„Agyat őrjít, hogy a szív belerokkan:
Az ördög volt, akitől kialkudtam!
Ő ver ritmust nekem, jelez, beint,
Húzzam haláltáncát – kedve szerint”
Marx: A regős (részlet)
Marx fiatalon egy befejezetlen istengyalázó színdarabot is írt, aminek az Immánuel anagrammája lett a címe: Oulanem
Az előző cikkben közölt érettségi esszérészletéből kiderült, hogy Marx milyen pietisztikus megfogalmazással tudott írni Krisztusról, „az emberiség szeretésére kész szívről”. 1835. szeptember 24-én kelt érettségi bizonyítványának tanúsága szerint „a keresztény hitről és erkölcsről való ismerete elég tiszta és jól megalapozott”, és „bizonyos mértékig ismeri a keresztény egyház történetét”[i].
Ugyanebben az évben kezdte meg Bonnban tanulmányait, ahol csatlakozott egy versíró körhöz, ahol a költők verseit hangosan olvasták föl, és kritizálták meg. Ennek a körnek többek között tagja volt Karl Grün baloldali szocialista újságíró, aki a radikális szocialista Moses Hess-szel ápolt barátságot.[ii]
1836-ban átiratkozott a Berlini Egyetemre, ahol a költészettel való foglalatoskodása változatlan marad. Ebben az időszakban George Byron művei és Mary Shelley Frankenstein című regénye a kedvencei között található.[iii] Verseit részben szerelmének, Jenny-nek írta, részben filozofikusak, amelyek pár kezdeti darabot leszámítva közel sem hasonlítottak ahhoz a képhez, amelyet még 17 éves korában láthattunk róla. Belekezdett egy tragédia írásába 1837-ben, amelyből egy felvonás készült el. Ennek címe Oulanem, amely a Manouel[iv] név anagrammája.
Ebből a tragédiából maga a főszereplő Oulanem monológja a legérdekesebb és egyben a legelborzasztóbb, hogy hogyan tükröződik vissza az irodalmi alkotásaiban a látásmódja:
„Minden elveszett! Most jött el az óra, s az idő
Mozdulatlan áll. E törpe univerzum összeomlik.
Hamarosan magamhoz ölelem az Örökkévalóságot,
S az emberiség hatalmas átkát üvöltöm fülébe.
Örökkévalóság! Ez örök fájdalom,
A halál fölfoghatatlan, mérhetetlen!
(…)
Gyászdalokat bődíteni a Teremtőért,
Szemöldököt ráncolva! Képes-e a Nap elemésztni?
Kényszerek közötti megkötözöttség, dacból is átok reá!
Hagyjátok, hogy a gyilokteli szem pusztulásért pillantson–
Szétveti-e a súlyos világokat melyek megkötöznek?
Örök félelemben megkötve, széthullva s üresen,
A Lét márványtömbjéhez bilincselve,
Megkötözve, örökkön s örökké megkötözve!
A világok látják ezt, s továbbvonulva
Üvöltik önnön haláluk gyászdalát.
És mi, egy zordon Isten majmai, még mindig
Ápolgatjuk szerető keblünk fájdalmát.
A vipera oly érezhető melegen,
A Mindenekfeletti Formaként emelkedik föl,
S fönn magasan helyéről vigyorog le ránk!
És fülünkben, míg a gyűlölet el nem múlik
A fáradt hullám zúg előre, mind tova!
Most rögvest, a kocka el van vetve, minden készen áll;
Pusztítsd el, mit csak a költészet hazugsága kitalált,
Az átok fejezi be, mit az átok kifundált.”[v]
A Marx világszemléletében bekövetkezett változásokat számos dolog befolyásolta: az érettségit követő egyetemi évek, az ifjúhegeliánusok, a szocializmus eszméjével való találkozás, a romanticizmus írói, vagy a görög mitológia. Nem tagadható le ifjúsága költészetének jelentősége a jelleme fejlődésében, de a későbbi filozófiájának alakulása szempontjából sem.
Marx egy dölyfös filozófiai rendszert alkotott meg történelmi materializmusával, amely minden vallást és magát Istent is gúnyolja, gyalázza. Irodalmi munkáit nem lehet egyszerű kísérletezésnek venni. Föltárják az olvasó előtt a lelkének mozzanatait, gyűlöletét és bármiféle metafizika iránti utálatát.
Ám nem szabad szem elől téveszteni, hogy ő maga is gyarló ember volt, akinek lelke éppúgy tövisek közé hullott maggá lett, mint másoknak, akik kezdetben hittek Isten létében és az erényben. Viszont valamilyen botránkozás szárbaszökkenése következtében megundorodtak mindentől, ami magasztosabb célt képvisel. És hogy mennyire tudott azonosulni a görög isteneket gyűlölő titánnal, Prométheusszal?
1841-es disszertációjában azt a mondatát idézi görögül a titántól, miszerint „Nyíltan beszélek: minden istent gyűlölök”! Bölcseleti hitvallásként fogja föl e mondatát bármilyen istennel szemben, „akik nem az emberi öntudatot ismerik el a magasabb istenségnek”. Szerinte, „Prométheusz a filozófiai naptár legjelesebb szentje és mártírja”.[vi]
[i] Marx & Engels Collected Works Volume 1 1835–43. Lawrence & Wishart Electric Book, 2010. 644. http://www.hekmatist.com/Marx%20Engles/Marx%20&%20Engels%20Collected%20Works%20Volume%201_%20Ka%20-%20Karl%20Marx.pdf letöltés: 2022. szeptember 27.
[ii] Marx the Student. In: David McLellan: Marx Before Marxism. Második kiadás, The MacMillan Press Ltd., London 1980. 42.
[iii] Wladislaw Krasnow: Karl Marx as Frankenstein: Toward a Geneanalogy of Communism. In: Winter, 22. évf. 1. sz., 1978. 74-76. https://www.academia.edu/28227073/Karl_Marx_as_Frankenstein_Toward_a_Genealogy_of_Communism_Modern_Age_WINTER_1978_VOL_22_NO_1_pp_72_82_Vladislav_Krasnov_See_more_at_https_home_isi_org_karl_marx_frankenstein_toward_genealogy_communism_sthash_MmTrb2DQ_dpuf letöltés: 2022. szeptember 29.
[iv] Manouel, vagy Immánuel jelentése: velünk az Isten.
[v] MEW Volume 1, 599-600.
[vi] Marx, Engels, Lenin: A vallásról. Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1975. 9.
