2022.01.19
“Nyugaton a helyzet változatlan” – ismételjük az ikónikus mondatot Tanú-ból. Az eredetileg keresztyén nyugat összefüggésben azonban ez ma már nem igaz, mert kezd ellenségessé vált önnön hitével, vallási talapzatával szemben. Alapvető érdekünk, hogy tisztán és világosan lássuk helyzetünket – mindegy miről beszélünk házépítésről vagy a keresztyénség stratégiájáról. Stratégiát csak akkor építhetünk, ha tisztában vagyunk a korral és kontextussal. Ha ezt ismerjük, akkor tudunk csak a valóság talaján állni és elgondolkodni -mi lenne a teendő? Ehhez kellenek modellek!
Lehetne a poszt címére azt mondani, hogy mindig is ellenséges világban élt a keresztyénség – mi ebben az újdonság? Ám, ha azt látjuk, hogy míg a többi civilizáció rátalált újra a régi vallási alapokra, hogy vallási reneszánszok jellemzik, és ehhez képest szemléjük a nyugati civilizációban zajló ellentétes folyamatokat – akkor talán már másképp néz ki a dolog. Arról van ugyanis szó, hogy a nyugat saját alapját tagadja meg ezzel, a keresztyénséget.
Aaron Renn néhány igen fontos megjegyzést tett, melyről az evangélikál csoport számolt be nemrég (Szabó Viktor cikke ITT). Az elmúlt évszázad során a nyugat – egykorvolt keresztyén – civilizációt rendkívül mély változások hatották át. Nem oly rég a keresztyénséggel kapcsolatos társadalmi klíma pozitív volt. Utána jött egy olyan korszak mikor ez már közömbössé vált, míg a jelen klíma már negatív. Habár véleményem szerint itt a helyes szó az ellenséges lenne.
Mit jelent ez? Azt, hogy míg a “közömbös világ” idején keresztyének lenni sem előnyt, sem hátrányt nem jelentett, addig a “negatív világ” klímájában már kifejezetten hátrányt jelent. Ez már egy burkolt, sőt egyre inkább nyílt keresztyénellenesség, mely napi valóság immár. Nincs üldözés, de ellenséges érzület van, ami egyre inkább terjed és növekszik. Lehetne persze úgy is gondolni, hogy ez valami “organikus folyamat” – és ennek is szeretnék láttatni – de ez nem így van! Nem véletlenül alakult így a dolog, hanem hosszú idő alatt így alakították, befolyásolták a társadalmi klímát. Ez csaknem ind a kultúrát nagyban befolyásoló központok és csatornák által ment végbe.
Renn amerikai és ezért nyilván az ott jellemző tendenciákat mutatja be. Csakhogy Amerika a nyugati civilizáció mag állama (nyugati civilizáció területei: Európa, Észak-Amerika, Ausztrália és Új Zéland). Ez a tény pedig azt jelenti, hogy ami Amerikában történik döntő hatással van az egész nyugati civilizációs területekre. Lehet ugyan azt mondani, hogy „egy óceán választ el tőlük bennünket, mi közünk van hozzá?”, csakhogy a kulturális változások átvivő felületei nagyon hamar exportálják az ottani „eredményeket” szétszórva azt mindenhová. Legfőképp pedig a fejekbe.
Renn tehát azt mondja, hogy az egyház és kultúra viszonyában az elmúlt 100 évben három korszakot lehet megkülönböztetni: (1) a pozitív korszakot, (2) a semleges korszakot, (3) a már zajló negatív korszakot. Mit is jelent ez?
GYORS VÁLTOZÁSOK A NYUGATI CIVILIZÁCIÓBAN
1994 előtt a keresztyénség társadalmi megítélése POZITÍV volt. A keresztyén erkölcs egyfajta normaként még fennállt, a keresztyén értékrend növelte a társadalmi státuszt, elvetése hátrányt jelentetett. Az egyházat a társadalommal kapcsolatosan a kultúrharc jellemezte, ez az időszak az, amikor létrejönnek az ún. keresőbarát gyülekezetek (pl. Willow Creek)
1994-2010-ig terjedő korszakban a SEMLEGES megítélés volt a jellemző. Ebben a korszakban keresztyénnek lenni sem előnyt, sem hátrányt nem jelen és a keresztyén értékek még valamennyire hatnak a társadalomban. A keresztyénség stratégiája ekkor a „kulturális együttműködés” (cultural engagment). Ennek az időszaknak ikónikus képviselője Tim Keller és a Redeemer gyülekezet.
2010-től napjainkig a társadalmi (kulturális) klíma megváltozik! A keresztyénségre több szempontból is ellenségként tekintenek. A keresztyén erkölcsöt támadják és ez már napjaink jól ismert világa.
Egy szintén nagyon fontos megjegyzés a cikkben:
„Aaron Renn szerint az egyháznak nincs a negatív világban jól működő stratégiája. A legtöbb lelkész tagadásban él, még mindig meg van győződve arról, hogy a semleges világ korszaka tart, és annak a stratégiáját igyekszik követni.”
Ez utóbbi komoly figyelmeztetés, mert ez az ami nálunk, keresztyénségünkben és egyházainkban is nagyon jellemző tendencia, hogy nem vesszük észre, hogy a kulturális valóság elhaladt mellettünk, mint egy robogó expresszvonat és azt hisszük, hogy ami tegnap működött az ma is működni fog. (És még a Covid hatásairól nem is beszéltünk…) Így lesz aztán súlyos anakronizmussá válik mindaz, amit csinálunk és mondunk. Ez persze nem az igei üzenetre vonatkozik, az evangélium irrelevanciája megszűnésére, devalválódására vagy „múlttá válására”, hanem mindez csak a mienké, akik képviseljük és arra vonatkozik ahogy képviseljük!
EGY MÁSIK KERETEZÉS – 4 ÉVSZAK
Említettük Tim Kellert, akinek könyve (Gyülekezet a középpontban, 2019) közismert. A könyv első megjelenése óta azonban a világ nagyot változott, ahogy Renn elmondja: lényegében egy új korszakba lépett Amerika. Ezt Keller is észrevette – ezzel kapcsolatosan kezdett bele egy sorozat megírásába, mely ezt a változást fogalmazza meg és egy lehetséges stratégiát vázol fel majd. E sorozat első részét publikálta az evangelikalcsoport.hu Mihalik Angelika fordításában (ITT).
Azonban Keller ugyanezt a folyamatot képekkel is leírja még a könyvében. H. Richard Niebuhr a fentebb említett könyvében (Krisztus és kultúra) egyház és kultúra a viszonyrendszerének meghatározásához 5 modellt vázol fel. Keller ezt az 5 modellt egyszerűsíti 4 modellre, melyeket át is nevez – nyilván azért, hogy pontosítsa azokat, hiszen Niebuhr 1951-ben megjelent könyve után ez indokolt is.
Véleményem szerint a legjelentősebb azonban az az összefoglalás volt, amit végül Keller a KÉPSOROZATTAL felállít. Ennek lényege a 4 az 1-ben és az évszakok erre alkalmas kép.
TAVASZ: ez az kor, amikor az egyház születik. Kultúrálisan a klíma változó: rügyfakasztó meleg és fagy hirtelen válthatják egymást. A születő egyház képe ez, mely üldözéseket szenved és ennek ellenére növekszik. Ilyen kor volt a megszülető keresztyénég korszaka a római birodalomban Nagy Konstantínuszig. NYÁR: ebben az időszakban az egyház már megváltoztatta a kultúrát, a keresztyének otthonosan érezhettőék magukat benne. Egyház és kultúra szimbiózisban éltek – ez a trón és oltár szövetségének kora. ŐSZ: az egyház és kultúra elkülönösének kora. A kultúra nem ellenséges, de nem is barátságos- közömbös. A keresztyénség jelentősége és társadalmi hatása visszaszorulóban van. TÉL: ebben a korszakban a kultúra a keresztyénséggel szemben ellenségessé válik, miközben a keresztyén egyházak megerőtlemednek (langymeleggé válnak vö. Jelenések: Laodícea). Vele szemben egyre ersősebbek az ellenséges megnyilvánulások, mely végül üldözéssé fokozódnak.
Voltaképpen EZ AZ A KÉPSOROZAT, mely közérthetővé tenné mindazt ami körülöttünk történik! Azaz megértethetné és nem csak teológusokkal, gyakorló lelkipásztorokkal, hanem az egyház tagjaival is, hogy mi az a helyzet, amivel nap mint nap szembesülünk kell. KIEMELTEN fontos dolog ugyanis, hogy értsük azt a világot, amiben élünk, mert ekkor lesz esélyünk, hogy életünket és küldetésünket el tudjuk helyezni ebben a zavaros világban. Sőt: ez az ami segítene bennünket abban, hogy közösségünket is lássuk egy koordinátarendszerbeb. Csak és csakis akkor leszünk képesek stratégiát építeni és végig vinni, ha a „nép” is érti, hogy miről beszélünk és amiről beszélünk az releváns.
KÉT MEGJEGYZÉS
Amit Aaron Renn úgy mond, hogy „NEGATÍV világ” az könnyen beazonosítható azzal, amit Keller mond, mint TÉL képével. Keller a Redeemer gyülekezet felépítésének korát úgy látja, mint ami az amerikai nagyvárosokban tapasztalható ŐSZ ideje, míg a vidéki Amerikára szerinte a NYÁR ideje még a jellemző (én azt tenném hozzá, hogy ez már akkor is a nyár legvégét jelentette, azaz: “augusztus utolsó napjait”
Azok az erők, melyek szisztematikus és komplex módon hadakoznak nem kis eredményeket elérve a “TÉL bevezetése” érdekében egy nagyobb céllal teszik mindezt: és ez a VÉGSŐ TÉL. Analitikus nyelven: egy istenellenes szupercivilizáció létrehozása a cél. Bibliai nyelven: a “nagy tél” az utolsó idők nagy keresztyénüldözése lesz, az Antikrisztus uralmával. És ezt észre kell vegyük, hogy a folyamatok e felé tartanak! Ezt célozza az, amit KULTURÁLIS HÁBORÚNAK nevezünk.
mi tudjuk és hisszük: Krisztus a kereszten győzött és feltámadásával elkezdődött az új teremtés, visszafordíthatatlanul!
Popkulturálisan mondhatjuk: WINTER IS COMING! Ez kis mondat a Trónok harcában jelenik meg újra és újra. Nem csupán annyit jelent, hogy „közeleg a tél”, bár szó szerint épp ezt jelenti. Az a tél, amiről a sorozatban végig beszélnek és végül el is jön azt jelenti, hogy jön az Éjkirály és a holtak serege, hozzák a telet és ha az emberiség elveszti a háborút, akkor minden életet kihuny és beáll az örök tél. Persze
Ám ettől még épp úgy igaz az, hogy már beléptünk a TÉL korszakába (vagy ha úgy tetszik a „negatív világ” korszakába) és ezt igen nagy botorság lenne nem érteni vagy nem tudomásul venni.
És igaz, hogy
