“Mint tudjuk, a ma liberálisnak csúfolt nyugati világhatalmi elit az LMBTQ+ emberek jogaiért folytatott küzdelmet használja fel egy olyan ideológia megalapozására, amelynek az a célja, hogy tudatformáláson keresztül a hagyományos zsidó-keresztény emberképet leváltsa, s a helyébe egy új, normatív emberértelmezést állítson. Mindezt azzal az indokkal, hogy a régi emberkép a férfiról, a nőről, a családról pusztán csak átmeneti történeti jelenség, egy elnyomórendszer része, s épp itt az ideje, hogy a nyugati kollektív tudat kiszabaduljon a hagyomány fogságából.
Ekként vált az LMBTQ+ emberek jogaiért folytatott küzdelem magává a hagyományos nyugati normalitás elleni küzdelem ideologikus támaszává, egy egyetemes emberjogi szabadságharcnak feltüntetett kísérlet kitüntetett terepévé, amely forradalmi szabadságharcnak az adja meg a diszkrét báját, hogy a világ legnagyobb oligarchái és politikusaik vezetik. Addig sem kell a szabadságkérdés egyéb vetületeit, mint például a globális szinten egyre növekvő, iszonytató egyenlőtlenségek nyomasztó kérdését a nyugati buborék közgondolkodásának a témájává tenni.
Így eshet meg az, hogy világhatalmi magántulajdonok a politikusaikkal együtt forradalmi szabadságharcosoknak tüntethetik fel magukat, miközben valójában átláthatatlanul szofisztikált elnyomó-és kizsákmányolórendszereket működtetnek.
A cél az Egyneműsített Emberi Matéria (Renaud Camus) létrehozása, az ember, aki már önmeghatározásában és önmegkülönböztetésében feladta minden sajátszerűségét, s ájultan omlik össze a szabadságnak attól az illúziójától, hogy ő az lehet, aminek gondolja magát, miközben valóságosan csak egy rabszolga a világ átláthatatlan hatalmi struktúráiban.
A régi, zsidó-keresztény vallási alapú emberkép lecserélése érdekében kezdetét vette a Nagy Átnevelési Projekt, amelynek a célja, hogy a nyugati tudat olyan módosuláson menjen keresztül, melynek eredményeként önként belátja, hogy az évezredek alatt berögzült kulturális kódjai hamisak.
Miután azonban az átnevelési kísérlet a nevelés olyan hagyományos-konzervatív intézményein keresztül, mint az iskola, a család, az egyház, meglehetős akadályokba ütközik, a Nagy Átnevelési Projekt iszonyatos sebességgel, szervezettséggel, no és komoly pénztőkével a háta mögött építi ki azokat a csatornákat és tartalomközvetítő hálózatokat, amelyeknek a segítségével a nevelési hagyomány intézményeit ki lehet kapcsolni, meg lehet kerülni, s a tudatokhoz a nevelés legkritikusabb szakaszában, vagyis gyermek-és ifjúkorban közvetlenül el lehet jutni.”
