Dialóguskényszer vagy kényszerdialógus?
A terrornak és megfélemlítésnek ebben a közegében kezdenek az egyházi modernisták különböző dialógusokat. A felvetett témák hagyományosan az ökogyülekezetek, a társadalmi igazságosság, a genderegyenlőség és a (totálisan) befogadó egyház lettek, amely mellé a nürnbergi Kirchentagon felzárkózott a demokráciavédelem jelszava is.
Most tekintsünk el attól, hogy az első pontnak »teremtésvédelem« címszó alatt lehetne akár pozitív keresztény olvasata is, mint ahogy a »társadalmi igazságosság« keresztyén gondolata hagyományosan etikai alapú megkülönböztetési többletet jelentett a marxista egyenlősítéssel szemben.
Itt azonban korántsem előbbiről van szó, hanem új típusú, antirasszista, valójában ellenpólusú újrasszista módon kell keresztyén nyelvezetbe öltöztetni egy proletárhelyettesítő újmarxista genderdiktatúrát. A 3-4. ponttal kapcsolatban pedig még az Újszövetség is így ír: „Avagy nem tudjátok-é, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Istennek országát? Ne tévelyegjetek; se paráznák (!), se bálványimádók, se házasságtörők (!), se pulyák [pedofiliok], se férfiszeplősítők [„efebofilok”], se lopók, se telhetetlenek, se részegesek, se szidalmazók, se ragadozók nem örökölhetik Isten országát.”
A totális isteni befogadás pedig az Úr Jézus Krisztus keresztáldozatában megragadható bűnbocsátó kegyelemhez van kötve: „Ilyenek voltatok pedig némelyek, de megmosattattatok, de megszenteltettetek, de megigazíttattatok az Úr Jézusnak nevében és a mi Istenünk Lelke által.” (1Kor 6,9-11) Ahogy Frank-Walter Steinmeiernek a már sokszor emlegetett nürnbergi Kirchentagon elmondott Aufruf zu Einsatz für Demokratie (Felhívás demokráciavédelemre) című beszéde is lényegében egy pszichotikus háborús propagandauszítás volt, a „Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak.” (Máté 5,9) igazságáról való teljes megfeledkezéssel.
Mindezekben a kérdésekben tehát az egyházi (?) modernisták tudatos szélbalos-radikális álláspontot vesznek fel, ahol a párbeszédben úgy követelnek fenyegető, zsaroló modorban kompromisszumot, hogy tudva tudják, minden egyeztető, közelítő lépés csakis a bibliai igazság rovására tett megalkuvás lehet. A valódi keresztyénségnek ezt a behódoltatását pedig a korábban látott „többségi elv” segítségével erőltetik keresztül. Így teszik lényegében kívülvaló emberek az igazi fiakat idegenné saját közösségeikben, és veszik el az egyháznak azt a só-, kovász- és világosságjellegét, amellyel Isten dicsőségére szolgálhatna a világ – egyre kevésbé létező – németországi részében is.
DEMOGRÁFIAI PRÉS ALATT
Végül Rajcsányi Gellért ama teljesen helytálló megállapítása kapcsán, miszerint a németországi egyházak mára az öregek egyházai lettek, az egyre kevésbé létező Németország demográfiai hátterére is vetnünk kell egy pillantást.
A teljes termékenységi arányszám (TFR, total fertility rate) a szülőképes korú (15-49) nőkre számított hipotetikus gyermekszám. Ebben a francia őshonos fehér nők TFR-je 1,9 egyáltalán nem rossz, a mostani magyarországi 1,5 körüli mutatót is jóval meghaladó értékű. Ezzel szemben a franciaországi muszlim nőknél ugyanez az érték 2,9.
A most Párizs és egyéb francia (?) városok utcáit lángba borító muszlim népesség aránya (önbevallás szerint) 10,7%. Mivel a laikus jellegű Francia Köztársaságban tilos vallási jellegű adatokat gyűjteni és feldolgozni, a közoktatási arányban való muszlim jelenlétet abból lehet becsülni, hogy a muszlim vagy arab gyerek-keresztnevek aránya 19,9%. Migrációs hátterű népesség aránya 32,9%. (A „legalább egyik szülője vagy legalább két nagyszülője nem franciaországi születésű” kitétel nekem mintha valami zsidótörvénypasszusát hozná baljóslatú emlékezetbe…) Migrációs hátterű gyerekek aránya az iskoláskorú népességben: 49%. Utóbbi adat azért csalóka, mivel 1./a francia őslakos népesség gyermekvállalási átlagéletkora tíz évvel magasabb, 2./ az 50-es évek bevándoroltatottjainak Franciaországban született gyermekei már szinte kivétel nélkül nagyszülők, de az ő gyermekeik statisztikailag kiesnek a migrációs hátterű lakosság köréből.
És Franciaországhoz képest Németországban demográfiai vonatkozásban még tragikusabb a helyzet, melynek vázolására Alsó-Szászország adatait hívjuk segítségül. Az itteni tartományi: TFR 0,9. Muszlim népesség aránya: 10,3%. Muszlim népesség TFR: 3,2
Matematikai feladat: ha a tízéves szaporodáskezdési szakadéktól itt is el kell tekintenünk, mennyire tehető az őshonos alsó-szászországi fehér német nők TFR-e?
A megoldás kerekítve: 0,58:0,9=0,6444.
Ez azt jelenti, hogy statisztikailag szinte pontosan minden harmadik német nőnek egyáltalán nem születik gyermeke.
Újabb matekpélda: néhány hete a Kálvin téren egy kétgyermekes német családot igazítottam útba, néhány napja a 3-as metrón egy kétgyermekes német család ült mellettünk. Erre a két őshonos fehér családanyára statisztikailag hány őshonos fehér német „szingli” nő jut?
A megoldás kerekítve 4: ⅔ = 6. 6-2 = 4.
Erre a két kétgyermekes német családra 4 őshonos fehér német „szingli” nő jut, aki statisztikailag soha nem fog szülni.
Valljuk be, egy kétgyermekes család egyáltalán nem nagy, és még a társadalmi önreprodukciót sem biztosítja. Németországban 1989-ig egy átlagos családban három gyerek született. Az újraegyesítés Nyugaton hatalmas adóterheket, Keleten hatalmas munkanélküliséget eredményezett. Ez akkora társadalmi sokkot eredményezett, hogy két év múlva az egy családra eső gyerekvállalás 1-re esett vissza. Mára a „ökotudatosság”-gal fűszerezett szélsőségesen individualista és hedonista progresszivizmus nyomulása folytán a helyzet még inkább elborzasztó.
Angela Merkel 2007-ben az adókedvezményes magyar családpolitikához hasonlót vezetett be. A rendelkezés alig néhány hónapot élt. A pénzügyi válság első hírére az egészet visszavonták, pedig akkor kellett volna igazán beletenni a pénzt! Akkori családügyi és szociális miniszter: Ursula von der Leyen.
Megalkuvásáért jutalmul bukott politikusként Bundesverteodigungsministerin lehetett, ahol Burla Pfizer-vezérhez hasonlóan SMS-ben megbeszélt szerződésekkel „őrködhetett” a hadügyi pénzek felett, miközben a Bundeswehr elkezdett gatyáig rohadni. Az utolsó népes német generáció akkor 18 volt, most 34 éves. A német társadalom talán annak utolsó pillanatában van, hogy saját sorsán fordítson. Nézetem szerint ennek felülről jövő áldott eszköze lehetne egy lelki ébredés, valódi egyházi megújulás. Ugyanakkor a fentebb látott megkötöző, fojtogató erők markában jelen pillanatban csak azt mondhatjuk: az erős fegyveres németországi házát is igencsak őrzi! (vö. Lk 11,21)
