“Apró, de nagyon fontos változás történt a magzati életek (értsd: legkiszolgáltatottabb embertársaink) védelme érdekében. A reakciók balról botrányosak, de irgalomra van szükségü(n)k.
Fontos döntés született, olyan, ami emberi életeket menthet meg a haláltól. Sőt, a külföldi tapasztalatok egybehangzóan igazolják, hogy a feltételes mód teljesen fölösleges, azaz így helyes a megállapítás: a döntés egészen biztosan emberi életeket fog megmenteni. Normális esetben az ilyet ünnepelni szokás.
Az, hogy a szívdobbanás-határozatot nem egyöntetűen ünnepli a társadalom, kórtünet, és attól tartok, túl sokat elmond 2022 nyugati világáról. Az, hogy vita tárgyát képezi, ember-e az ember, hogy ebben a témában is elindult a tudománytagadás, sőt, az emberi élet értékének és méltóságának tagadása, a dehumanizáló, szélsőségesen liberális kor önfelemésztő folyamatának talán legnagyobb felkiáltójele. Temetésre persze nem kell készülni, a végső szó nem a halál kultúrájáé lesz.
Sokkal inkább azoké, akik vallják, hogy az élet abszolút érték. Akik vallják, hogy az élet szent, nem lehet alku tárgya
sem az anyaméhben, sem azon kívül, a fogantatástól a természetes halálig teljeskörű védelem illeti meg, és akik vallják, hogy a „Ne ölj!” parancsa kötelez és nem olyasmi, amit kényünk s kedvünk szerint hajlítgatni lehet.
Persze, ahogy az várható volt, szélsőliberális körökben a módosítás már-már hisztérikus reakciókat váltott ki. Kálmán Olga, a Demokratikus Koalíció politikusa például úgy interpretálta a magzatok, azaz a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő embertársaink védelmében hozott intézkedést (amelyről meg kell jegyezni, hogy – sajnálatos módon – nem tiltja az abortuszt, azaz bárki, aki mindenáron véget akar vetni gyermeke életének, az továbbra is megteheti), hogy azzal a kormány belerúg a kiszolgáltatott emberekbe. Tisztelettel gratulálunk a megfejtéshez, ami a logika legapróbb megjelenési formáit is nélkülözte.
Antoni Rita azért aggódik, mert szerinte most út nyílt az életveszélyes abortuszok felé.”
