“Mark Sayers „király nélküli királyságnak” írja le a világ progresszív vízióját. Szeretnénk Isten összes áldását, anélkül, hogy alávetnénk magunkat szeretetteljes uralmának és hatalmának. Fejlődésre vágyunk, de a jelenléte nélkül. Igazságot akarunk, de a jóváhagyása nélkül. Szeretnénk látni már az evangélium társadalomra gyakorolt horizontális hatását, csak éppen a bűnösök Istennel való vertikális megbékélése nélkül. Azt akarjuk, hogy a társadalom megfeleljen az erkölcsi mércénknek, de Isten személyes szentségének mércéje nélkül.
Vissza az ortodox hithez
A 2016-os választások után arra a meggyőződésre jutottam, hogy itt az ideje elkezdeni a hitem újjáépítését. Néhány hónappal később két dolog történt egyszerre: elkezdtem a teológiai képzést, és elvesztettem egy tragikus balesetben a nagyapámat, aki felnevelt. Ez a haláleset ismét életemnek egy intenzív, szenvedésekkel teli periódusába taszított, de mindez ezúttal teológiailag szigorú környezetben ért.
Egyik tanárom azt mondta: „Azért végezzük a teológiát fényben, hogy sötétben is meg tudjunk állni rajta.” Én is teológiát végeztem, és bizony sötétben álltam rá. Először értettem meg igazán a Szentháromságról szóló tanítást és tekintettem úgy a Szentírásra, mint amely egy egységes történetet tár elénk. Először értettem meg, hogy mit jelent ihletett műként olvasni. Megtanultam, hogy az általam korábban ellentmondásosnak vélt tanok – mint például a helyettes bűnhődés és a Christus victor – valójában szükségszerűen kiegészítik egymást, és együtt egy teljes és csodálatos biblikus képet tesznek ki. Megtanultam, hogy mit jelent a Krisztussal való unió, és milyen áldások fakadnak belőle. Megtanultam, mit jelent a lelki fegyelem, és milyen az az életet adó szabadság, amely az Isten felé való törekvésből fakad. Innen nyílt meg előttem a felfedezésre váró történelmi keresztyén ortodoxia tágas és gazdag világához vezető út…
… Több teológiára, árnyalatra, kegyelemre, együttérzésre és megértésre van szükségünk egyházainkban, nem pedig kevesebbre. Minderre viszont az ortodox tanok/doktrínák és nem azok hiánya által van lehetőségünk. A kételyeknek és a kérdéseknek nem kell katalizálniuk a hitből a hitetlenségbe való kilengést. Ha egészséges, megfontolt keresztyén közösségben – és Krisztushoz, az igazi szőlőtőhöz (Jn 15) való tartós kötődéssel – dolgozzuk fel őket, akkor valóban elmélyíthetik a hitet, és megerősíthetik a gyökereket, olyan életet eredményezve, amely gyümölcstermő, és ellenáll a szekuláris kor heves viharainak.”
