünk dolgokat, ám a biztos számukra mégis az, amit Isten mondott és mond nekünk is.
A lelkünk szeme a hit. Bizalom abban, aki szólt, aki ígéretet tett, aki hív magához. Nehéz bízni valakiben, akit nem látunk és aki olyan lépésre késztet, aminek sikere földi – 10-es számrendszerben – a legkevésbé sem garantált, tehát kockázatos. A hit épp ezért egyáltalán nem „menekülés a valóság elől”, hanem épp ellenkezőleg: vállalkozás. Nem a „gyengék mentsvára”, hanem a bátrak útja. Mert bátor számolni Istennel, habár nem látja Őt és mégis igen: lélek, szív szerint. A gyermek bizalma az Atyához, hogy Ő majd el fog kapni. Nem istenkísértés, mint amire az ördög akarja felcsigázni Jézust, hogy ugorjon, de járás ott, ahol mindenki lehetetlent lát. Ravasz László mondta: „a hit erőtere a lehetetlen”.
A keresztyén hit nem irracionális és nem irreális. Csak amennyire komolyan veszi a Föld realitását úgy még komolyabban veszi Isten realitását, azaz számol Istennel. Kettős számrendszer ez, nem csupán a 10-es. Lehet, hogy tudtak valamit ezek a sumérok … Mindenesetre, akik hisznek azok közül egy sem mondta még: Istennel számolni hiba volt. Ki számol akkor jól?