Nem gondoltam már posztolni az év utolsó napján, mert tegnap kitettük az első félévünkről szóló beszámolónkat és köszönetnyilvánításunkat minden kedves olvasónk számára – azaz: NEKTEK! Úgy gondoltam ezzel vége is az évnek – “blogilag”.
Azonban történt, hogy-hogy nem, miszerint Balavány György egykori református presbiter, közíró egy elképesztő blaszfémiával ajándékozott meg minket az év utolsó előtti napján (CSAK erős gyomrúaknak és idegzetűeknek ITT). Azt írja, hogy “mindenféle blaszfémikus él nélkül…” – ám mindaz ahogy ír, ahogy gondolkodik és beszél
az maga a blaszfémia, azaz magyarul: ISTENKÁROMLÁS!
Méghozzá azért, mert csak egy embernek nézi Jézust Krisztust – annak ellenére, hogy jól tudja (hogy hiszi-e még nem tudom), hogy Isten Fia volt:
“Pedig egészen bizonyos, hogy teljesen hétköznapi ember volt, olyan, mint bármelyikünk. Az apostoli levelek így tanítanak erről: „Emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult” (Fil 2, 7.), sőt „hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben” (Zsid. 4, 15.). Jézus is evett, aludt, ürítkezett, mint bárki más, és ép fiatal férfiként nyilván volt libidója is. Az a legvalószínűbb persze, hogy a júdeai vándortanító csakis nőket kívánt meg, és tőlük is megtartóztatta magát. De kizárható, hogy nőkre és férfiakra is vágyott? Esetleg, hogy csakis férfiakra irányultak a vonzalmai?”
Krisztus valóban emberré lett érettünk és felvett ezzel együtt mindent, ami emberségünkkel kapcsolatos. DE, ez nem jelentette azt, hogy közben isteni természete “felszívódott” volna emberi természetében! Isteni természete szerint, mely uralta emberi természetét – miért is kívánt volna nőt (vagy Balavány szerint akár férfit is), mikor a Szentháromság Isten belső közösségének egyik személye? Ez legfeljebb akkor lehetne igaz, ha Jézus Krisztust csak egy embernek tekintjük – és valójában Balavány pont ezt teszi azzal, amit mond.
(Erről a kérdésről is szólnak az egyetemes zsinatok dogmái, amely vitákat az egyház réges-rég lefolytatott már pl. a kettős természet kérdésében is, de úgy tűnik Balavány újranyitja a vitát és ez nem meglepő, hiszen oly nagy teológus géniusz Ő).
Alapvető kérdés, hogy mit hiszünk és vallunk (vallunk meg) Jézus Krisztusról – ezért a “hívő emberként” meglehetősen kétséges fénybe kerül. Lehet, hogy “hívő”, de hogy Krisztusban hisz, abban a Krisztusban, Aki itt járt, meghalt és feltámadott és felment a mennyekbe és vissza fog térni hatalommal, Akiről tanúskodik a Biblia és 2000 év keresztyénsége – nos, ez így minimum kérdéses.
Az önmagának tökéletesen elégséges Istenség párt keres magának az emberek leányai (fiai) között?
EZ EGY KOMPLETT TÉBOLY! Én nem tudom Balavány melyik Bibliát olvasta, de hogy nem azt amit mindenki más – az biztos. Annak esélye pedig, hogy Balavány Krisztust illetőleg a Szentírásnál hitelesebb információkkal bír nemhogy elenyésző, hanem egyenesen NULLA! Ám mégis úgy beszél, mintha Ő értené jól a dolgokat.
“Szerintem a sértés szándéka és mindenféle blaszfémikus él nélkül fel lehet vetni ezt a gondolatot is. Számomra hívő keresztényként sokkal elfogadhatóbb a feltételezés, hogy Jézus meleg volt, mint az az őrültség, hogy fehér ember vagy akár magyar lett volna. Sem történeti, sem biblikus teológiai oka nincs annak, hogy az ő esetében az alternatív irányultságot teljességgel kizárjuk. A Szentírás azt álllítja Jézusról, hogy „bűn nem találtatott benne”, de ha ezen az alapon utasítánk el a lehetőségét annak, hogy a többségitől eltérő orientációval bírt, azzal azt is állítanánk, hogy ez bűn. Ám a közhiedelemmel ellentétben egyetlen, ismétlem, egyetlen utalás nincs a Bibliában arra, hogy önmagában a homoerotikus irányultság bűn volna. Az, hogy bizonyos homoerotikus viselkedésformákat rosszallóan említ a Szentírás (férfiak rituális megbecstelenítése, kicsapongás stb.), más kérdés; ráadásul ezeket heteroszexuális viszonylatban ugyanúgy elítéli. Jézus mindenesetre – a követőitől eltérően – soha egy szót nem beszélt homoszexualitásról, pedig a homoerotikus szcéna nyilván ismert volt a Róma által megszállt Júdea provinciában. Mindenesetre ha nem állíthatjuk teljes bizonyossággal, hogy heteroszexuális volt – márpedig olyan adat nincs, aminek alapján biztosan állíthatnánk –, akkor igenis fennáll a lehetősége, hogy Jézus egyedülálló meleg férfi volt. S ha ennek a puszta elvi lehetősége fennáll, akkor homofób kereszténynek lenni teljességgel abszurd.”
Balavány szerint tehát a Bibliában egyáltalán nem szerepel, hogy a “homoerotikus irányúltság” bűn lenne. Hát de, szerepel, mégpedig sok helyen, talán a legismertebb szakasz erről Pál rómaiakhoz írt levelében található, ahol mind a leszbikus életfolytatást, mind a homoszexualitást bűnnek nevezi – méghozzá félreérthetetlenül (Róm 1,24-28) – ÉS MÉG SOK HELYEN BESZÉL A SZENTÍRÁS ERRŐL.
Az egész terjedelmes írást részleteiben nem is érdemes sem elemezni, sem válaszolni rá, mert a lényegi pontok tekintetében oly mértékben elrugaszkodott, hogy egyszerűen penetráns!
Az egész glossza ebben a két kérdésben összefoglalható: ember volt csak Krisztus? – NEM! Ezért biztos nem vágyott emberi társra, mert az Ő létéből fakadó szeretetközösség a Szentháromság személyeinek isteni közössége. És a másik únos untig mondott liberális érvelés, miszerint beszél-e a Szentírás bűnként a homoszexualitásról? – IGEN, BESZÉL! A többi csak üres beszéd és együttesen BLASZFÉMIA!
Kedves Balavány György fogalmam sincs, hogy jutottál idáig,
