“Totális világnézeti háború dúl, amiben semmi értelme egyoldalú gesztusokat tenni
Jog és igazság – a két fogalom egymáshoz való viszonyáról lesz szó. A mindennapokban külön úton járnak, de ahogy a csillagászatban vannak ritka együttállások, úgy a két fogalom esetében is. Konzervatív katolikus vagyok, ezért írásom ennek figyelembevételével olvasandó. Egy lengyel párt (PiS) a Jog és Igazságosság nevet választotta, ezzel jelezte, hogy a két fogalom harmóniáját próbálja érvényesíteni politikájában. Nemes, ám megvalósíthatatlan célt tűzött maga elé, ugyanis a jog és az igazság együttállása a politikában éppúgy, mint a mindennapokban – néhány kivételtől eltekintve – lehetetlen. Azért lehetetlen, mert az igazság Istenhez, a jog az emberhez tartozik, az igazság szakrális, a jog szekuláris fogalom.
Nem két azonos minőségű értékről van szó. Ha egy cselekedet jogszerű, abból nem következik, hogy helyes is, ahogy egy jogszerű bírósági ítéletből sem, hogy igazságos. Vajon a jog vagy az igazság primátusa fontosabb? Krisztus erre világos választ adott: „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet” (János 14.6), „Azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az Igazságról” (János 18. 37). Az is az igazság primátusát bizonyítja, hogy a történelem folyamán különbözőképpen gondolkodó emberek áldozták életüket a fel a megismert igazságért, még ateisták is. Jog vértanúiról csak együttállások esetében lehet szó, önmagában nem. Az ember az egyetlen teremtmény, amelyik életénél is fontosabbnak tartja az igazságot, ezzel közvetve bizonyítva, hogy az érzékelhető és tudományosan vizsgálható világ csak része, de nem egésze annak, amit úgy hívunk, hogy élet.”
Borda Lajos, antikvárius, Magyar Nemzet
