Az emberiség egy idő óta útra kelt. Vándorol egy szebb jövő felé. Az ok: a haladás mítosza. Mozgató ereje: a szebb jövő vágya, ígérete. Az idő és az általa hordozott tartalom (kor- korszelem- kulturális képzelet) fontos! Sőt, ilyen értelemben az idő: kulcs!
Miért fontos ez nekünk? Az amerikai választások következményei miatt fontos, ugyanis lesz következmény és nem csak politikai értelemben. Vagyis az a kérdés, hogy az elkezdett – szerintem rossz – úton továbbmegy a világ vagy visszatér egy korábbi állapotba, és más utat választ. Trump nem akarja a progresszív utat folytatni.
Mindegy ki hogyan érez, gondolkodik, de a Fehér Háznak kétségtelenül komoly forgatónyomatéka van. Nem politikáról akarok írni, hanem az időről – és az fontos nekünk és mindenkinek is – hogy mit hordoz, honnan, hová és milyen cél felé megy.
De lehet-e szembeszállni a haladással? Egyáltalán kell-e szembeszállni vele? Nos, ez értelmezés kérdése IS, és valóság kérdése IS. Tehát: szembe lehet vele szállni?
– ha a haladás valóság: akkor nem.
– ha a haladás mítosz: akkor igen!
Szerintem az utóbbiról van szó! Nem a technikai, tudományos haladásról beszélek, hanem az ember-emberiség haladásáról. Ugyanis az ember nem változott: Egyiptomban is voltak szerelmesek, sütöttek kenyeret és megették, sírtak halottaik miatt, meg piramisokat építettek. A mi fájdalmunk, örömünk, életkorainkban történő vándorlásunk mit sem változott az eltelt idő során. Miként az ember tragédiája sem.
Mai posztom továbbgondolja Szabados Ádám írását, ami ugyan 2021-es datálású, ám Ádám most ismét kitette facebook oldalára, gondolom aktualitása miatt (ITT). De különösen is azért írok róla, mert a téma engem is nagyon izgat és egyszersmind most tényleg egy ilyen “idő-inverz” folyamat kezdődhet meg. Lehetséges-e az időt visszatéríteni?
másképp jár a kulturális óra
Körülbelül 15 éve, hogy Erdélybe mehettem szolgálni, mert meghívtak egy evangelizációs hetet tartani. Minden ebédünk más-más családnál volt. Ezt nagyon szerettem, mert sok emberrel ismerkedhettünk meg. Beszéltünk a magyarság helyzetéről, lelki dolgokról, gyülekezeti helyzetekről, egyházról. Volt egy markáns tapasztalatom: azok a problémák, amikkel vívtak olyan dolgok voltak, amikkel mi Budapesten 20 évvel azelőtt találkoztunk, és akkor már nekünk egészen más gondjaink voltak. Tehát az ott lévő világ hozzánk képest 20 évet késett. Ez nem azt jelentette, hogy “elmaradottak” lettek volna! Hanem dolgok bizonyos kombinációkban ekkor értek oda. Gertrude Himmelfarbnál olvastam a “kulturális késés” kifejezést – kissé más összefüggésben. Ez kulturális idő – egyszerűen máshol járt az ő életük, egy más kulturális helyzetben és időben.
Chesterton szerint az órát vissza lehet tekerni, mert emberi alkotás, tehát be lehet vezetni minden olyan társadalmi formát akár újra, amelynek ismertek a tervei
Chesterton mondata – melyet Ádám is idéz, és amit egyébként nagyon szeretek én magam is lényeglátása miatt – így hangzik:
„A modernek igencsak kedvelt és gyakran hangoztatott metaforája a következő: ’az órát nem lehet visszatekerni’. Csakhogy egyszerű és nyilvánvaló tény, hogy vissza lehet tekerni. Egy órát, lévén hogy emberi alkotás, az emberi kéz bármikor visszaállíthat, akármilyen állásra vagy időpontra. Ehhez hasonlóan a társadalom, ami szintén az ember műve, bármelyik korábban ismert terv alapján rekonstruálható.”
igaza van Chestertonnak? IGEN, példa rá a demokrácia!
Valahogy az az indoktrináció ragadt meg a fejünkben, hogy a demokrácia a társadalmi szerveződés törzsfejlődésének nyomán előállt legcsodásabb dolog. Ám tudomásom szerint ez nem így van, hanem 2500 éve a görögök találták, fel majd Amerikában az alapító atyák áramvonalasítva és fokozatosan bevezették, aztán a nők is kaptak szavazati dolgot és így tovább és végül mindenki. És Európában is, és a többi helyeken, ahol. És persze ehhez képest minden csak diktatúra lehet, ami ugye randább, mint az ördög alfele (bocs hogy pikírten fogalmazok, csak hát…).
Adódik amúgy még egy generális probléma az üggyel: ha a fejlődés- haladás nyomán állt elő a modern demokrácia (melynek tervei rég rendelkezésre álltak), akkor a további fejlődés-haladás nyomán a demokrácia is avítt lesz és szemétdombra kerül, mert lesz egy jobb helyette… na-na-na, hátrébb az agarakkal! – mondanák az indoktrinátorok… Ám a fejlődés logikájából pont ez következnék. Vagy: a fejlődés egyszerűen nem igaz.
Szerintem Chestertonnak igaza van! – meg Salamonnak: “nincs semmi új a nap alatt” (Préd 1,1).
covid – a kisiklott idő
Az idő (mint ami tartalmat hordoz) igencsak furán megváltozhat – s erre a nemrég átélt Covid igencsak jó példa. Mikor bezártak mindent akkor olyan volt, mint amikor szenteste minden megáll és csend lesz – nagyon furcsa volt. Tehát: az idő állni látszott. Aztán érdekes módon utána viszont elkezdtek felgyorsulni az események: háború, kultúrharc és pörgött, pörgött és pörgött. Olyan mintha a “leállás” alatt a kulturális idő csak erőt gyűjtött volna, hogy “felgyorsuljon” és igyekezzen egyidejűsíteni az egész világot. Maga a Covid is egyidejűvé tett: ugyanazon probléma, ugyanolyan veszélyeztetettség, hasonló megoldások, halálok, túlélések. De egy biztos: a Covid eltérítette a történelem folyását – többé semmi nem ugyanaz.
reneszánsz, reformáció – visszatérés az eredethez
Ad fontes! – adták ki a humanisták a jelszót. A reformáció pedig az eredeti bibliai világhoz akart és tért végül vissza. Mindkét nagy áramlat egyaránt az eredetet állította középpontba, az ahhoz való visszatérést célozta. Ha “haladó szemmel” nézem, akkor ez igen nagy visszalépés volt, szinte évezredes léptékű. Azonban tagadhatatlan, hogy mindkettő nagy megújulást hozott – ami az eredetből táplálkozott. Mindkettő, mint történelmi tanítómester jelzi: a visszalépés nem feltétlenül visszaesést jelent, sőt: az eredet válik az elrugaszkodás kiindulópontjává. Békés Márton írja: “Nincs nagyobb forradalom,mint helyreállítani az eredetet.”
Tehát: az előre néha visszafele van, éljen az eredet, ad fontes!
Lehet, hogy egy új reneszánsz előtt állunk? – meglátjuk
Egy biztos: jó cél lenne egy keresztyén reneszánsz e késői órában!
