A napokban volt egy beszélgetés a Woke haláláról, melyben az egyébként általam olvasott és sokszor idézett, tehát nagyra becsült Békés Márton mondott néhány elnagyolt és kissé sértő mondatot a protestánsokra nézve. Mivel magam is az vagyok, és habár nem vagyok egy divatos módon sértődős hiper-érzékeny, ám mert megállapításait egyszerűen nem tartom helytállónak – ez okból klaviatúrát ragadtam.
Úgy gondolom, hogy lehet (és kell is) képekkel, modellekkel vagy narratívákkal bonyolult dolgokat egyszerűsíteni, érthetővé tenni, ám itt nem erről van szó! Sokkal inkább egy olyan szimplifikációról, mely sem a mögöttes történeti realitás szempontjából, sem pedig a vázlatosság szempontjából kicsit sem sikerült jól. Valami impresszionista vagy még inkább expresszionista, hirtelen gesztusművészetnek tekinthető nagy ecsetvonás volt ez, ami a képet nem tisztázta, inkább összezavarta.
A valóság és e narratíva közötti különbséget szeretném most megmutatni. Tisztelettel, ám piros ceruzával húznám alá a problémás részeket.
Idézem az Index híradásából az inkriminált részletet:
“Békés Márton szerint az Egyesült Államokban minden nagy szellemi felforgatás és forradalom vallási eredetű volt – és valószínű, hogy a woke is ebből indult ki. A woke-ról azt mondta:
az egy tipikus kvéker szemléletmódra épülő, egyenlősítő, haladáselvű, moralista és elitista felfogás.
Azt is hozzátette, hogy ha megnézzük a nagy amerikai egyetemeket, akkor láthatjuk, hogy azok mind protestáns alapítású fellegvárak, utalva arra, hogy történelmileg is az előbb említett gondolkodásmódot közvetítik. A woke tehát nem katolikus jelenség, nem is lehet az, mert a katolikus gondolkodásmód egyszerűen nem képes ilyen típusú radikális társadalmi átalakításokra. Békés kijelentette, hogy a woke egy tipikus lecsupaszított, „puritán, amerikai, protestáns pestis”. (ITT)
ELŐSZÖR IS: “az Egyesült Államokban minden nagy szellemi felforgatás vallási eredetű volt” – egyetértek, csak nem mindegy hogy milyen volt az a vallási- és hogyan!
A vallás és a kripto-vallás nem összetévesztendő! Még akkor sem, ha a vallásosságnak voltak (és vannak) szélsőséges esetei. Az USA történetében az ideológiák párhuzamosan futnak a vallásokkal, és a vezető szerep kezdetektől az ideológiáé, ami a liberalizmus.
Ugyanis a szekularista felfogás szétválasztja a világot vallási és világi világra, ám ez a fejekben-lelkekben koránt sincs ilyen élesen elválasztva. Számos hiedelem vallásos módon és vallásos lelki jelenségekkel átélt, noha egyáltalán nem köthető egy-egy vallás hiteleveihez és gyakorlatához. Felfoghatjuk úgyis e dolgot, hogy hinni mindenképpen kell, minden szellemi körhöz való kapcsolódás, elkötelezettség egy bizonyos masszív hitet követel meg abban, hogy az jó, igaz és céljai pedig üdvözítőek.
Carl Schmitt fogalmazza meg a helyes tételt, miszerint léteznek “politikai teológiák”, melyek a keresztyén teológia valamely számukra fontos elemét (elemeit) kiválasztva azokat szekularlizálva testesíti meg. A humanizmusból kinövő ideológiákra ez jellemző, és amik most ide tartoznak az a liberalizmus és a marxizmus. A gondolatmenetet sokan igaznak tartják, Nyirkos Tamás erről írt könyvet (1), melyben látens vallásoknak, vagy valláspótlékoknak nevez számos szellemi áramlatot- kimutatva ezek kripto-vallásos jellegét. Teszem hozzá: érdekes, hogy nem keresztyén vallási talapzaton ilyen szekuláris ideológiák nem jöttek létre – ez pedig erősíti Schmitt koncepciójának igazát.
Hasonlóképpen vélekedik Lesslie Newbigin neves teológus, aki könyvében így fogalmaz: “„Azt állítom, hogy a szekuláris társadalom eszméje egy bizonytalan hiedelem, amelyet gondolkodás nélkül fogadtak el az emberek, egy társadalmi intézmény igazolása céljából, és azt is állítom, hogy e hiedelem téves… úgy gondolom, rájöttünk, hogy ami létrejött az nem szekuláris társadalom, hanem pogány társadalom – nem nyilvános bálványok nélküli társadalom, hanem a valóságos Isten helyett ál-isteneket imádó társadalom.” (2) A világ elvallástalanodása és így az ateizmus egyre nagyobb térnyerése egy teljesen alaptalan teória volt, amit például teológiai oldalról Alister McGrath is cáfol (3). Rod Dreher egyenesen a világ “újra-varázsosodásáról” beszél a tőle megszokott pontossággal (4), habár a világ a látens-meta régiókban mindig is vallásos maradt. És itt egymás közt ívet húz a látens vallásosság és a vallás, mint két történet összekevert szálai közt – ugyanis a woke eredete a kripto-vallások és nem a vallás. Az imposztor és nem az eredeti!
Az ideológiák lényege mindig ugyanaz volt, nevezetesen: építsünk egy Isten nélküli Isten országát. Az »Isten Országa itt és most felépítendő« gondolatot Walter Rauschenbusch (5) baptista lelkész jelöli meg célként, aki az amerikai keresztény-szocializmus képviselője – ám én nem erről beszélek (eredetileg Rauschenbusch nem az „Isten nélküli Isten országát” akarta felépíteni, hanem Isten országát). Ezzel szemben az ideológiák törekvése az evilági üdvösséget kínálja, nyílt vagy látens módon és ez módfelett vonzó ajánlatnak bizonyult. Ha viszont a keresztyén vallás helyére az ideológiák állnak, mint pszeudo-vallások (valláspótlékok, utánzatok) akkor így valójában imposztor jelenségről kell beszélnünk; persze a látvány zavarba ejtő, mert nem egy imposztor lett, hanem sok. Meglehetősen hosszú folyamat volt ez és az ideológiák sokáig a vallás mellett léteztek, mint valami értelmiségi klubok, melyekkel a keresztyének is egyetértettek bizonyos témákban közös halmazokat feltételezve változatos intenzitással és mélységben.
Ebben az értelemben lehet köze a protestáns felekezeteknek távolról adott esetben például a liberalizmushoz, mert vannak olyan elemek, melyek a keresztyén teológiában és annak alapjában, a Bibliában ott vannak. A szabadítás és a szabadság a bibliai “metanarratívának” központi eleme. Hasonlít azokhoz a szabadságeszményekhez, melyeket a klasszikus liberalizmus a zászlajára tűzött. Persze ha egy kicsit is jobban szemügyre vesszük (ahogy az emberek túlnyomó része ezt nem teszi meg), akkor elég hamar nyilvánvalóvá válik, hogy az individualista szabadság eszménye (hadd tehessek azt, amit akarok) és bűnből való szabadulás két külön világmindenség.
Amennyiben igaz lenne Békés felvetése, miszerint a protestánnsok számos történelmi elágazásért (most negatíve) felelősek lennének, akkor hadd idézzek tőle egy ezzel kapcsolatos felvetést a marxista Rudi Dutchke munkásságával kapcsolatosan, miszerint: vajon tudták-e milyen következményekkel járnak eszméik? Azt írja Békés: „Nem valószínű; amennyiben igen, akkor a világtörténelem legsikerültebb forradalmi konspirációjáról beszélhetünk” (6). De vajon nem ugyanilyen valószínűtlen, hogy a protestánsok képesek lettek volna elképzelni – mint valami sakkmesterek 10-15 lépéssel előbbre gondolkodva – hogy akár teológiájuk, akár azok praxisa milyen társadalmi-, történelmi-, vagy kulturális következményekkel fognak járni? A válasz nyilván nem! Ám nem csak hogy felelősségük így nem megállapítható, de a kiváltó okként való megjelölésük is homályos.
Erre a válasz még akkor is nemleges (azaz nem lehet felelőssé tenni), ha Max Weber – mint valami oknyomozó riporter – meglehetősen meggyőzően érvel amellett, hogy a puritán, kálvinista teológia, gondolkodás- és életmód következménye a kapitalizmus kialakulása. Meglehet, hogy bár voltak ennek a teóriának kritikusai is, ennek ellenére tagadhatatlan, hogy bizonyos mértékig lehet valóságalapja. Ám azt mondani, hogy a protestánsok “a felelősek” a kapitalizmusért meglehetősen elrugaszkodott dolog lenne.
MÁSODSZOR: “a woke … egy tipikus kvéker szemléletmódra épülő, egyenlősítő, haladáselvű, moralista és elitista felfogás” – hát ez a hasonlítás nem kézenfekvő!
A Woke eredete a liberalizmus és a marxizmus – nem pedig egy kisebb protestáns közösség!
Korántsem! Ha Woke eredetét keressük, akkor a forrásvidék a marxizmus, liberalizmus. Marxizmus, mert az elnyomók-elnyomottak örökzöld keretezése épp ide vezethető vissza. Vagy a kvékerek annyian lettek volna és oly történelmen átívelő súlyt töltöttek volna be, hogy a Woke megágyazóinak tekinthetjük őket? Sokkal inkább realisztikus felelőssé tenni a nyugati neomarxizmust- kulturális marxizmust.
A kultúrmarxizmus kibontakozásának, elterjesztésének sztoriját épp Békés nagyszerű könyvéből (Kulturális hadviselés) lehet megismerni és végigkövetni, ezt a bonyolult és sok szálon futó történetet a maga részletességében. A Woke ezen vonásai marxisták és nem kvékerek, és még kevésbé szélesebb értelemben vett protestáns eredetűek. A haladáselv megint nem kvéker találmány, sokkal inkább visszavezethető Hégel, Kant és mások filozófiájához. Annyiban valóban lehet a keresztyénséghez kötni, hogy az újszövetségi kijelentés helyezi az ókori ciklikus időszemléletet egy új perspektívába, ami a történelem telosza (ám ez nem protestáns teória, hanem már a bibliai kijelentésben ott van), ahol Isten vezeti a történelmet végcélja felé.
Molnár Tamás jegyzi meg, hogy az egalitartizmus a francia forradalom (liberté, égalité, fraternité) nyomán a liberalizmus sajátja és teszem hozzá: persze később a marxizmusé is lesz; ezt a kvékerek vagy protestánsok számlájára írni – kérdőjeles. Arról nem is beszélve, hogy habár az erkölcs kérdése sokszor állt a keresztyén felekezetek érdeklődésének központjában, ám jó ideje és napjainkban főképp a moralizálás nem a keresztyénségre jellemző, hanem sokkal inkább a széles nyilvánosságot már régóta birtokló liberalizmusra! Már Molnár Tamás a 80-as évektől jelzi ezt és ír moralizáló liberalizmusról kritikusan (7). Napjaink progresszív liberalizmusa (Deneen) és az ideológiai vezérelt politika ellentmondást nem tűrő felsőbbrendűséggel hivatkozik folyamatosan a morálra, ahol a hivatkozási alap önmaga. Szintén Molnár Tamás nem véletlenül beszél arról, hogy a politika halála a moralizálás (de itt persze nem az erkölcsöt, a valódi etikát érti “moralizálás” alatt).
Korántsem világos, hogy hogy jönnek ide a kvékerek, mint akik “elterjeszetették” a moralizmust? – a kvékereknek ekkora jelentőséget tulajdonítani úgy gondolom költői túlzás. Ugyanakkor ezzel szemben az elitizmus a liberalizmusra megint csak jellemző! Deneen (8) meghatározása szerint a republikánusok klasszikus liberálisok, a demokraták pedig progresszív liberálisok – ez volt az elit az USA-ban, legalábbis eddig. Innen nézve Trump úgy is értelmezhető, mint az elitek kritikája, az elit elleni lázadás. Kvékerek és az elitizmus – számomra e masszív kulturális trendek mellett – elhanyagolható. Arról nem is beszélve, hogy Amerika történelmében tényleg komoly súlyt képviselő puritán protestantizmus a kvékereket csupán egy kis szektának tartotta.
HARMADSZOR: “ha megnézzük a nagy amerikai egyetemeket, akkor láthatjuk, hogy azok mind protestáns alapítású fellegvárak, utalva arra, hogy történelmileg is az előbb említett gondolkodásmódot közvetítik” – azok voltak valóban és rég nem azok!
A protestáns alapítású egyetemek csakhamar először liberális fellegvárak lesznek, majd kultúrmarxista magaslatok – a protestánsok régen elveszítették őket!
Valóban az amerikai nagy egyetemek protestáns alapításúak voltak. Voltak. Kezdetben. Ám a a történet úgy alakult, hogy a liberálisok – lett légyen teológusok vagy más egyetemi tanárok – gyakorlatilag annektálták az egyetemeket. Először mindig csak helyet kértek “másként gondolkodóként”, aztán mikor elérték a kritikus tömeget egyszerűen mindenkit aki nem értett egyet nézeteikkel nemes egyszerűséggel kipenderítették – persze mindig hivatkozva a tudományosságra. Lehet ezeket a campusokat eredetükben protestánsnak tekinteni, de hogy onnan meghúzunk egy egyenes vonalat a woke-ig – ez nem igaz. Sokkal inkább az történt, hogy ezek az eredetükben protestáns egyetemek liberális magaslati pozícióvá lettek, aztán jött a hosszú menetelés Gramsci-féle verziója a kultúrmarxisták részéről. E kettő nagyjából összeforrt egy progresszív elegyben, melynek karcos hegycsúcsa a woke.
Az egyetemi világban épp ezért a nem liberális protestánsok új egyetemeket alakítottak, ebből számos ma is Biblia-hű és az LMBTQ és egyéb woke találmányokkal szemben álló. Az egyetemekhez hasonló módon sajnálatos folyamat az eredetileg legnagyobb protestáns felekezetek elfoglalása. Ennek ékes példáját láthattuk az “elnöki istentisztelet” alkalmával, mikor a püspöknő gyakorlatilag felmondta a kötelező woke tanokat. De! Ez nem a protestantizmus, hanem egy liberálisok, majd progresszívek által annektált felekezet. E kettőt összetéveszteni pedig nem szabad.
NEGYEDSZER: “a woke egy tipikus lecsupaszított, puritán, amerikai, protestáns pestis” – nos, ez azért kifejezetten erős és nem is igaz!
A Woke nem a “protestáns teológia lecsupaszított változata”, hanem a politikai teológia eleve Istentől lecsupaszított – továbbfejlesztése. Azaz itt egy nagyobb áttételeről van szó, mint amit Békés állít és nem direkt kapcsolatról – és ez korántsem elhanyagolható részlet!
A lecsupaszított teológia az, amit szekularizáltak és kényükre-kedvükre valóban egyfajta vallássá gyúrtak. A szabadság, az Isten előtti egyenlőség, a szegények-elnyomottak ügye mind, mind ott van a Szentírásban. Nem felekezeti-teológiai kérdés, hanem bibliai, vagyis kijelentésbeli. Az eretnekség mindig ott kezdődik, hogy valamely részletet az egész rovására exponálnak, felnagyítanak. Lényegileg az ideológiák épp ezt tették meg. Ez az eretnekség, a szektás gondolkodás pestise immár Isten nélkül, de sem nem Rómáé, sem nem a protestánsok pestise!
A protestánsokat a katolikusok rézéről számos kritika érte és éri. Az lenne a furcsa, ha ez nem így lenne. Vannak ezek közül elgondolkodtatók és vannak, melyeket vissza kell utasítani. Molnár Tamás is számos esetben kritizál, leginkább a következmények társadalmi szempontjából. Véleményem szerint ilyenkor kissé megfeledkezve arról, hogy a reformációval egy időben egy másik szellemi-lelki forradalom is zajlik: a humanizmus és reneszánsz. Számos következmény egyáltalában nem a reformációból következik, hanem a humanizmusból és annak kinőtt ágenseiből. De vannak olyan kritikák, melyeken érdemes elgondolkodni, kortársunk Rod Dreher is mond ilyeneket.
A 2024-es amerikai választások alkalmával az evangelikálok (evangéliumi keresztyének) túlnyomó többsége Trumpra szavazott. Nem azért mert Trump példás előmenetelű hívő – nem az. Ugyanakkor, mikor fél centin múlt, hogy a golyó a fülét éri vagy a halántékába fúródik azt mondta: Istennek köszönhetem! – ez nem volt sem kötelező, sem nem olyan pillanat, mikor a kampányüzemmódban beszél valaki. Azért szavaztak rá, mert az egyébként velük emberként nem nagyon törődő, ám a woke-al nagyon is törődő demokratákkal szemben azt gondolták: Trump sokkal jobb! A választók elég széles rétegét teszi ki ez a felekezeteken átívelő tömeg, semelyik választás alkalmával nem mindegy, hogy ők megosztottak, vagy inkább ide avagy oda állnak (10). Az evangéliumi (evangelikál) keresztyének protestánsok. Az evangéliumi keresztyének tudomásom szerint a woke-al szemben szavaztak. Ha a Békés féle eredettörténet igaz lenne, úgy bizonyosan nem Trumpot választották volna.
RÁADÁS: történelmi síkon a protestánsok sosem hasonlítottak sem a liberálisokra, sem a marxistákra, sem a progresszív woke-ra!
Először is: az első, a jeruzsálemi ősgyülekezet teljes kommuniót gyakorolt anyagi értelemben is, mint egyfajta teljes egyenlőséget, testvériséget. Ám ezt nem Krisztus parancsolta, hanem így értelmezték a hit megélésének módját, Krisztus korai visszatérésével számolva. Newbigin szerint a keresztyén gyülekezet nem “teljes tervrajzot” kap mindenre – benne az egyházi életre, hanem a tanítványság folytatódik keresztül a történelmen: “még sok mondanivalóm van, de még nem tudjátok elhordozni…” mondja Jézus (Jn 16,12), “majd a Szentlélek megtanít titeket”.
Hamar bebizonyosodik, hogy ez a komunisztikus életforma már középtávon sem járható út: Pál és korinthusiak már az elszegényedett jeruzsálemi gyülekezetnek gyűjtenek pár év múltán. Az apostolok nem kívántak társadalmi vagy politika hatást kiváltani, megváltoztatni a római birodalom szerkezetét egy igazságosabbra, például a rabszolgaság eltörlésével (Wilberforce, mint aki az új amerikai rabszolgaság ellen harcolt sikeresen amúgy épp keresztyén volt, és nem liberális). Azonban az apostoli korban a világot adottságnak vették, a jó, a tökéletes világot pedig eljövendőnek és nem megvalósítandónak – s ez a továbbiakban is lényeges különbség pl. az ideológiákkal szemben.
Vagyis: sem az egyetemes keresztyénségben, sem a protestantizmusban, sem más felekezetekben ez a fajta egalitarizmus, sem anyagiakban, sem másképp nem volt jelen, ami egyébként a kommunistákra (keleti marxizmusra) viszont jellemző volt. Az egymással, az elesettekkel való szolidaritás igen, az egyenlősdi nem volt jellemző. Az Isten előtti egyenlőség, az emberi méltóság és a hierchia tudomásul vétele megfért egymással. Ez az egalitarizmus a modernizmus terméke, nem a protestanitizmusé. Az, hogy volt Münster, hogy voltak kvékerek, voltak és vannak Amishok (nem egy szintre hozva ezeket a közösségeket) nem fémjelzi korántsem a protestantizmust. Ahogyan a sálemi boszorkányüldözés sem, vagy épp a középkori egyház hasonló eltévelyedései (pl. inkvizíció). Úgyis mondhatnám: a protestáns kvéker és egyéb kisebb közösségek sosem voltak főáramúak (itt a főáramú jó értelemben).
Másodszor, az amerikai protestantizmus története ébredésekkel teletűzdelt történet – gondolhatunk a Jonathan Edwards református lelkész-teológus nevével fémjelzett Great awakening-ra, vagy a későbbi Second awakening – ébredési hullámára. Ezek nem lázálmas társadalom-átalakítások voltak, hanem mindig belső-lelki és keresztyén közösségi forradalmak. Lelki forradalom volt nem politikai természetű és célú. Apropó érdekesség a szimbólumok és a fontos szavak szintjén: ahogy az LMBTQ ellopta és elszakította a szivárvány szimbólumát a bibliai eredettől (és értelmétől), úgy ilyen a Woke is: e szót elrabolva és elszakítva az ébredés eredeti jelentésétől privatizálták saját céljaikra. Az ébredés pozitív érzetét keltve mutatnak magukra: ők lennének azok, akik felébredtek…
Harmadszor, a protestáns amerikai keresztyénség érdekes értékelése olvasható Gertrude Himmelfarb könyvében (9), ahol egy külső szemlélő nézőpontjából mesél a régi elitek árulásáról, az ellenkultúra megjelenéséről, annak üzletté alakításáról és ezekről az előbb említett ébredésekről is. Korrekt történelmi vezetésben van részünk, mely részrehajlás nélkül helyesen érti például a 80-as évek ébredéseinek társadalmi következményeit, mely sosem a szabadosság irányába való protestáns elmozdulás volt (hatásában sem). A Woke világától ez akkor is, és most is fényévnyi távolságban volt és van.
Ezen nem változtat semmit, hogy a “fővonalbeli”, de egyre drasztikusabban csökkenő népességű és jelentőségű egyházak, melyek kapituláltak a progresszív nyomás előtt – léteznek még. A só megízetlenült és egyre kevésbé kell az embereknek.
De ők nem a protestantizmus, hanem inkább annak elárulói.
A keresztyén felekezetek részéről bölcsnek tartanám egy olyan időben, mikor a nyugati civilizációt legyőzte az ellenkultúra, de még a pozitív politikai szélfordulás ellenére is – összefogni! Egyedül ennek az ökumenénak van igazán értelme – Rod Dreher tűpontos megfogalmazásával – a lövészárok ökumenénak!
azt gondolom a protestantizmusból sem eredeztetni, sem azzal összemosni a Woke hamis vallását nem lehet – egyszóval: tévedés!
(1) Nyírkos Tamás: Politikai teológia, 2018 Budapest, PANTA-Typotex
(2) McGrath, Alister: Az ateizmus alkonya, 2008 Budapest, Szent István Társulat
(3) Newbigin, Lesslie: Evangélium a pluralista társadalomban, Harmat, 2006 Budapest, 247. 257. o.
(4) https://mandiner.hu/kulfold/2025/01/ebben-a-harcban-nincs-semlegesseg-rod-dreher-a-mandinernek
(5) Paár Ádám: Az amerikai keresztény-szociális eszme gyökerei, Kommentár 2023/2, 163. o
(6) Békés Márton: Kulturális hadviselés, Közép és Kelet Európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány, 2020 Budapest, 240. o.
(7) Molnár Tamás: Liberális hegemónia, Kairos Kiadó, 2001 Budapest
(8) Deneen, J. Parick: A liberalizmus kudarca, Libri, 2019 Budapest
(9) Himmelfarb, Gertrude: Egy nemzet két kultúra, Közép és Kelet Európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány, 2020 Budapest
(10) Cikk a választások előtti állapotokról (ludovika.hu): “Az amerikai evangéliumi keresztények tehát a november 5-i választáson döntő tényezők lehetnek – akár elmennek szavazni, akár nem. Ez jelzi továbbra is változatlan súlyukat az amerikai társadalomban.” https://www.ludovika.hu/blogok/vallas-es-tarsadalom-blog/2024/10/24/az-amerikai-evangeliumi-keresztenyek-szerepe-a-2024-es-valasztasok-tukreben/
