Olvasom az Indexen, hogy Mark Zuckerberg egy trösztellenes meghalgatáson világította meg a helyzetet, mondván: a közösségi média az eredeti formájában és lényegileg halott (ITT). Ő, aki minden közösségi média atyja mondta ki, hogy a facebook közösségi jellege visszavonhatatlanul megváltozott – már nagyon nem olyan, mint régen. Idézet Kovács Ferenctől, a cikk szerzőjétől:
“Egy weboldal, amely összeköti az embereket egymással az interneten, egy digitális találkozóhely, ahol a barátaink által közzétett tartalmakat fogyaszthatjuk? Fénykorában, a kétezres években minden bizonnyal ez volt. A Facebook volt az a hely, ahol megtudhattad, hogy a barátod egy új ismerőssel randizik, vagy valaki bulit rendezett anélkül, hogy téged meghívott volna. Az elmúlt évtizedben azonban a közösségi média egyre inkább elkezdett hasonlítani a hagyományos médiára.”
A facebook nem vonzó már, visszafejlődik – ezt 2010 után, már sok évvel ezelőtt konstatálta Zuckerberg és megtervezte az előremenekülést is, ezért változtatta meg a cég nevét META-ra. A META egy izgalmas, új közösségi jövőt sejtet. Zuckerberg egy szupervirtuális világot teremtene, ahová avatarokkal lépnénk be, és mint valami “secound life”-ban érezhetnénk jól magunkat – ebben a WR technológiák segítenének bennünket. A “szép új világ” ezen olvasatáról készült egy film is: Ready Player One címmel. Valószínűleg a fejlesztés sehol sem tart, mivel egyáltalán nincsenek hírek a META virtuális paradicsomáról. Mindazonáltal az iniciatíva már akkor is egy előremenekülés volt vagy lett volna egy már haldokló világból.
Persze ez a mostani kijelentés Zuckerberg és a Meta védelmi stratégiája is a trösztellenes perben, ám amit mond annak van igazságtartalma – ezek a változások a közösségi médiában valóban bekövetkeztek. Én azonban azt gondolom, hogy nem az a valódi kérdés – miért következtek be ezek. Hanem az, hogy a facebook sztori ilyetén alakulásában mi Mark barátunk felelősége? Ugyanis Zukckerberg először “megtért” a politikai inciatívákhoz, aztán folytatta a Woke ideológiai-politikai propaganda-cenzúra gépezetéhez való alkalmazkodást, és ezután volt egy “második nagy megtérése” is, immár napjainkban. Az elsőről így ír Fricz Tamás:
“Zuckerberg már problémásabb eset. Egy ideig ugyanis azt vallotta – betartva az 1996-os amerikai kommunikációs törvény 230. paragrafusát –, hogy ideológiai-politikai vitákban a Facebooknak semlegesnek kell maradnia. Igen ám, de néhány évvel ezelőtt egész véletlenül egy fogadáson (vagy valami ilyesmin) az asztalnál mellé került Angela Merkel, és a bekapcsolva hagyott mikrofon miatt a világ is megtudhatta, hogy a német kancellár asszony szelíd erőszakkal próbálta rávenni arra, hogy a migránsellenes beírásokat szíveskedjen cenzúrázni, mert a Willkommenskulturnak és a kancellárnak ezek politikai szempontból kifejezetten hátrányos bejegyzések. Merkel és a globális körök nyilvánvalóan jóval korábban elkezdődött meggyőző ráhatása következtében hősünk, Zuckerberg „megvilágosodott”. Megértette, mert bizonyára világosan megértették vele, hogy nem szeretnek kimaradni a nagy bizniszekből, és szívesen vesznek részt olyan újításokban, amelyek segítségével az egyedül helyes kozmopolita és liberális irányba terelhetik a hét és fél milliárd ember metabolizmusát. A globális elit nyilvánvalóan „visszautasíthatatlan ajánlata” elől nem térhetett ki, s erőteljesen vallani kezdte azokat a nézeteket.”
