A lélek az ami megelevenít › pünkösd 2021 vol. 1

Manapság korjelenség az anyagi értékek bűvöletében való élés. Általános meggyőződés, hogy ha a materiális javakból minél több van – az boldogító, megnyugtató és az élet kiteljesedésével ajándékoz meg. Miközben hallani gazdag emberekről, sztárokról, akiknek annyira sok pénzük és tulajdonuk van, hogy igazából tisztában sincsenek vele, hogy mekkora anyagi eszközök felett diszponálnak és mégsem boldogok. Mindent megkaphatnak, mindent megszerezhetnek – ám az éhség lelkükben nem csillapodik. MIÉRT? Visszahangzik Jézus szava:

A LÉLEK AZ AMI MEGELEVENÍT A TEST NEM HASZNÁL SEMMIT! (Jn 6,63)

Igen a sztárok és különböző celebek majd mindegyike vagy alkoholhoz vagy drogokhoz nyúl, legfőképp azért, mert a földi javak normális szintje mind megvan és mégsem elég – egyszerűen nem elégít meg. Persze nem mindenki, de a legtöbb gazdag ember számára szűk lesz az, amit Föld, a világ adhat – mert habár akárhová elmehetnek luxus körülmények között és mégsem telítettek, megelégedettek úgy, ahogy az instagramon magukat mutogatják nap, mint nap boldognak. Ismét Jézus egy kijelentése jut eszembe: “Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?” (Mt 16,26a). Milyen furcsa: ez mindennapos jelenség a gazdagok körében és mégsem ismerik fel, hogy csapdába estek.

A materiális javakban önmagukban nincs boldogság, mert a boldogság alapvetően lelki jelenség. Valaki bölcsen elgondolt egy mondást mely így szól: ha az anyagi javakat megosztod – elfogynak; de ha lelki (szellemi) javakat megosztod – több lesz belőlük. Értelme megszívlelendő, hogy mit tartunk értékesnek, becsesnek és mégis mindenkivel megosztható értéknek!

A másik markáns jelenség az elénk tárt változatos és gazdag világ virtuális bűvölete. Ha visszatekintünk mondjuk bő 100 évvel ezelőtti időre, akkor láthatunk embereket, akik túlnyomó többségben leélték életüket egy helyen, ahol születtek. Azt a környezetet, kultúrát ismerték amibe születtek, többet, mást kevéssé vagy egyáltalán nem. Aztán a televízió, a film- a mozi, ma meg már az internet távoli világokat hoznak közel, úgyszólván bárki távoli helyekre eljuthat vagy legalábbis belenézve ezekbe a “távcsövekbe” láthatja azokat. A világ kitárult, miközben közel is jön a mai emberhez, aki e médiát használja. Arról nem is beszélve, hogy megkapó és szórakoztató történeteket, továbbá életmódokat és életmintákat tár milliónyi számban a mai ember elé ez a felület. Az emberek ma innen tájékozódnak, innen tanulnak, mint egy nagy oktató-nevelő és szórakoztató központ működik az egész. A változatosság gyönyörködtet (varietas delectat – Cicero) és óriási a gyümölcsöskosár, úgyhogy a bőség zavarában vagyunk. Mindenki válogathat lelki- szellemi tartalmakat és fogyaszthatja kedvére.

Úgy tűnik a nyugati ember megszerezte magának a változatos virtuális paradicsomot.

Azonban a paradicsom ZÁRVA VAN! Az út ZÁRVA VAN! Nincs visszaút Édenbe, mert a Kerub a villogó lángpalossal útját állja mindenkinek. Ha valaki pedig az ellenkezőjéről tudomást szerzett hitelt érdemlő módon – hát én a magam részéről kíváncsian meghallgatnám! Amúgy milyen furcsa – főleg ebben az Istenben nem hívő világban a mai nyugati társadalmakban – hogy habár nem hisznek, de azért a paradicsomot szeretnék felépíteni, az ember számára ideális világot és környezetet. Létezik egy emlék valahol a közös tudatunkban, különben meg honnan az egyetemes törekvés ennek helyreállítására, megépítésére? Olyan masszív az elégedetlenség az elmúlással terhelt világgal és léttel, amilyen masszív a tudattalan vagy tudatos törekvés az emberben ennek felülírására – vagyis a paradicsom létrehozására. Miért nem jó úgy ahogy van? Miért nem tudunk megbékélni az elmúlással? Miért nem hisszük el amit mondunk, hogy “az élet része a halál”? Miért vágyunk többre? Hát mert egyetemes az emléke valaminek, aminek történetiségét már nem is hisszük… Az ÚT az Édenbe ZÁRVA VAN! A hiábavalóság alá vetett világ és ember ez alól nem menekülhet (Róm 8). Ám az Isten az élet hona felé megnyitott egy másik utat, ami NYITVA VAN! Ez az út Krisztus, akin keresztül haza lehet térni az élet honába, az atyai házba. Ezért is mondta, hogy

Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem mehet az Atyához, hanem énáltalam” (Jn 14,6)

Út haza tehát van, ám a hiábavalóság alá vetett lét KERÜLŐ ÚTON felszámolhatatlan és nem lehet meghaladni, akármennyire is kísérletezik ezzel a modern ember.

A »virtuális paradicsom« azonban merő átverés, mert azt az érzetet adja, hogy a fiatalság, gazdagság és bőség elérhető egyetlen kattintással, ám ez jól megkomponált látvány csupán és nem valóság. Ma azt játsszuk, hogy a látvány által “át lehet élni” és nem kell ahhoz jelen lenni. Optikai csalódással megszerzett Éden. És ahogyan a materiális javak nem elégítik meg a lelket, épp úgy nem elégítik meg a viszonylag olcsón és könnyen hozzáférhető virtuális javak sem. És marad az éhség és pillanatnyi telítettség és éhség körforgása nap, mint nap.

Mert valójában az IGAZI ÉLET hiányzik nekünk!

Ami van egyáltalán nem elégíti meg a lelkeket. Sőt, korunk – itt a nyugati civilizációban – oly kor, ahol a pszichés megbetegedések és az azt követő pszichoszomatikus betegségek tömkelege jellemez bennünket. Semelyik korban nem volt ennyi pszichés eredetű beteg, tömegesen.

Bonaparte Napóleon mondta: “Két hatalom van a világon: a kard és a lélek. És végül a lélek mindig legyőzi a kardot.” Furcsa bölcs mondás épp tőle, ki egész életében harcolt, háborúzott, vérengzett és mégis rájön valami nagyon-nagyon fontos dologra: a lélek hatalmára és erejére. Ő éppenséggel bírt meglehetősen sok anyagi- és az uralom, a hatalom nagy javaival, de megértett valami fontosat: a lélek a legnagyobb javunk, a legfőbb erőnk és a lélek a boldogság letéteményese. Voltaképpen e mondásban igazat ad Krisztusnak és újra visszhangzik a szó:

A LÉLEK AZ AMI MEGELEVENÍT A TEST NEM HASZNÁL SEMMIT!

Ám a Császár itt csak az emberi dimenzióról gondolkodott és igaza is volt benne. Krisztus viszont többet mond el kijelentésével. Egyrészről egy lényegi antropológiát mutat be: a lelkünktől fogjuk úgy érezni, hogy élünk nem a testünktől. Félreértés ne essék: Krisztus nem becsüli le a testet, gyógyít, feltámaszt, megeteti az ötezer embert. Mi több: TESTBEN TÁMAD FEL, nem lélekben, nem szellem lesz őbelőle, hanem test és lélek, emberségünket vállalja a halál legyőzése után is, ÖRÖKKÉ!

De mégis a hangsúlyt arra teszi, hogy a LÉLEK az ami fontos, mert a test-lélek embert a lélek vezérli. A modern ember itt szólal meg és mondja el, hogy milyen fontos a pszichológia és mily helyes, hogy annyian élnek a gyógyulás – a “megelevenedés” – eme csodás és nagyszerű lehetőségével. Igen ám, csak a lélek itt nem ezt jelenti, hanem ennél jóval többet. A lelki univerzum elsődlegességét, ami az Istennel való kapcsolatban nyílik meg – kizárólagosan. Ám az a helyzet, hogy a mi önnön lelkünk ereje kevés a megelevenedéshez vagy csak ideig-óráig elégséges. Pillanatra értünk- látunk mint Péter az evangéliumi történetekben, ám hamar elmúlik a pillanat.

És ezen a ponton érkezünk meg a pünkösd csodájához. Persze csoda a nyelveken szólás egészen egyedi pünkösdi esete, ám a legnagyobb csoda benne mégsem ez. Hanem az, hogy eljött az Aki a lelkünket megelevenítheti igazán és tartós módon – a Szentlélek Úristen. Most is itt van e világban láthatatlanul, de most is munkálkodik. Ha Ő nem lenne nem lehetne érteni sem, megtérni se lehetne és hitben megmaradni sem lehetne.

Mivel Ő láthatatlan – azaz a külső világban megtapasztalhatatlan – felmerülhet a kérdés, hogy – na, de akkor hogyan lehet vele kapcsolatba lépni? Erre az a válasz, hogy Ő megtapasztalható módon ott jelenik meg, ahol hirdetik az igét. Ne várjon azonban senki tűzijátékot és egyéb látványt, mert nem ebben érezhetjük meg jelenlétét és munkáját! Hanem abban, hogy elkezdjük érteni, amit az ige mond, “látni” kezdünk és megérinti a szívünket személyesen. Ő csendes és kedves, azaz nem ajtóstul ront lelkünk házába.

A pünkösd az egyetlen olyan ünnep, melynek nem csak emlékét ünnepeljük (mint a karácsony és húsvét ilyenek), hanem JELENVALÓSÁGA VAN! Ahol az ige megszólal – OTT munkálkodik a Szentlélek direkt, de csendes módon. Ezért is hívjuk Őt mindig: Jövel Szentlélek Úristen!

VENI SANCTE SPIRITUR!