Az ember testből és lélekből áll. Az istenhívők ezt tudják, de már az ateisták is elismerik, hogy van lélek. Nemcsak a test, hanem a lélek is megbetegedhet, így nemcsak a testet, hanem a lelket is gyógyítani kell. A lélek személyiségünk alapja, amely az egész életünket irányítja. Lelki természetűek életünk erőforrásai. Életünk értelmét az adja, ami a lelkünkben van.
Ezen rövid elméleti alapvetés után foglalkozzunk a testi és a lelki egészség témájával, a kettő közötti szoros összefüggéssel. A testi egészségnél fontosabb a lelki egészség. Orvosok mondják: A hitetlen embert nehezebb gyógyítani. A lelkileg egészséges ember testi betegségeiből is gyorsabban gyógyul. Az az általános vélemény, hogy lelki válságra vezethető vissza a válságjelenségek túlnyomó része.
A lelki egészségünkkel nem foglalkozunk eleget és a tömegtájékoztatás sem jeleskedik ezen a téren. Pedig lelki egészség nélkül nem őrizhetjük meg testi egészségünket sem. A lelki betegségek előbb -utóbb testi betegségeket váltanak ki, a lelki egyensúly felbomlásának szervi, testi következményei lesznek. Orvosok mondják azt is, hogy a lelkiállapot nagyban befolyásolja még az izmok állapotát is, valamint a fájdalom megélését úgyszintén. Bizonyított tény, hogy a kiemelkedő sportteljesítmény alapfeltétele a lelki egészség, a lelki erő, a lelki harmónia.
Ismétlem: A test és a lélek egyensúlya nélkül károsul az egészség. Az olyan ember, akinek lelki problémái vannak, előbb vagy később a testi betegség jeleit is mutatja. A földi életben a test és a lélek elválaszthatatlanok egymástól, és hatnak is egymásra. Mindkettőt ápolnunk, ha tetszik, edzenünk, karbantartanunk kell.
Az orvosok azt is mondják, hogy tapasztalataik szerint a kórházi gyógyításban is nagy az ima jelentősége. Az imádkozó ember elsősorban a lelkét gyógyítja, de a lélekkel együtt gyógyul a test is. A betegek jelentős része a maga nyomorúságában, kiszolgáltatottságában lelki kapaszkodóra is vágyik. Ebben segítséget kaphatnak a kórházba látogató lelkészektől, de akár a hittestvéreiktől is.
Mindenki számára a legfontosabb a lelki egyensúly megőrzése. Ehhez pedig mindenkinek tudnia kell, hogy Isten szerető jelenlétében élünk, Ő velünk vándorol egész életutunkon. Börtönben szerzett tapasztalatok is azt mutatják, hogy a minket szerető Isten-kép felmutatása lelki gyógyulást hozott számos bűnözőnek.
Az egészség lényege a test és a lélek harmonikus működése. A betegség ugyanis nem más, mint a test és a lélek diszharmóniája. Ha valami nyomja a lelkemet, könnyebben megbetegszem. Van, amikor a lélek fáj, de erről a test beszél: Ha ugyanis a lelki problémáinkat folyamatosan lenyeljük, elnyomjuk, belső énünk előbb-utóbb testi betegség formájában jelez nekünk. Szokták mondani: „Mondd meg, mi fáj, és elárulom, hogy mi van a lelkedben.” A testi betegség sok esetben egy intő jel, figyelmeztetés arról, hogy a lélekben kiegyensúlyozatlanság uralkodik.
Ha például elhisszük, hogy mindenben meg kell felelnünk másoknak, akkor általában nem a szívünk, nem saját, eredeti elképzeléseink szerint cselekszünk. Szabadság helyett rabságban élünk meg mindent, végül pedig elhatalmasodik rajtunk a szorongás és a gyűlölet. Akit a gyűlölet hajt, az előbb-utóbb szívproblémákkal fog küzdeni. Aki haragját, gyűlöletét – ha már elhatalmasodott rajta – nem tudja kiadni magából, azaz a mérgét lenyeli, egy idő után gyomorpanaszokat észlel, és gyomorfekély kialakulásával számolhat.
Az ép lélekkel ép test is párosul. Ezt az állítást sok élsportoló is bizonyította, akik kiemelkedő eredményeket értek el. Fontosnak érzem módosítani az általánosan ismert mondást: „Ép testben ép lélek.” Szerintem ez pont fordítva igaz: „Ép lélekkel ép test jár együtt.”
A lelki egészség egyik alapvető fokmérője – szerintem – , hogy hogyan viszonyulunk a halálhoz? Ez a viszonyulás két irányú: Egyrészt hogyan gondolkodunk saját halálunkról, másrészt hogyan viselkedünk akkor, amikor hozzánk közel álló szerettünk készülődik elhagyni a földi létet. Erről – az utóbbiról – sokat gondolkoztam az elmúlt másfél évben, amikor idősebb lányunkat kísértük a halálhoz vezető úton. (Alig múlt 50 éves, amikor, néhány hónapja, Isten magához hívta.) A halálhoz való viszony tekintetében az istenhívő keresztyének összehasonlíthatatlanul jobb helyzetben vannak, mint az ateisták.
Miért állítom ezt? Mert az istenhívők nemcsak hiszik, hanem tudják, a mindennapi életben tapasztalják, hogy Isten velük van, mindent – jót, rosszat is – Tőle kapnak és tudnak hittel Reá hagyatkozni. Vele rendszeresen beszélgetnek, konzultálnak – imádkoznak – örömeikről, bánataikról, kérnek, kapnak, hálát adnak.
A halálra készülés, a halál elfogadása az igazi próbája a hitünknek. A hívő ember tudja, hogy a sírba tétellel az életnek csak egy rövidebb szakasza, a földi élet, ér véget, de az ember léte – Isten megbocsájtó, végtelen szeretetéből, kegyelméből – az örök életben folytatódik. És itt ismét a test és a lélek kettősségét látjuk: A test, vagy annak porhüvelye valóban a temetőben marad, de az elhunyt lelke az örökkévalóságban él tovább. Aki ezt hinni képes, az – az ateistákkal ellentétben – nem fél a haláltól, sőt – ilyet is tapasztaltam – a végső fázisban már vágyakozik arra, hogy a földi árnyékvilágból a mennyei boldogság világába jusson. Ez a gondolatmenet segített nekem is elfogadni az elfogadhatatlant. Ezért értettem együtt a temetésen azokkal a részvétnyilvánítókkal, akik azt mondták: „Ő már jó helyen van,” vagy Ő már hazatért.”
Saját, vagy szeretteink halálának elfogadásához nagy lelki erő, lelki egészség kell. Enélkül kétségbeesés, kilátástalanság lesz úrrá rajtunk.
A téma kapcsán most , röviden, nézzük az egészségügyi vetületet is. Európa népességének legalább egyharmada szenved valamilyen mentális betegségben és ez minden évben legalább 170 millió embert jelent. Az általam olvasott tanulmány készítői szerint a betegségek előfordulásának aránya még a mértnél is nagyobb lehet, mert becslések szerint a betegek csak egy része jut el orvosi kezelésig. A lelki betegség napi tünetei a szorongás, a pánikólás, álmatlanság, depresszió. Érdekes, hogy a lelki zavarok gyakoriságában nincs jelentős különbség az egyes országok között, tehát nem az anyagi jólét, vagy szegénység az elsődleges befolyásoló tényező.
Nem európai példa: Indiában fajlagosan lényegesen kevesebb a lelki beteg, mint Európában vagy az USA-ban. Kutatók szerint Európában a lelki betegek kezelése lényegesen többe kerül, mint a rákbetegek ápolása, vagy a szív- és érrendszeri betegek ellátása. Azért van ez így, mert nagyon nagy a betegszám, és ezért nagy az európai gazdaságra gyakorolt negatív hatása is. A magyarországi helyzet megegyezik az európai átlaggal, tehát nem rosszabb.
A lelki egészség kapcsán szólnunk kell a gyógyszerek szerepéről is. Sokan ugyanis a lelki problémák megoldását a különféle – igen széles választékban rendelkezésre álló – gyógyszerek rendszeres szedésében látják. Óriási üzlet ez a gyógyszergyártóknak, és jelentős kiadás nemcsak a betegeknek, hanem – a gyógyszerek ártámogatásán keresztül – a központi költségvetéseknek is. Az idevágó statisztika szerint évente közel 100 milliárd forintot költünk Magyarországon antidepresszánsokra, idegnyugtatókra, szorongásgátlókra, altatókra és más, a központi idegrendszerre ható gyógyszerekre. A 100 milliárd forint nagyjából felét a betegek saját zsebükből fizetik, míg a számla másik felét közpénzből, az állami költségvetésből finanszírozzák.
Az a véleményem, hogy a lelki betegségeinkre nagyon sokszor a legfőbb gyógyszer saját magunk vagyunk. Legfontosabb az istenhit, ez a legjobb eszköz a lelki problémák leküzdésére. Fontos az Istenre való teljes ráhagyatkozás képessége, annak a felismerése, hogy „Mit Isten tesz, mind jó nekem.” (Evangélikus Énekeskönyv 348-as, Református Énekeskönyv 272-es éneke.)
Sokan nagy önteltséggel mondják: Én szabad ember vagyok. Pedig szabad ember csak az lehet, akinek lelke szabad. Az igazi szabadság az, ha törekszünk a bűneinktől szabadulni (ez csak Isten kegyelméből megy), de igyekszünk megszabadulni az anyagiaktól való túlzott kötődéstől, a pénz imádatától, a félelemtől, az irigységtől, a gyűlölettől, mások lenézésétől és még folytathatnám.
Nem tudom, hogy tudja-e a kedves Olvasó, hogy a lelki egészségnek is van már világnapja? Márpedig van. Nemrég ünnepeltük (volna). A Lelki Egészség Világszövetsége (ilyen is van!) nyilvánította minden év október 10-ét a lelki egészség (a lélekben szenvedők) világnapjává. Magyarországon ezt „állítólag” 1994 óta tartják meg. Azért írtam, hogy állítólag – lehet, hogy így van – , mert a széles közvélemény – szerintem – nem nagyon tud ilyen világnapról.
Régebben sokszor szoktuk azt hallani, mondani, hogy az orvosok a test gyógyítói, a lelkészek, papok a lélek gyógyítói. Ma már ez így nem teljesen igaz, hiszen a lelki betegségek gyógyítására komóly létszámmal működő világi – nem teológiákon képzett – szakembergárda van. Mindenki maga döntheti el, hogy lelki bajaival Istent, a lelkészét, papját keresi meg, vagy egy pszichológushoz fordul. Már írtam, hogy az istenhívőknek a bibliai örömüzenet alapján – „Kérjetek és adatik néktek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik néktek” (Mt 7,7) – egyszerűbb a helyzetük. Akik nem istenhívők, és még pénzük is van erre, azok általában pszichológus (és esetleg pszichiáter) segítségét veszik igénybe.
Végül visszakanyarodnék ismét a lelki egészségünk karbantartásának fontosságára. Testünk mindennapi táplálására gondosan figyelünk. Pénztárcánk vastagságától függően igyekszünk egészségesen táplálkozni, enni, inni. Miközben az emberek általában a testi igényeik kielégítésével törődnek, sokan a lélek igényeire való figyelést elhanyagolják. A keresztyén ember a keresztyénség alaptörvényében, a Bibliában, ezt is olvashatja: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Isten minden igéjével.” (Lk 4,4). A Biblia a lélek elsőbbségét hangsúlyozza, például Máté evangéliumában, ahol ezt olvassuk: „Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall?” (Mt 16,26)
Aki a lélek igényeivel is törődik, az rendszeresen – mondjuk ki nyugodtan: naponta, még ha csak néhány percre is – a Bibliát, vagy annak Útmutatóját veszi kézbe, az igazság forrását. Ahogyan mindennap étkezik, táplálja testét, úgy mindennap olvassa a Bibliát, beszélgessen Istenével, és így táplálja, tartsa egészségesen lelkét.
