KEMENES Tamás riportja a Mandineren
“A felületesebb szemlélők számára talán a mai napig sem egészen világos, hogy tulajdonképpen mi is a család elleni heves ideológiai támadások célja. Az egyik pillanatban még a világ legegyszerűbb kérdésének számít, hogy mit jelent a család, a férfi és a nő; aztán minden a feje tetejére áll, zavarossá válik és végletesen „problematizálódik”. Mi történt (és történik) itt?
A történelemben már többször volt példa rá, hogy különféle ideológusok istent játszva megpróbálták mesterségesen átírni a természet rendjét, de mindig kudarcot vallottak. A most genderideológiának is nevezett posztmodern filozófiai elképzelés egy több évtizedes tudatos építkezés mentén eljutott arra a pontra, ahol
már kellő lobbiereje van ahhoz, hogy jogegyenlőségre és elfogadásra hivatkozva újradefiniálja a családot.
Ennek számtalan oka van, de várható volt, hogy a szemlélet hívei eljutnak idáig, hiszen a magukat homoszexuálisnak, transzneműnek, vagy épp poliámornak vallók is vágynak a boldog családi életre, s minden ellenkező híreszteléssel szemben ehhez joguk is van.
Magyarországon egyenjogúság van, minden állampolgárnak jogában áll családot alapítani, gyermeket nemzeni, házasságot kötni. Ennek nyilván megvannak a korbeli, számbeli, vérségi és nemek arányában meghatározott keretei. Ők viszont ezen jogukkal nem akarnak élni, hanem a saját elképzeléseikhez, nézeteikhez, érzéseikhez akarják igazítani a jogrendszert, maguknak többletjogokat követelve, a házasság kereteit kitolva.
Persze azt nehéz lenne megválaszolni, hogy abban az esetben, ha két férfi számára lehetővé tennénk a házasságot, vagy a családalapítást a szeretetre, felelősségre meg egyéb absztrakt fogalmakra hivatkozva, akkor ugyan mi akadálya lenne mondjuk három vagy négy férfi családalapításának, gyerekszerzésének.
Sokszor hivatkoznak arra, hogy a család mindig is sokszínű volt, „gondoljunk csak a mozaikcsaládokra, az egyszülős családokra vagy az örökbefogadókra”, de itt van egy óriási tévedés – ezek mind természetes családok, egyáltalán nem szükséges hozzájuk a család fogalmának és kereteinek az újradefiniálása.
Ez az ideológia ilyen szempontból gátlástalan, mert a saját érdekeit rendre más csoportokra hivatkozva követeli,
hol a cigányságot, hol a zsidóságot, hol a fogyatékkal élőket, hol pedig, mint most is, a gyermekeiket egyedül nevelő hős szülőket zászlajára tűzve,
mintha ezeknek bármi közük lenne az ideológiai kísérletezésükhöz.”
