A világ katolikusainak földi elöljárója a mindenkori pápa, testületként pedig a bíborosi kar jelenti a legfelsőbb vezetést. Amikor a katolikus egyház vezetési válságáról írok a pápa és a bíborosok megnyilvánulásait veszem górcső alá. Nem foglalkozom a püspökök és a papság működésével, bár a frontszolgálatot, mely alapvetően fontos, ők látják el. Az előző cikkben már hivatkozott, 2020-ban megjelent, könyvemben meglehetős részletességgel, konkrét tények alapján, foglalkozom a pápa és a bíborosi testület egyes tagjainak a vezetési válságot jelentő megnyilvánulásaival.
A pápa személye mindig is kulcsfontosságú volt a világot irányító erők számára, és ez napjainkban is így van. Annak ellenére, hogy a katolikus egyház befolyása mára már sokat kopott és szinte kizárólag a vallásos emberek egy részére korlátozódik, azonban így is több, mint egymilliárd hívőről, követőről beszélünk. A háttérhatalomnak olyan pápa kellett, aki Amerikából érkezett és nincs vérében az európaiság, az európai kultúra, műveltség, így sokkal nyitottabb, mint lett volna XVI. Benedek pápa. Sokak szerint Benedek pápa azonnal a mai “keresztes háború” élére állt volna, a keresztyének vezetője lett volna a muszlim vallással szemben, ellentétben Ferenc pápával.
XVI. Benedek elmozdításához a 2006 szeptemberében Regensburgban, a helyi egyetemen elmondott beszédének egyetlen mondata, melyet itt idézek, vezetett: “Mutasd meg nekem, mi újat hozott Mohamed, és csak rossz és embertelen dolgokat fogsz találni, mint az a rendelkezése, hogy az általa hirdetett hitet karddal kell terjeszteni”. Ez a mondat kiakasztotta a liberális, vallásellenes európai média-közvéleményt. A média és a politikusok egy része azonnal elfogadhatatlannak, offenzívnek, intoleránsnak és hasonlóknak minősítették a pápa regensburgi beszédét. Az iszlám világ országai közül több is kifejezte nemtetszését. Irán például az iszlám elleni nemzetközi összeesküvés részének nevezte a beszédet. Voltak persze a pápát védelmükbe vevők. Ilyen megszólaló volt Jose Maria Aznar volt spanyol miniszterelnök is, aki a pápa bocsánatkérését követelő tüntetésekre reagálva kijelentette: A muzulmánok sohasem kértek bocsánatot Spanyolország területének 800 évig tartó elfoglalásáért. A svájci belügyminiszter pedig leszögezte, hogy Benedek pápa beszéde “intelligens és szükséges”volt.
Egyébként Amel Nona moszuli káld katolikus érsek a Corriere della Sera olasz lapban arra figyelmeztetett – mellőzve Benedek akadémikusan kimért és udvarias úriemberi stílusát – , hogy az iszlám szerint nem egyenlő mindenki. A mi értékeink nem az iszlám értékei. “Ha ezt nem értitek meg minél előbb, azon ellenség áldozataivá váltok, akit nemrég még az otthonotokba fogadtatok.” Az érsek még hozzátette: “Veszélyben vagytok. Kemény és bátor döntéseket kell hoznotok, még akkor is, ha ezek a döntések ellentétesek alapelveitekkel”.
Azt kell látni, hogy a túlzottan keresztyénnek és konzervatívnak mondott pápát a háttérhatalom – a regensburgi ominózus mondatot felhasználva – távolította el, formai lemondással, egészségi okokra hivatkozva. Az elmozdított pápa azóta is él, lehet, hogy jobb egészségi állapotban, mint mostani utóda. Ratzinger ma nem olvassa fejünkre: “Én szóltam.” A valóság már megtette helyett
Ferenc pápa – sajnos – a katolikus egyházon belül is megosztó személyiség lett. Mondhatjuk ezt akkor is, ha a közvélemény számára – a rendkívül fegyelmezett katolikus hierarchia mindig lojális viselkedése miatt – ez a megosztottság egyáltalán nem nyilvánvaló. A kakukktojás a mélyen katolikus Lengyelország, ahol nagyon keményen bírálják Ferenc pápa egyes megnyilvánulásait. Egyesek egyházszakadástól is tartanak. Nagyon remélem, hogy ez nem fog bekövetkezni, bár a világot irányító háttérhatalomnak kedvére volna egy ilyen esemény.
Az elmúlt 43 év három pápát adott a katolikusoknak. Először a lengyel Karol Jozef Woityla-t, akit 1978-ban választottak pápává. Ő mélyen konzervatív, keresztyén elveket valló pápa volt, talán nem túlzás azt írni, hogy a legnépszerűbb, legközvetlenebb pápája volt a keresztyénségnek. Következetesen védte a keresztyén hitet, és keményen kiállt hívei mellett. A lengyel pápát egy német bíboros, Joseph Ratzinger követte, aki XVI. Benedek néven lett a katolikus egyház feje.Ő is a bibliai tanítás alapján kormányozott, a keresztyén hitelvek, értékrend mellett sokszor határozottan nyilatkozott. Hangosan kiállt a keresztyénség védelmében, figyelmeztetett az iszlám veszélyre. Bár irányában is a hívek részéről nagy szeretet és megbecsülés volt tapasztalható, egy idő után szálka lett a világot irányító hatalmak szemében. Kellett, vagy lemondott önként? A részleteket nem tudjuk, de nagyon sokan a “kellett” változatra fogadnak. Ratzinger után érkezett az olasz származású, argentin jezsuita pap, aki sokat foglalkozik világi ügyekkel (ezekből egy válogatást majd bemutatok) ahelyett, hogy a keresztyénség a világ egyes részein, de főleg Európában tapasztalható válságával, vagy a világszerte dúló keresztyénüldözéssel foglalkozna. Az üldözött keresztyének védelme helyett az Európába bevándoroltatott iszlám vallású tömegek védelmében szólal fel. Nem látja (bár ezt nem hiszem), hogy Európa iszlamizációjával a keresztyénség fokozatosan felszámolódik a kontinensen. Azt értem, hogy a világot irányító háttérhatalomnak ez a célja, azt viszont nem értem, hogy a katolikus egyház feje miért nem áll ki hívei védelme érdekében? Nem lehet véletlen, hogy a liberális túlsúlyú , fősodratú média részéről – éles ellentétben két elődjével – Ferenc pápát soha nem éri támadás, kritika.
Sokak véleményével értek egyet, amikor azt írom, hogy az európai keresztyénség válságának maguk az európai keresztyének, azon belül is kiemelten, a vezetőik az okozói. Feltehetjük azt a kérdést is, hogyan újulhatna meg a keresztyénség Európában? Vannak, akik erre azt válaszolják: Ez csak kívülről lehetséges. Példának hozzák fel azokat a régiókat – főleg Ázsiát és Afrikát – ahol erősödő keresztyén egyházakat látunk. Ezen egyházak létrejöttét, erősödését, az oda érkező, döntően európai, misszionáriusok áldozatos hittérítő, tanúságtevő munkája eredményezte. Mindkét előbb említett kontinensen komoly ébredési folyamatnak vagyunk tanúi. Mi lenne, ha most fordítva történnének a dolgok, és ezekről a kontinensekről jönnének Európába misszionáriusok? És ez nemcsak egy gondolati ötletelés, hanem a valóság is. Például az egykori missziós területnek számító Dél-Koreából már nagy számban működnek keresztyén hittérítők Európában. Tálán kevesen tudják, hogy Magyarországon nagyjából kétszázra tehető a külföldről érkezett papok száma. Nagy részük nem afrikai, és segítenek enyhíteni a magyar katolikus egyház krónikus paphiányán. Az én lakókörnyezetemben – a Szalézi rendben – például egy, a kommunista Vietnámból érkezett, pap is szolgál.
Ezen kis kitérő után adok néhány konkrét pápai megnyilvánulást, melyeket sok vita követett és bizony megosztotta a világ katolikusait:
1. Akinek van kedve és ideje, annak javaslom, hogy olvassa el Ferenc pápa két beszédének szövegét. Az egyiket Rómában mondta el az Európai Unió alapításának 60. évfordulóján tartott ünnepi megemlékezésen 2017-ben, a másikat pedig korábban, 2014 november 25-én, az Európai Parlamentben. A beszédekben még csak említés sem történik Európa keresztyén gyökereiről, az Európában tapasztalható keresztyénellenességről, a keresztyén értékrend alapelemeinek fontosságáról, és egyáltalán a katolikus egyház küldetéséről,az evangélium hirdetéséről, a keresztyének védelméről. Az igen jól felépített beszédeket bármelyik államfő, kormányfő elmondhatta volna, de a pápától hívei mást vártak.
2. 2016 májusában Ferenc pápa azt találta mondani, hogy a migránsok nem jelentenek számunkra semmi veszélyt, hiszen ők vannak veszélyben. Szó szerint a következőket mondta: “Akik ide jönnek, más vallásnak a hívei, de nem jelentenek veszélyt, hiszen mindannyian testvérek vagyunk. Isten mindannyiunkat szeret.” Nem tudom, hány millió migránsnak kell érkeznie Európába ahhoz, hogy a pápa érzékelje a keresztyénséget fenyegető veszélyt, Azt persze készséggel elismerem, hogy az európai keresztyénségre az Európai Unió vezetése és a keresztyén egyházak egyes vezetői is veszélyt jelentenek, nemcsak a muszlimok.
3. Ferenc pápa 2019 február 3-5 között Abu Dhabiban, az Egyesült Arab Emírségek fővárosában tett látogatást. Ennek alkalmával nagyhatású, nagyon figyelemreméltó beszédet mondott február 4-én. Ezzel a beszéddel a pápa újra a világfigyelem központjába került. A beszédet sokan véleményezték és inkább negatívan ítélték meg, mint pozitívan. Sokan úgy vélekedtek, hogy maga a látogatás is, de különösen a beszéd, katasztrófa volt a világ katolikusai számára. Azt állították, hogy az utazás és a beszéd egy újabb súlyos bizonyítéka a katolikus egyház válságának. Mit kifogásoltak a pápai megnyilatkozásban? Megkísérlem ezt röviden, három pontban, összefoglalni:
a). Beszéde során egyszer sem említette Jézus nevét. Ehelyett a pápa általánosságban beszélt a “Teremtőről”, és az “Irgalmasról”, miközben kérte hallgatóságát, hogy olyan világ építésén fáradozzanak, amely a testvériességen (ezt összesen 15 alkalommal említette), a testvériségen (ezt 13 alkalommal használta), és az igazságosságon (9 alkalommal hivatkozott erre) alapul.
b.) A pápa beszédében kijelentette, hogy a katolikusok és a muzulmánok testvérek. Szerény megjegyzésem, hogy a minket , keresztyéneket üldözők, gyilkolók nem testvéreink, hanem embertársaink.
c.) Ferenc pápa szerint:”A saját magunk és csoportjaink mások fölé helyezése a testvériség ellensége….Minden hitrendszer arra kapott meghívást, hogy leküzdje a barátok és ellenségek közötti szakadékot…..és megkülönböztetés nélkül fogadja be az egyéneket.” A beszéden kívül – amely a világhálón angolul hozzáférhető – az Emírségekben tett látogatás során Ferenc pápa Ahmed al-Tayeb nagy imámmal közösen aláírt egy, az “Emberi testvériség a világbékéért és az együttélésért” című dokumentumot, melynek tartalma szintén sok hívőben “kiverte a biztosítékot”.
Nem túlzok, amikor azt írom, hogy az Emírségekben tett pápai látogatással összefüggő írások egy könyvet is megtöltenének, sajnos.
4. 2019 október 6 és 27 között tartották Rómában az úgynevezett Pán-Amazónia szinódust. Egy európai számára nem hangzik túl izgalmasnak a püspöki konferencia tárgya, ám ha megnézzük az anyag konkrét címét, mindjárt felugrik a szemöldökünk: “Amazónia: Új utak az egyház és egy átfogó ökológia számára”. A munkaanyag a Szűzanya helyett földanyáról , a krisztusi megtérés helyett ökológiai megtérésről beszél, ami kristálytiszta eretnekség, és gyakorlatilag a keresztyén hit alapvetéseit veszi semmibe. A dokumentum kiindulópontja a környezet és klímavédelem, amely a liberális beszédtérben a mindenható és mindent felülíró hivatkozási alap. Úgy tűnik, hogy ez a munkadokumentum az egész katolikus egyház gyökeres átalakításának “ salátatörvénye” lehet, amelyben amelyben a napjainkban sokat hallott liberális jelszavak, mint a klímavédelem, az egyenjogúság, a tolerancia mögé bujtatva szeretnék keresztre feszíteni Krisztus egyházát. Ezzel a keresztyénség elleni harc új fejezetéhez érkezett. Eddig is nyilvánvaló volt, hogy kívülről komoly erőket mozgósítottak a keresztyén vallások felszámolásáért, de úgy tűnik, az ellenség már a falakon belül van.
5. A keresztyén – jelen esetben katolikus – egyházak vezetési válságának bizonyítéka az is, ahogy a felső vezetés az LMBTQ és gender témákban viselkedik. A Vatikánon belül van egy nem túl nagy létszámú homoszexuális lobbi. Ezt már Benedek pápa elismerte, Ferenc pápa is megerősítette. Ez a kis létszámú csoport igyekszik a genderelméletet bevinni, elterjeszteni a Vatikánban. Ferenc pápa nyíltan, többször hangoztatta azon véleményét, hogy a katolikus egyháznak sokkal befogadóbbnak kellene lennie az LMBTQ közösségek felé, hiszen ők is Isten teremtményei. James Martin SJ, aki egyébként a Vatikánban Ferenc pápa kommunikációs tanácsadója, közösségi oldalán a következőket üzente: “Minden LMBTQ barátomnak, legyenek katolikusok vagy másmilyenek, Boldog Pride Hónapot kívánok! Legyetek büszkék az istenadta méltóságotokra, az ajándékokra, amelyeket Isten adott nektek, a helyetekre a világban, és a sok hozzájárulásotokhoz az egyházhoz. Mert Isten által “csodálatosan vagytok megalkotva.” (Zsolt, 139). Pride Hónap 2019”.Ferenc pápa LMBTQ-hoz fűződő kapcsolatát az is fémjelzi, hogyan örül és fényképészkedik (a fényképek a világhálón megtekinthetők) meleg csoportokkal. 2019-ben, Hamvazó szerdán, például Nagy Britanniából egy meleg katolikus csoport érkezett zarándok útra a Vatikánba. A csoport az aznap reggeli audiencián kiváltságos helyet kapott a Szent Péter téren, s azután a pápával fényképészkedtek. A pápa mosolyogva kezet rázott a csoport tagjaival, akik valamennyien még személyes ajándékot is kaptak az egyházfőtől.
6. Magyarország barátja, az olasz Matteo Salvini akkori belügyminiszter 2018 szeptemberében kérvényezte a Szentszéktől, hogy Ferenc pápa kihallgatáson fogadja őt. A Szentatya azonban 2019 januárjában Angelo Becciu bíboroson keresztül azt üzente Salvininek, hogy nem kaphat tőle addig kihallgatást, amíg a migráns emberekkel szemben ennyire szigorú politikát képvisel. Ezután 2019 május 4-én az egyik szentszéki bíboros, név szerint Konrad Krajewski az olasz il Messaggero lapnak azt nyilatkozta, hogy bár lehetséges a pápától áldást kérni, Ferenc pápa biztosan megtagadná az áldást Salvinitól, a politikus bevándorlás ellenes intézkedései miatt.. Nem végeztem teológiai tanulmányokat, de azt biztosan tudom, hogy Ferenc pápa hozzáállása, a bíborosok mondatai újabb bizonyítékát adják a katolikus egyház vezetési válságának. Viselkedésük ellentétes a Biblia tanításával: “Békülj meg ellenségeddel, míg úton vagy vele. “(Mt 5, 25). Feltételezem, hogy a migránsok befogadásának kérdésében Ferenc pápa ellenségként tekint Salvinire, ezért nem áldja meg. Az ellenség szeretetének egyébként igen széles irodalma van, nem beszélve a keresztyéni megbocsátásról, annak szükségességéről.
Itt a példák bemutatását abbahagyom. Már csak azért is, mert a katolikus egyház vezetésében igen pozitív megnyilvánulások is vannak, ami persze azt is jelenti, hogy fontos kérdésekben az egyházi vezetés, a bíborosi kar, megosztott. A számos pozitív megnyilvánulás közül kiemelem Robert Sarah guineai bíboros, Athanasius Schneider kazah bíboros, és Gerhard Müller bíboros, a Hittani Kongregáció előző elnöke írásait, megnyilvánulásait. Ezekből a könyvemben bőven idézek. Ők a katolikus egyház valódi feladatai mellett (evangelizáció, a keresztyénség és az üldözött keresztyének melletti kiállás, , a keresztyénség védelme, hittérítés, tanúságtétel, stb.) szálltak síkra. Ezek a megnyilvánulások reményt adnak a katolikus egyház vezetésének megújulására is.
