Keresztyénségünk és hazánk megvédésének férfias képessége nem szembeállíthatók!
Megvallom tehát: nem értek egyet Sytka (Sitku Tibor) posztjának mondanivalójával (ITT) és nem tartom a 777.hu blog mélypontjának Bedő Imre megnyilatkozásának szemlézését (ITT), sőt
Bedő gondolatait egészséges szemléletűnek tartom!
Mert arról szólnak, hogy a férfiak legalább egy kicsit legyenek megmozdíthatók, ha a haza bajban van – és kétségtelen, hogy ez a felkészültség és attitűd most nem áll rendelkezésünkre megfelelő mértékben. Bedő annyit mond, hogy ez testben- lélekben- fejben és közösségi formában (a seregben) felkészülést igényel! Azaz: varázsütésre tömegesen biztosan nem fog egyszer csak “mintegy magától” előállni.
És arról beszél, hogy ez a férfiakat férfiassá is teszi és nem mellesleg: ez pont így is van. Én még voltam katona az átkosban és ezt ennek ellenére is megtapasztaltam. De nem lettem sem eszményeimben, sem gyakorlatban Rambo. De ha megfordítjuk az állítást mindjárt megértjük az előző igazát: a katonai kiképzés anyámasszony katonája- akaratgyenge- fegyelmezetlen és pipogya alakokat nevel – ugye ez azért így nem igaz, ergo az eredeti viszont igen!
Bedő ezzel nem mondja, hogy a férfiasságnak nem lehetnek más területei is. Engem kissé zavar, ha beszélünk valamiről és valaki azt mondja: de az is, meg az is, meg még ott van az is… Igen, de mi köze van ennek ahhoz, amiről most épp szó van? Megfordítva ez nem más, mint: értem, hogy miről beszélsz, de beszéljünk másról is, csak a “kiegyensúlyozottság követelménye” miatt (meg azért, mert nem értek vele egyet, ezért terelek most más síkra)… Kicsit olyan, mintha
itt az athéni kifinomultság és spártai eszmények vitatkoznának…
De csak első látszatra! Mert a két dolog nem áll szemben egymással! A görög poliszok (és eszményeik) szüntelen vitában álltak egymással, kivéve, ha háború közelgetett, akkor bizonyos el nem ítélhető realitásérzékkel végül mindig felülbírálták ellentéteiket. Bedő erről beszél: háborús veszély van! Épp ezért e mostani vita – részben értelmetlen! A görögöknek volt annyi realitásérzésük, hogy értették: van Spárta is, van Athén is (meg a többi városállam) és ez így van jól – háború idején meg összefogunk.
Spárta erényei Leónidasz és a 300 kitartásában és áldozatában csúcsosodik ki, Athéné pedig Themisztoklész hajóinak diadalában (Athént ekkor már felégették a perzsák). Azonban egy biztos: felkészülés nélkül ma nem görög, hanem perzsa történelemről beszélnénk. Spárta folyamatos készenlétben volt, Themisztoklész pedig meggyőzte az athénieket, hogy meg kell építeni a hajóhadat és nem akkor, mikor a perszák már elindultak…
Ez az attitűd és felkészültség nem ellensége volt a nagyszerű görög építészetnek, szobrászatnak, költőknek és filozófusoknak, hanem feltétele!
És meg kell mondjam: keresztyénségünkben sem látok alapot erre a vitára, egyszerűen azért nem, mert amit Bedő Imre mond nem áll szemben a keresztyénséggel! Érdekes egybeesések ezek. A napokban írt egy rendkívül megalapozott cikket Szilvay Gergely (ITT) A nő az vajon mi? – dilemmával küzdő anglikán egyházzal kapcsolatosan. Szomorú látni az anglikán egyház egyre dinamikusabb hanyatlását. Úgy tűnik a mi keresztyénségünk (nem igazán jól védett) határai közé MOST megérkező kérdés így szól:
A FÉRFI AZ VAJON MI?
Erről megy a vita, és ez a vita viszont mégiscsak jó, mert felszínre hozza és fókuszálja azt, ami eddig is látens kérdésként ott parázslott a felszín alatt. És ez is a kulturális közegből jön – nem keresztyénségünkből ered.
Következésképpen keresztyénségünk legalább annyira szemben áll a liberális “szeressünk mindenkit (elvtelenül) gyerekek” elvével, mint a vérengzés “kultúrájával”.
Azt kell észrevennünk, hogy a nyugat dekadenciája a keresztyénségen belül is megjelenik sajnos – és úgy tűnik ez kikerülhetetlen (a kérdés csak az, hogy hogyan és mit kezdünk vele). Miért? Azért, mert a földön élő egyház tagjai ugyanabból a kulturális körből kerülnek ki amiben mindenki más is él. Lehet persze “ellenkultúra” céllal építkezni, csakhogy: vagy buborékvilág lesz belőle, vagy szerzetesi klastrom, vagy egyszerűen csak egy “álmodott világ”, mert a jelen mentalitása befolyik a küszöb alatt.
A keresztyénség nem ellenkultúra, hanem alternatíva kell legyen és elsősorban hit, mentalitás erkölcs szerint. Ám ez nem pacifizmust jelent, sem nem liberális “értékeket”! Épp ezért vitáink arról szólnak, hogy milyen legyen a kultúrával és annak részeivel való viszony.
Be kell lássuk, hogy szuperjóléti szabadidős szórakozások szintjén történő identitásproblémázáshoz képest (ez a “jó dolgában nem tud mit csinálni” – szituációja volt eleddig) a kontextus megváltozott a háború és következményei miatt – és ez egy közös és közösségi tapasztalat lesz. EU ide vagy oda, miként a Covidot, ezt is nemzetállami csoportosításban fogjuk átélni (illetve már most is így van ez). És miként a Covid is, úgy a háború is a közösségi szempontok felé terel bennünket a jól megszokott, elsősorban liberális eredetű individualizmusból.
Az állami élet tekintetében aki meglép idejében lépéseket, annak lesz még némi mozgástere, hogy a válságot, amibe belép az egész világ csökkentse saját polgárai számára. Bedő koncepciója ennek része kíván lenni és ebben nagyon is van realitásérzék.
Ezzel szemben a németek, akikre mindig felnéztünk (leszámítva a hitleri Németországot) most ott tartanak, hogy fogalmuk sincs, hogy lesz-e fűtés télen, hogy az ipari leállásáról ne is beszéljünk. Wir schaffen das? Meddig fognak Európa polgárai békésen ülni a 10 fokban otthon (merthogy munkájuk már nincs) mégis? Esetleg évekig? Nem hinném! Miközben mi itt arról vitatkozunk, hogy keresztyén szempontból férfias-e a katonai képzettség megléte? Ez anakronizmus, mert ez a világ lejárt és Bedő realista! Szembesülnünk kell azzal, hogy
a Covid bezárta a vidámparkot, most pedig lekapcsolják az áramot is.
Azzal az attitűddel, ahogy eddig “elvoltunk” a következő időkben nem lehet majd csak úgy el-lenni. Az identitás elsősorban nem szexuális, meg egyéni dolog: hanem egy közösségből folyó önazonosság tudat. Kinőttem és származom valahonnan, tartozom egy közösséghez és felelős vagyok érte – ezt jelenti és nem azt, hogy “mire gerjedek” (ez utóbbi a magánügy nem a hit!) Következésképp: a Bedő Imre által felvetett kérdések az individualista identitás és az identitás közösségi (eredeti) értelme közötti harc része.
A férfi az vajon mi? Ha régebbi korokban feltettük volna ezt a kérdést (vagy a másikat) nem tudtak volna szóhoz jutni se. Mert bizony ilyenkor az ember esze megáll, aztán elkezdi végigzongorázni: (a) valószínűleg én nem halottam jól, (b) ezzel valamit mondani akar csak nem értem mit, (c) kétségtelen, hogy a velem szemben álló fajtársam elmebeteg – mert ehhez a feladványhoz az agy lefagyását követően kell pár pillanat az újraindulásához.
No, de nem kell itt Maximusig, Rómához és eszményeihez visszatántorogni az időben elég csak a Gladiátor forgatásának idejéig (2000) visszatérni: akkor még lehettek fehér, hetero, férfi főhősök – szemben dicsőült korunkkal. Ó azok az aranyidők!
ZÁRÓJEL: Maximus férfias, római nemesember, győztes hadvezér, aztán üldözött, számkivetett, végül rabszolga és győztes gladiátor, a régi Róma megmentője a film szerint. Ha belelendül csak úgy sorjázza a hullákat, de azért nem leli kedvlét benne. Miben lelné kedvét? A túlvilágban, oda vágyik: megfeszített felesége, fia mellé egy más világba. Nyilván ma borzasztóan és elviselhetetlenül macho- és még családos is ráadásul. Egyet azért a javára írhatunk a mai kotta szerint: legalább nem keresztény… ZÁRÓJEL BEZÁRVA.
ÁLMODOZÁS VAGY KERESZTYÉN REALIZMUS?
Álmodozás volt az is, amit például Juval Noah Harari közzétett nagy sikerű bestseller könyvében (Homo Deus), miszerint „legyőztük a járványokat és a háborúkat”. 2020 és a Covid, 2022 és a háború rácáfolt erre a hagymázas kijelentésre. És hol van már Francis Fukuyama „nagy” gondolata, hogy győzni fog mindenhol a liberális demokrácia és vége lesz a történelemnek (mert pl. nem lesznek konfliktusok, háborúk, mert mindent kiegyensúlyoz a liberális demokrácia). Sokkal inkább Samuel P. Huntington bizonyult jósnak, mikor azt mondta: civilizációk összecsapása következik – s lám, lám pont ez zajlik épp a szemünk előtt (ezeket veszi sorra Szabados Ádám is ITT).
Ebbe az álmodózó álhumanizmusba, hamis eszmények kergetésébe keverednek bele keresztyének manapság:
egy hamis pacifizmus, egy jóemberkedő attitűd átvivő-felületén keresztül magába szív ez a hagymázas álom…
Azonban ahogy Cseh Tamás megénekelte: „Valóság nevű nagybátyánk megérkezett!” Ideje felébredni, mert a valóság sorra cáfolja meg az ideákat, ideje felébredni, míg padlót nem fogunk!
A keresztyénségnek nagyon is fontos része a realizmus. Krisztus az utolsó időkről többek között azt is mondja, hogy lesznek nagy járványok, döghalálok és éhínségek és hogy halljuk majd háborúk híreit (Mt 24,6-8). Hogy is lesz majd a korok előrehaladása vége felé? Kitör a nagy nemzetközi béke? Krisztus nem ezt mondja. Nem jósol, nem prognosztizál, hanem az örökkévalóság- idő és történelem feletti pontjáról nézi a dolgokat. És Ő nézheti, mert egyszerre volt megtestesült Istenként ember, de örökkévaló Isten fia, Isten is.
Érdekes, hogy Krisztus nem mondja azt a kapernaumi századosnak, hogy – mielőtt folytatnánk ezt a távbeszélgetést beteg szolgádról előbb mondj le a brutális hivatásodról (meg szolgád is) aztán beszélhetünk nagy hitről meg gyógyulásról… Arra sem emlékszem, hogy Péter hasonlót mondott volna Kornéliusznak aki szintúgy százados volt. Meg arra sem emlékszem, hogy valami ilyesmivel borzasztotta volna Pál az őt őrző pretoriánus katonákat – hogy ugyan már fiúk hagyjuk már ezt – haladjunk korral – íme itt az Isten országa!
Nos, ez talán a sokat ekézett kultúrkeresztyénség lenne? Erről a kérdésről, hogy mi közünk nekünk e világhoz, hazához írtam egy posztot régebben: Mióta hagyjuk, hogy a sötétség a fejünkre nőjön? – címmel és most is tartom (ITT).
DEKADENCIA
A virtus (férfiasság) ma egyenlő az elítélendő macho negatív ideállal. Hogy ez a gondolkodás egy szánalmas Frédi Béni féle „ökörkör-interker-börze” az viszont minden kétséget kizárva megáll térben és időben galaxisszerte (még ha ezt nem is akarja mindenki belátni).
Fentebb láthatjuk a “szabad világ” vezető államának egy magas rangú funkcionáriusát, amint épp roppant meggyőző az erre igényt tartók felé, akik láthatóan lementek kutyába. Egyesek lég-gitároznak, mások meg lég-kezet-fognak és ezen ponton keresztyénként és sima emberként is az az érzésem, hogy nekünk reszeltek! Vagy legalábbis a nyugatnak egészen biztos. Ez itt a dekadencia csúcsa (ámbár minden bizonnyal meg fogják haladni).
EPILÓGUS
Azt mondja Bonaparte Napóleon:
“Két hatalom van a világon a kard és a lélek. De végül a lélek mindig legyőzi a kardot.”
Azt gondolom, hogy mindkettő fontos és őfelsége rátapintott a lényegre nagyon is (megvallom nem számítottam ilyen döbbenetesen világos és lelki megnyilvánulásra tőle). Az egyik nem zárja ki a másikat és teljesen világos még akkor is, ha itt az emberi lélek erejére gondol – mert a lélek és szellem az elsődleges. Ám a kard is fontos és elengedhetetlen ebben a világkorszakban – akármennyire is elpuhult egész Európa (mert azért az USA nem…)
A mi korunk itt a földön interregnum: még uralkodik és van a régi, de már megérkezett az új: itt vannak Isten országa erői is. A célja azonban nem a világbéke, hanem a lélekmentés. Ebben a világban nem lesz béke, mert ez a második teremtés (vagy új teremtés) tulajdonsága lesz, mindörökké. Eljövendő és nem megvalósítandó.
Míg a földi körülmények között élünk (az első teremtésben) szükséges megvédeni azt a hazát, amit ajándékba kaptunk – ugyanúgy Istentől, mint Krisztust, a megváltást és az örök életet. Bedő Imre semmi másról nem beszélt, mint arról, hogy ez nem csak a “profik” dolga, hanem jöhet oly kor (és ez sajnos ma lehetséges forgatókönyv) amikor “mindnyájunknak el kell menni”. Azt javasolta, hogy erre felkészültnek kell lenni – tehát érdemes lenne készülni. Ez realizmus és nem valami lovagi- vagy Rambo romantika! Továbbá mindezt férfias dolognak mondja esszéjében, miszerint: ez nem lesz kárunkra egyébiránt sem, ha esetleg nem szükségeltetik harcolni. Nem látom, hogy ez miért állna szemben keresztyénségünkkel!
Ha pedig valaki az övéiről és főképen az ő házanépéről gondot nem visel: a hitet megtagadta, és rosszabb a hitetlennél. (1Tim 5,8)
Mert ez is gondviselés és a történelem is erre tanít – például ezzel a szép képpel.
