Ezzel a poszttal a célom LÁTÁST ADNI, mégpedig KILÁTÁST a sűrű sötét erdőből! Megszokott békaperspektíváinkból nem láthatunk semmit. Azonban e felfordult világban keresztény közösségként mégis valahogy látnunk kéne. Innentől ez nem egyéni- hanem közös kérdésünk, ezért közös válaszokra van szükség. A kiúthoz mindig kell térkép. FIGYELEM! Ez egy hosszzú ESSZÉ (16 perc olvasás), csak fekete öveseknek ajánlott! – te az vagy? – mindenesetre én előre szóltam… Vágjunk akkor bele! Első lépésként váltsunk szempontot, lépjünk ki a mi kis mikró-életterünkből a MAKRÓBA! Itt azt fogjuk látni, hogy Nyugaton NÉGY FŐ makró-trend van ma:
1. NEGATÍV VILÁG, 2. KONZERVATÍV RENESZÁNSZ, 3. POLITIKAI IDENTITÁS 4. CSENDES ÉBREDÉS – állapította meg egy apologetikai agytröszt nemrégiben Hamar Dávid beszámolója szerint. Elengedhetetlen, hogy a rendkívül komplex és kaotikusan örvénylő világunkban képesek legyünk tájékozódni, a legjelentősebb áramlatokat meglátni és kimondani. Ez a képesség a különbségtételen alapszik – enélkül viszont tehetetlenségre vagyunk kárhoztatva.
A fent említett „trendek” jó megfogalmazások, mégis vitatkoznék vele: kiegészítem és át fogom pozícionálni – azzal a céllal, hogy együtt kijussunk az erdőből.
A közösségeknek kell jövőkép! Itt most nem az örök élet és az új ég új Föld jövőjéről beszélek – ez számunkra megvan, ez hitünk célja, reménységünk szemeit erre függesztjük. A jövőkép alatt most CSAK ANNYIT értek, ami a HOLNAP KÉPE! Vagyis, hogy mit kell tennünk a holnapért, de még ma! Ehhez stratégiát kell építeni, és ha menne minden magától, ha elégségesek lennének a tegnap győzelmei, akkor nem beszélnénk erről, de a tegnap győzelmei nem működnek ma! Nos, ezért kell túllátni a komplexitás erdején!
A képen látható erdőhöz hasonló a modern-posztmodern világ is: nem látni ki belőle!
Ebben a kitekintésben segít Hamar Dávid evangéliumi fórumon elhangzott előadása, érdemes megnézni, ajánlom minenkinek (ITT). Benne Dávid az apologetika jövőjét feszegette – Charlie Kirk halála után, mely nagy felkiálltójel volt. Mi lesz ez után? Mit jelent ez? Hogyan tovább? Nos, ahhoz képest, hogy sokan (és a keresztények közül is) csak egy „politikai influenszernek” titulálták – mégis sok mindenkit foglalkoztat ma is személye és munkája, mivel Krisztusról beszélt végig. Az Evangéliumi Fórum, a Küldetés Akadémia NEXT konferenciája- és ez csak Magyarország. Arról nem is beszélve, hogy Turning Point USA Charlie halálával nem szűnt meg. De most beszéljünk arról, hogy bonyolult világunkban kellenek modellek. Ezek értelmezik és átláthatóvá teszik a valóságot.
MA MODELLEZÉSI KÉNYSZERHELYZETBEN VAGYUNK!
A modern világ komplexitását méretei és szervezettsége okozza, – távoli országok gazdasági térségek összekapcsolása, gyártások profitmaximalizáló kiszervezése, globális ellátásláncok, és az abban rejlő sérülékenység, ld. Covid idején vagy az orosz-ukrán hábrú kövekezményei, és most a közelgő olajválság előestéje. Az egész geopolitikai átalakulás, ami a mi kis életünktől immár korántsem távoli dolog, mivel közvetlenül érzzük a bőrünkön. Szellemi értelemben még ennél is nagyobb a káosz, az értelmezések, narratívák ezrei, a politika és a mögötte lévő „társadalmi képzelet” valósággal forrong ma.
A sűrű erdő esetünkben nem más, mint a bennünk és közöttünk élő szellemi természetű vélemény-, narratíva-, és világkép burjánzás, melyet cseppet sem túlzás egy komplett bábeli zűrzavarnak nevezni!
Amit Samuel P. Huntington ír az segít a dzsungelből való szabadulás ügyében. Szükségünk lesz egy térképre (modellre), ami mindig törvényszerűen sematikus! Egyszerűnek kell lennie, a lényegre szorítkozónak! Mondjunk egy példát erre: ha a GPS-be betennénk mindent, ami csak az utunk mentén található, akkor jobban hasonlítana a valósághoz, ám egyszersmind annyira bonyolulttá válna, hogy nem látnánk, hogy merre tekerjük a kormányt. Huntington azt mondja,
ha komolyan akarunk gondolkodni a világ dolgai felől, akkor kell egy térkép, mert modellek híján „a világ csupán viruló lármás zűrzavar!”
Nagyon röviden fogok most írni Dávid által bemutatott 4 fő makró-trendről – persze saját szavaimmal elmondva (talán toldva).
1. POLITIKAI IDENTITÁS
Nem mondunk azzal túl nagy újdonságot, hogy a nyugati társadalmakban a politika mindent áthat. Sokszor ezt a folyamatot nevezik „polarizációnak” is, melyet károsnak ítélnek – talán valami plurális sokféleséget elsiratva. Persze a demokráciákban mindig is ez volt: ahol több párt lehet, ott tagolódik a társadalom, s még az is meglehet, hogy lényegében mindig is csak két részre – minden plurális látszat ellenére. Mi változott vagy más a fényességes Nyugaton a mostani helyzetben? Röviden abban más, hogy a politikai hovatartozás erős identitásképző elemmé vált. Vannak (1) külső okok (nem érzelmi jellegű, hanem reális külső okok), nevezetesen: nagy téteket tesznek ma az asztalra folyamatosan, és ellentétes víziók mentén; továbbá (2) a második ok viszont nagyon is érzelmi: lelkünk legmélyén létezik egy politikához való mély kötődés. A politikai kötödés olyan, mint a törzsi világ: mohikán vagyok és nem huron – és kész! Itt és ebben nincsenek észérvek és nem is lehetnek! A törzsi kötelék hasonló a vérségi kötelékhez, vagyis rendkívül erős (a törzs eredetiben kiterjedt vérségi kötelék). Ami azonban új ma – és ettől makró-trend – hogy a politikai-törzsi identitás a tényleges vérségi kötelékeket felülírja! A politikai törzsi törésvonalak keresztülhaladnak a családon, rokonságon – értetlenséget, vitát, haragot, háborúságot okozva! Hogy e helyzetre mi a megolás – nincs válaszom – de most még csak ott tartunk, hogy dekódoljuk a jelenségeket.
2. KONZERVATÍV RENESZÁNSZ
Bár lehet úgy tekinteni, hogy a konzervatívizmus is egy politikai oldal – így hát külön makró-trendként említése a politikai identitás után lehet furcsa. DE: a konzervativizmus inkább a világnak egyfajta szemléletmódja és nem ideológia és nem feltétlenül csak politika. Valóban van politikai megfelelője – ez a jobboldal, de nem a fasisztoid szélsőjobb – pl. a Mi Hazánk nem ilyen, hanem nemzeti radikális jobb. Ám maga a szellemi vonulat nem egyenlő annak politikai képviseletével, sem a színtiszta politikával. Épp az ideológiákkal szemben jött létre, ezért anti-ideológia; ez egy nagyon is plurális szellemi szféra, melyben sokféle konzervativizmus helyt kap és kapott. Más Scruton konzervativizmusa, más Russell Kirk-é, más a neokon konzervatvizmus, más volt Charlie Kirk-é, és más a magyar- jelenkori konzervativizmus. Egykor lenézett volt: a konzervatívok azok voltak, akik ragaszkodtak a dohos, avítt dolgokhoz és minden változást-haladást elleneztek – legalábbis ezt állították ellenfeleik (nem volt igaz). Csakhogy egyszerűen mondva: a progresszív ideológák és politikák túltolták az őrületet – és ez már a nagyérdeműnek egyáltalán nem volt ínyére – ami kifejeződött politikai választások során pl. az USA-ban. A normalitás, a szólásszabadság, a vallásszabadság igenlése felerősödött szemben a Woke diktatúrával. A „normalitás párti” konzervativizmus képes kapcsolatot taláni a kereszténységgel és viszont, a Woke, a progeresszivizmus abszolút nem, mert a kereszténységben eltörlendő ellenséget lát. A konzervatív reneszánsz nem azonos a kereszténységgel, ám tényszerűen mindig is volt és van közös halmaza a kereszténységgel – még akkor is, ha ez nem tetszik. Magyarországon e reneszánsz április 12-én politikai és kulturális síkon is komoly vereséget szenvedett – meglátjuk, hogy a magyar konzervatív reneszánsz összeomlik-e vagy poraiból feltámadó főnix lesz belőle. Mit is jelent tehát a konzervatív reneszánsz? Azt, hogy az ideákban gondolkodó liberális- és kulúrmarxista vonal lett az ancient regime és a realista konzervativizmus pedig az újszerű.
3. CSENDES ÉBREDÉS
Minket keresztényeket közvetlen érdeklő és érintő jelenség az ún. csendes ébredés. Ez azt jelenti, hogy sokaknak lett világos, hogy a hamis és a látens vallások nem tudják kielégíteni a szívet. A mi az élet értelme? – kérdére nem adnak választ, és ez az oka a silent revival jelenségnek: ébredés a sötétben az alvásból. De mit jelent egyáltalán a csendes ébredés? És miért csendes? Leginkább azért, mert még nem arról van szó, hogy sokan- tömegesen megtértek volna, hanem arról szól, hogy hirtelen sokan bejöttek a templomokba: Amerikában és Angliában – ezért csendes. Felettébb érdekes fejlemény, hogy a fiatal férfiak jelentek meg. Ébredés – abban az értelemben, hogy jó helyen keresnek, de még csak a keresésig ébredtek fel. Nagy kérdés, hogy mi váltotta ezt ki? A kontextus! Amerikában a túltolt Woke és a férfiak szinte „dehumanizálása” és ennek egyre fokozódó szorítása – ami a filmvászonról is folyamatosan visszaköszön: szinte minden film főhőse nő! A Woke narratíva szerint a férfiak pedig elnyomók – és ezt tolták ezerrel. Aztán jött Charlie Kirk, aki nem egy elnyomó férfi volt, hanem egy fital, szerető családapa, aki azért volt ilyen, mert hitt Krisztusban. És lelőtték. Ez az amerikai kontextus. És az angliai? Ugyanaz a Woke és még a migráció, és vele a bevándorlók és az őshonos lakosok közötti konfliktus tarthatatlansága. Biblia eladási rekordok, és a templomokban megjelenő férfiak – mondanom se kell, hogy nem a Woke-á lett Church of England templomaiban! A silent revivel markáns jelenség Nyugaton, remélem tényleges ébredés lesz belőle, s azt is: hazánkig is elhat. Egy fontos üzenete áll itt előttünk, miszerint: az ébredésnek mindig van egy nagyon erős társadalmi kontextusa. Még egy tanulság: a missziónk során nem csak kontextualizálni kell, hanem figyelni a kis és nagy (történelmi) kontextusokat!
4. NEGATÍV VILÁG 1.0
Aaron M. Renn könyvében (The Negative World) azt mondja, hogy a kereszténység számára a társadalomban volt egykor egy „pozitív világ”, majd ezt követte egy „közömbös világ” és most pedig egy „negatív világ” jött létre. (A „világ” alatt az angolszászok korszakot értenek). A negatív világ nem más, mint a kereszténységgel hűvös vagy még inkább ellenséges érzületű, gondolkodású társadalmi közeg. Kereszténynek lenni ma nem előny, mint a pozitív világban. Kereszténynek lenni a közmbös világ idején sem előnyt, sem hátrányt nem jelentett. JEGYZEM MEG: látásom szerint Magyrország még ebben az idősíkban tartózkodik, de ez változóban van. És szintén JEGYZEM MEG utalva a választásokra, hogy a kulturális alapú (a választásokon politikai következményekkel is járó) hullámzások cunami formájában gyorsan mozognak és ide fognak érni – ha nem már ide is értek – a politikát mozgató változásokkal együtt már most! Kereszténynek lenni a negatív világban kifejezetten hátrány! A keresztény nemcsak csodabogár, hanem sokszor morálisan megvetendőnek tekintett, gyűlölködő, elnyomó, toxikus fehérség, és sorolhatnánk a többi progresszív propagandát naphosszat. Emlékszünk talán még hazánkba Niedermüller Péter próbálta évekkel ezelőtt importálni ezt egy beszélgetésben, akkor sikertelenül: „ezek a fehér-hetero-keresztény rémisztő képződmények” – mondta akkor (videó: ITT).
a kereszténységet körülvevő világ már most is egy alapvető kulturális klímaváltozáson megy keresztül! A negatív kulturális klíma nem kisebb dolgot jelent, mint egy ellenséges kulturális klímát!
A negatív világban élő egyház kontextusáról Renn mond egy nagyon fontos dolgot, miszerint: a közömbös világra az egyháznak volt stratégiája, a negatív világra nincs. Ez egyrészről tényszerű, másrészről ijesztő, harmadszor pedig megszabja a feldataink irányát. Nem Renn helyes megállapításait vitatom, hanem azt, hogy ez – a negatív világ – csupán egy lenne a 4 makró-trend közül. Sőt, inkább azt mondom ezzel, hogy a negatív világ alapvető keret! Viszont a makró-trendek között hiányolok még egy markáns vonulatot, amit az alábbiakban kifejtek, tehát
4. NEGATÍV VILÁG 1.0
›CSERE!
4. SZEKULÁRIS KULTUSZOK (ez a negyedik elem)
4.1 EGO-POGÁNYSÁG – ezt a megfogalmazást Andrew Fellows használta az Ev. fórumon elhangzott előadásában (videó: ITT). Gyakorlatilag ez ugyanaz egy más megközelítésben, mint amit Trueman mond, vagyis az expresszív individualizmusról van szó. Fellows megközelítése abban más, hogy a jelenség vallásos mozzanatát mutatja, míg Trueman inkább „műszaki leírását” adja ugyanannak a jelenségnek. Ezen új pogányság vallásossága most nem bizonyos istenek körüli kultuszokban jelenik meg, mint egykoron, hanem maga az én ebben az isten, vagyis önmagunk. Ebben más a régi pogányságtól: annak volt transzcendens hivatkozása, emennek önmaga a hivatkozási pontja. Magamért teszek mindent, magam ambíciója, vágyai és céljai a „küldetés”, amiért mindent feláldozok – ez az „áldozat”. Az egyedüli isteni tiszteletet érdemlő valaki én magam vagyok. Ennek az expresszív indivdualizmusnak követelménye, hogy ami bennem van kinyomul, hogy ezt legyen szíves mindenki tudomásul venni és elismertségben, (isteni) tiszteletben részesíteni. Sokistenhit ez, hiszen ahány ember annyi kicsi isten, a keretezés pedig egy új vallási plurálizmus: mindenki tisztelje mindenki istenségét, az állam pedig garantálja, hogy megbánthatatlan és sérthetetlen én-isten lehessen mindenki. Ezzel áll szemben a hitvalló kereszténység, melyben az Isten a Szentháromság Isten, az ember pedig megváltásra szoruló bűnös teretmény, akiért odaadta az Atya a Fiút. Ez a kutúrharc vége, az ütközet elkerülhetetlen lesz, és nem mi fogjuk indítani.
4.2 POPULÁRIS KULTUSZOK – kultusz és kultúra mindig is összefüggtek – és ez itt egy közösségi dimenziója a modern kultusznak. Nincs olyan kultúra vagy civilizáció, ami nem egy vallási-kultikus talapzatra épülne fel. Ezzel csak a modern ideológiák kísérleteztek és e kísérlettel bizonyos „hasznos hülye” módján ágyaztak meg a világ „újra-varázsosodásának”. Talán a leginkább látható része ennek a popkultúra (nem csak zenét értek alatta, hanem minden populáris dolgot). A koncerteken a rajongókon ez látható, mikor a rajongás már imádatba csap át. A Strar Wars és egyéb fan-ok fikciós világokban élik életüket: ez tölti ki gondolataikat (én magam szeretem a sci-fi-t, de nem vagyok jedi identitású). Ám az életmódok is kultuszként kezdenek funkcionálni, a hozzájuk kapcsolódó várakozások, az élet értelmének megtalálása ezekben és a hozzájuk kapcsolódó elkötelezettségek mind vallásos lelki jeleget mutatnak: egészségkultusz, veganizmus, vagy épp a szexkultusz, lehetne hosszan sorolni. Ha így tekintünk a varázstalanított világra, akkor igazat kell adjunk Lesslie Newbiginnek: „Világos, hogy a szekuláris világ ígérete helyett amit kaptunk – az egy az igaz Isten imádatát hamis bálványok imádatára lecserélő társadalom.”
4.3 POLITIKAI TEOLÓGIÁK – Mit is jelent ez? Carl Schmitt meghatározása, mely számos ideológiára és rájuk épülő politikai alakulatra is ráillik. Ugyanis sasszemmel kifigyelte, hogy az ideológiák nem hoztak semmi újat, mert ezek alapjai ott vannak a Bibliában. Például a francia forradalom jelszavai: szabadság, egyenlőség, testvériség. És ez későbbiekben is így alakult: biznyos teológiai fogalmakat, gondolatköröket kivesznek a környezetükből, kiveszik belőlük Istent – szekularizálják – és ezek köré építik fel ideáikat és ideológiai rendszerüket és végül politikájukat. Utópiákat építenek, amiknek lényege az a határtalan önbizalom, hogy meg tudjuk csinálni „Isten országát” – és ehhez nincs szüségünk Istenre. A fasizmus és kommmunizmus ilyen kísérletek voltak gigantikus emberáldozattal (fasizmus 6 millió zsidó ember, a kommunizmus 100 millió (!!!) ember kiirtásáról szólt!) Schmitt azt figyelte meg, hogy mindig van(nak) szent könyv(ek), apostolok és papok, pártok, melyek klérusént viselkednek és körülöttük hívek tömegei. Míg a kommunizmus és fasizmus esetében ez világosan látszik, addig más esetekben ez sokkal látensebb jelenség, de létező és vallásos jelenség. Érdekes, hogy más nem keresztény alapú civilizációkban ideológiák nem fejlődtek ki (legfeljebb importálják pl. kínai kommunizmus) – ez a tény is igazolja Carl Schmitt tézisét. Magyar vonalon Nyírkos Tamás professzor (PPKE) foglalkozik behatóan a kérdéssel, továbbgondolva Schmidt tézisét (könyve: Politikai teológiák).
4.4 SZEXUÁLIS HIPERIDENTITÁS – a gender ideológia lényege, hogy az ember szexuális identitása független bilógiai nemétől. Ez egyfajta Freudizmus felturbózva – Freud nyomán a szexizmus elöntötte a Nyugatot felelőssége ebben tagadhatatlan. Az emberi lény fontos része a nemiség, de koránt sem az egyetlen dolog, ami meghatározza az embert és identitását. Sőt, ha csak ez határozza meg, akkor egy ösztönlényt találunk a végén, ami nettó állati sorba süllyedés, vagy egy népszerű Woke szöveggel visszalőve: a szexidentitás egyszerűen dehumanizál! A gendernek köszönhetően ma már széles körben az elsődleges identitás a szexuális identitás, és ez politikai identitássá konvertálódott! Milyen áldott egyszerűég volt még Simone de Beauvoir (a gender ideológia biszexuális kiagyalója) előtt! Akkor még egyértelmű volt, hogy a nő nő, a férfi férfi, és a nők a férfiakat szeretik és a férfiak a nőket – és persze azzal együtt is, hogy mindig voltak kivételek. Ma, ha egy celeb azt mondja, hogy ő non-bináris (nem csak egy nemhez vonzódik), nagy tapsra és elismertségre tehet szert. Normális ésszel azt mondhatnánk, hogy „ki a fenét érdekel, hogy te kikhez vonzódsz?”, de ezek fullba tolják a kretént – ahogy ezt Pesten mondják – és ez ma a főáramú. Mindenesetre a szexuális identitás egy „erős áramlat az áramlatban”, a kulturális szőttes vastag piros fonala, mely markáns motívummá áll össze. Én homo vagyok és ezzel elmondtam minden lényegest magamról – tényleg? Te tényleg ennyi vagy?
4.5. SZIVÁRVÁNYVALLÁS – az előbb körvonalazott szexuális hiperidentitás zászlóvivője és vallása a szivárványvallás. Miért vallás? Például mert misszót folytat, egy új hitet (mindenféle szexualitás és abberáció egyenlőképpen jó), és ezzel egy új morált hirdet. Sőt, követel is: követeli a teljes társadalmi elismertséget, valamint hogy nem csak „bevett vallás” legyen az állami jogrendszerekben (+az EU jogban), hanem minden vallás hajoljon meg előtte. Rémisztő, hogy azt, amit Isten rossznak mond ez a vallás jónak állítja, és amit Isten jónak mond azt ők rossznak mondják – ez fordított morál, fordított megváltás, fordított kereszt, azaz: antikrisztusi. Immár mindenhol szivárványos zászlók lobognak, bevásárlószatyrok, felfújható unikornisok, megy soft power ezerrel. DE nem csak arról van szó, hogy elfogadást kérnek, hanem szankciót is azok ellen, akik ezt az életmódot, annak elveit kritika alá vonják – akár a normalitás nevében, akár a keresztény hit nevében (ld. Päivi Räsänen elleni eljárások). Aki szembeszáll ezzel az társadalmi autodafét és kirekesztést, munkahelyi elbocsájtást tapasztalhat. Mondjuk azt nem tudom mi lesz, mikor a muszlimok teleszülik Európát, mert ők aztán nem tűrik az ilyesmit és kötve hiszem, hogy bül-bül szavú madárként illegetik majd magukat, hanem mikor tettekre ragadtatják magukat kíváncsi leszek a progresszívek arcára, kik épp az ő bevándoroltatásuk támogatói voltak – mindazonáltal erre a végkifejletre várni talán nem a legjobb stratégia.
4.6 LÁTENS VALLÁSOSSÁG – a világ az elvilági világ (saeculum) és ezért szekuláris, tehát nem tartozik a vallás uralma alá. Ez a modell az iszlám területen elképzelhetetlen – ott nincs egy „vallástalan” és egy „vallásos” világ – a kettő egy és ugyanaz. A szekuláris (világi) kultuszok lényege, hogy ezek úgy kultuszok, úgy szervezet nélküli vallások, hogy az azt vallók nem is tudják, hogy valójában épp úgy hisznek, vallásosak, mint a vallásos emberek. Ebben az esetben egy új, modern „sokistenhit” jött meg, aminek van szervezett rendje: az állam maga lesz azzá – és ez a cél egyre karakteresebben jelenik mega folyamatokban. A látens vallásosság ugyanúgy vallásosság, mint a kimondott, megvallott vallás. És végtére is azt gondolom, hogy e világ ura részéről ez legműködőképesebb átverés a történelem során – az igaz Isten ismeretével és egyáltalán a megismerhetőségével szemben!
4.7 IMPOSZTOR – az imposztor az, aki eltünteti az igazi valós személyt és hasonmásként a helyére áll. Úgy látom az egész modern világ kissé így működik: Istennel szemben alternatívát kínál és ebben sikeres. Isten országa helyett földi mennyországot még ma, Istenben való boldogság és örök boldogság helyett illékony boldogságokat a mában, valóságos élet helyett virtuális életet, ítéletes apokalipszis helyett klíma-apokalipszist jósol, sorolhatnánk napestig. A szavak értelmének cseréje fontos része e hábrúnak: a háború szellemi résznek döntő többsége nyelvi jellegű, pl. ellopott fogalmak: pl. ébredés awakening – woke. A bibliai kijelentésből tudjuk, hogy mindez egy személyben fog kicsúcsosodni, mert az ördög Krisztussal szemben Antikrisztust állít majd. Ő lesz a nagy imposztor. A szekuláris kultuszok pedig ehhez végzik el a mélyszántást történelmi síkon és időben, tömeges méretekben és mélységben. Mivel az ember imádatra teremetett lény, ezért mindig imád valakit vagy valamit, olyan állapota nincs mikor nem imád. Az imposztor, legyen az valaki vagy valami – jól tudja ezt.
MIÉRT MAKRÓ-TREND A SZEKULÁRIS KULTUSZOK SOKASÁGA? – azért, mert látens módon működő vallásosság, egymillió hindu isten módjára, egymillió egyéni és közös kultuszhálót alkotva. ÉBRESZTŐ! A kerszténységnek a valóság szintjén nem egy hitetlen világgal van dolga, hanem látens vallások hiteinek tömegével! Jegyzem meg, ha ez igaz, akkor épp egy kultuszháborúba csöppentünk!
EGY FOGALMI- ELNEVEZÉSI JAVASLAT:
MAKRÓ-TREND HEYETT INKÁBB ÁRAMLATOK EZEK – MINT A GOLF-ÁRAMLAT! Szerintem a komplex jelenséget ez pontosabban leírja. A Golf-áramlat, habár láthatatlan, mégis kontinenseket hűt és fűt. Az El Niño képes befolyásolni a Golf-áramlatot és ezzel a klímán is változtat pl. szélsőséges időjárású nyarat okoz, most épp egy szuper El Niño várható (cikk: ITT). A Golf-Áramlat a sós víz kényes egyensúlyában áll fenn, ha például édesvíz keveredik bele nagy mennyiségben (pl. az olvadások nyomán), akkor lehetséges a leállás – erről szólt a Holnaptután című film. Nos, ILYENEK EZEK AZ ÁRAMLATOK…
Aaron Renn negatív világa az összes, azaz a 4 nagy áramlat alapvető KERETRENDSZERE!
Nem csak Renn vette észre a „negatív világ” felemelkedését, hanem Tim Keller is, sőt előttük Rod Dreher is – miközben kétségtelenül Renn adott neki nevet – fogalmilag. Ehhez hozzájárul még Carl R. Trueman könyvével, ami más szögből, de ugyanazt képet elemzi. Mindegyikük próbál megoldásokat, stratégiékát kidolgozni és mindegyikünek vannak releváns és használható meglátásai. Némelyek egyiket-másikat kihajítanák az értelmezési horizontból – hibásan és meggondolatlanul, mert mindegyik megérlelt és értékes tudást hordoz! Egy biztos: a stratégia még nincs kész, és én egyiket sem vetem el, és számomra nem szégyen óriások vállára állni! KONCEPCIÓM TEHÁT:
NEGATÍV VILÁG 1.0 › ELLENSÉGES VILÁG!
›CSERE!
NEGATÍV VILÁG 2.0 = ELLENSÉGES VILÁG, JELLEMZŐJE – A HÁROM TEST PROBLÉMA!
De mi van a ELLENSÉGES VILÁG-ban? A Trueman által megfogalmazott-kimondott HÁROM VILÁG CSATÁJA! Az összes áramlatot, melyekről szó esettt ez a 3 komponens generálja! Ehhez viszont kapcsolódik a 3 test probléma. A 3 test probléma egy tudományos kérdés, miszerint három test mozgása milyen gravitációs kölcsönhatásban áll egymással – lehet ez 3 bolygó vagy 3 csillag – eddig a tudomány, akit mélyebben érdekel nézzen utána!
Azonban egy kínai sci-fi szerző könyve alapján a Netflixen készült egy sorozat, mely egy idegen civilizácó inváziós törekvéséről szól, akik egy olyan helyről úton vannak hozzánk, ami élhetetlen – épp a 3 test probléma miatt (Centauri rendszer, 3 csillagból álló rendszer), mert bolygójukra végzetes hatásokkal van a csillagok kaotikus (kiszámíthatatlan) mozgása. Úton vannak a Föld felé – rendkívül fantáziadús sztori. Carl R. Trueman és Philip Rieff és Charles Taylor meglátásai alapján, AZT ÁLLÍTOM, hogy a Nyugaton zajló kultúrharc rendszere pont ez! Azaz: a három összetevő kaotikus mozgása jellemzi. A negatív világot valójában EZ A MOZGÁS KONDICIONÁLJA!
Carl R. Trueman nagyívű könyvében tehát ugyanennek a negatív világnak a kereszténységgel szembeni ellenségessége okait mondja el (A modern én kialakulása és diadala). Elemzésében támaszkodik Charles Taylor kanadai filozófus és Philip Rieff szociológus felhalmozott tudásanyagára. Érdekesség, hogy ők egyrészről nem teológusok, másrészről nem hívő emberek, de meglátásaik mégis relevánsak is, és igazak. A negatív világgal kapcsolatban miről is beszél Trueman? Arról, hogy korunkban HÁROM VILÁG van szimultán jelen és e három világ küzd egymással – ez a kulúrharc és a nagy felfordulás oka.
AZ ELSŐ VILÁG – a pogány világ volt, ami ugyan pogány volt, de nem barbár – gondoljunk csak a műveltségükre, filozófusok és államférfiak sokaságára. Az első világ jellemzője, hogy egy transzcendens rendre alapozott kultúra volt. A transzcendens rendet a mítoszok őrizték számukra, mondhatnánk: a mítosz volt az ő „Bibliájuk”. Értelmezésüket szent központok végezték, pl. ilyen volt a Delphoi jósda. Például egy spártai király, amikor megkérdezték tőle – miért ez a törvény? – nem azt mondzta, hogy azért, mert ezt mondtam és kész, hanem azt válaszolta volna, hogy azért, mert ezt mondta delphoi jós. A kultúra, a civilizáció alapja és egyben hivatkozási pontja tehát a mítikus traszcendesns isteni rend volt, amit érteni és abba beilleszkedteni akartak. Ez a mimézis a hagyományok és ismeretek átadás-átvételi rendje, egy önmagánál messze nagyobbra hivatozási alap autoritása. A pogány kultúrák egy más meghatározás szerint: szégyen-becsület kultúrák voltak. MAI MEGJELENÉSEI – az első világ, mint pogány világ újrafelfedezése tehát egyrészről újpogányság: poézis a mimézis elvetésével, aminek oka a transzcendens leváltása a belső én új mítoszára, az egóra. Ugyanakkor van egy másik vonulat is, ez mimetikus, mint a régi és visszatérés a természeti vallásokhoz, mint valami újra felfedezett pogánysághoz, mely a keresztények Istenét tagadja – ez vallásos jellegű dolgokban is megjelenik: pl. boszorkányság, woodoo, ünnep és- fura szertartások Stonhenge-nél. De megjelenik úgy is, mint napi asztrológia vagy egyéb keleti vallási importok is, de elmélyedés nélkül, inkább valami vallási svédasztalról való válogatás formájában.
A MÁSODIK VILÁG – számunkra a keresztény világ volt és még mindig az is, mely a Szentháromság Istenbe vetett hiten alapszik, ami szintúgy egy transzcendens rendre alapozott hit és kultúra. A transzcendens rendet a Biblia határozta meg, mely az Isten kijelentése, autoritása, felettünk állása megkérdőjelezhetetlen volt. A kereszténnység átformálta az európai kontinens kultúráját és mélyen áthatotta. A pogány szégyen-becsület kultúrát felváltotta az irgalom-szeretet kultúrája. A teológia a mítoszok mozgó rendszerét pontos megfogalmazásokkal leváltotta és rögzítette a transzcendens rendet – és ez az egyházszakadások ellenére is alapkérdésekben fontos, pontos és nem váltotozott. Miként a pogány kultúrában, úgy a keresztényben is a mimézis – a hagyományok és ismeretek átadás-átvételi rendje, egy önmagánál messze nagyobbra vakó hivatozás kultúrája. A MÁSODIK VILÁG MAI JELENLÉTE: – ugyanakkor nem csak a kereszténység tartozik a második világhoz, hanem számos nagy világvallás is, s itt ma az iszlám, amivel leginkább dolgunk van szinztén a második világba tartozik. Annak tanúi lehetünk, ahogy ma a harmadik világ taktikai szövetségben működik együtt a második világ iszlámával a kulturális kereszténység szétverése, vagyis társadalmakból való kiszorítása ügyében. A kereszténység ma társadalmi szinten két részből tevődik össze: a kulturális kereszténységből és az egyházak kereszténységéből – s mindkettő visszaszorulóban van, de ez a Nyugatra igaz csak (máshol a keresztnység növekszik: Afrikában és a távol keleten).
A HARMADIK VILÁG – az expresszív individualizmus világa, a modern én hegemóniája. Na, de megkérdezhetnénk, hogy hogyan lehet ekora jelentősége egy attitűdnek, ha még oly erős is? Ereje abban rejlik, hogy a társadalmat sejtszinten bontja szét, az alapsejt nem a család immár, hanem az egyén, az individuum. Ezt jónak, kívánatosnak és a haladás kikerülhetetlen evolúciójának tartja, mint ami a boldogság útja és egyetlen letéteményese. Hivatkozási pontját ez az új kultúra önmagban találja meg, hiszen bármilyen transzcendens rend létét tagadja. Ilyen „felső alap nélküli kultúra” még nem volt az emberiség törtélelme során. A mimézist leváltja a poézis. Míg a mimézis a világban létében is megjelenő transzcendens rendbe illeszkedést, ahhoz való alkalmazkodást és ennek megtanulását jelenti, ezzel szemben a deszakralizáló poézis a világot átalakítható alapanyagnak tekinti – és ma már önmagát az embert is (pl. gender, transz- átalakító műtétek, transzhumanizmus). Ezen felül nem ismer el csak egy törvényt maga felett, és ez az egyén, aki autonóm. Azt gondolja, hogy a valóság az, amit egyen-egyenként belül érzünk, gondolunk. Nemcsak individualista, hanem expresszív individualista, aki igényt és jogot formál arra, hogy amit érez és gondol azt a világ vegye tudomásul, tartsa tiszteletben, mi több: feltétlen elimerést követel magának, továbbá azt is, hogy a közösség alkalmazkodjon hozzá. Ikonikus mondat Jim Morrisontól (Doors): „A világot akarjuk és most azonnal”. Az expresszív induivdualista azt gondolja, hogy puszta akaratával képes meggörbíteni a teret – de nem igazán sikerül neki, ezért ez a világlátás sértett, keserű és haragos embereket szül, akik úgy gondolják mindenki + az egész világ hibás – kivéve persze őket. A HARMADIK VILÁG JELENLÉTE: – ma már hegemón, mainstream, a gazdasági, politkai és médiavilág szereplői legtöbbje cselekvőként jelenik meg, miként az állami jog is, miközben a tömegek harmadik világhoz kapcsolása – gondolkodása és érzülete – a soft power átalakítással már megtörtént. A második világ – a normalitás vagy másképp: kulturális kereszténység, és az egyházi kereszténység is ezzel küzd; az utóbbi: már ha küzd és még nem kapitulált. Módfelett fájdalmas, hogy a sokszor a lenézett kulturális kereszténység normalitásért való küzdelme erősebb, mint az egyházaké! Ez alsó hangon is ciki!
A képen a 3 TEST PROBLLÉMA – kaotikus mozgás: kiszámolhatatlan
