“A címet rögtön pontosítanom kell, bár a lényegen nem változtat: nem önmagában azért ítélték börtönbüntetésre Enoch Burke ír tanárt, mert nem volt hajlandó a “they” gendersemleges névmást használni egy transznemű diákra. Ezért a hallatlanul botrányos tettéért “csak” felfüggesztették tanári állásából, ő azonban ezt nem fogadta el, bement az üres tanterembe és közölte, hogy ő most tanítani fog, megszegve egy bírósági végzést – ezzel viszont kimerítette a “bíróság megsértése” tényállást.
Végső soron azonban, a nap végén a helyzet az: igen, a tanárt egy névmásért ítélték börtönre. Nemrég egy finn politikusnőt azért állítottak bíróság elé, mert a bibliát idézte.
Enoch Burke evangéliumi keresztény, akinek a hitébe, lelkiismereti szabadságába nem fér bele az, hogy elfogadja, valamit másképp kell nevezni, mint ami. “Azért vagyok ma itt, mert azt mondtam, nem fogok egy fiút lánynak nevezni” – mondta a bírónak a bebörtönzése előtt. Nekem ez klasszikus liberálisként, objektivistaként sem fér bele: Burke hitét ugyanis a biológia, a tudomány egyértelműen igazolja. Csak két nem létezik (plusz az interszexuális kisebbség), sorry, de a valóságban nincs olyan gender, ami nem bináris.
Nem vagyok “transzfób”, identitást kitalálni, nemet váltani természetesen minden nagykorúnak jogában áll – a tényeket tagadni, a többségi társadalom meggyőződését erre alapozva átalakítani, nyelvpolitikai nyomást kifejteni, a nem alkalmazkodó egyéneket munkahelyi felfüggesztéssel és börtönnel büntetni viszont teljes nonszensz és jogtiprás. Jogod van bárminek nevezned magad – nekem meg jogom van annak tartani téged, ami vagy.
Ami pedig már nettó barbárság és határátlépés: nemi diszfóriás gyerekek nemváltását problémamentessé hazudni, azt feltétel és terápia nélkül támogatni, médiában ünnepeltetni, hormonkezelésre, műtétre simán rábólintani, mint történt a most szerencsére bezárt Tavistock genderklinikán.
Harcolunk az illiberális demokrácia ellen? Rosszul vagyunk az orwelli nyelvpolitikai manipulációktól? Kiállunk a szólás, a hitélet, a lelkiismeret szabadsága mellett? Támogatjuk az egyén végső lelkiismereti jogát, a polgári engedetlenséget, ha embertelen, barbár törvényekkel kell szembeszállni? Szuper. De akkor dobjuk ki a kettős mércét, és fókuszáljunk végre az új totalitaritarizmusra, a woke progresszió egyre nyomasztóbb térfoglalására.
Őszintén szólva máig nem értem, miért pont a teljesen marginális transz téma az, ami az elmúlt években ennyire felpörgette a “progresszív” kultúrharcot Amerikában és a szokásos fáziskéséssel Európában, de a baj megtörtént: a feminizmus klasszikus alaptételeit (pl. hogy a társadalmi nem a gond, nem a biológiai, vagy hogy nőnek lenni nem érzés, “identitásválasztás” kérdése) az ablakon kidobó interszekcionális gendernácik átvették a terepet, akadémiai, politikai és médiabeli prominenseik mindenki számára kötelező jelleggel írnák elő, kit hogyan kell szólítani, mit minek kell nevezni, mi a pc, hol kell kvóta, külön mosdó.
És igen, a gyerekektől az egész őrületet távol kell tartani. Ezért kellenek az iskolákba olyan lelkiismeretes tanárok, mint Burke, akik a legalapvetőbb jogokért harcolnak: a szólás- és lelkiismereti szabadságért. Áttételesen pedig a tények tiszteletéért. Azért, hogy a megismerhető, objektív valóság ne csak egy “vélemény” legyen a sok tetszőleges közül.”
