TEXTUS: Mózes első könyve 28,10-22
10Jákób pedig elindult Beérsebából, és Hárán felé tartott. 11Elért egy helyre, és ott töltötte az éjszakát, mert a nap lement. Fogott egyet az ott levő kövek közül, a feje alá tette, és lefeküdt azon a helyen. 12És álmot látott: Egy lépcső állt a földön, amelynek teteje az égig ért, és Isten angyalai jártak azon fel és le. 13Odafönt pedig az ÚR állt, és ezt mondta: Én vagyok az ÚR, atyádnak, Ábrahámnak Istene, és Izsáknak Istene! Ezt a földet, amelyen fekszel, neked adom és a te utódaidnak. 14Annyi utódod lesz, mint a föld pora, terjeszkedni fogsz nyugatra és keletre, északra és délre, és általad nyer áldást, meg utódod által a föld minden nemzetsége. 15Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhova mégy, és visszahozlak erre a földre. Bizony, nem hagylak el, amíg nem teljesítem, amit megígértem neked. 16Amikor Jákób fölébredt álmából, ezt mondta: Bizonyára az ÚR van ezen a helyen, és én nem tudtam! 17Félelem fogta el, és így szólt: Milyen félelmetes ez a hely! Nem más ez, mint Isten háza és a menny kapuja. 18Reggel fölkelt Jákób, fogta azt a követ, amely a fejealja volt, fölállította szent oszlopként, és olajat öntött a tetejére. 19Azután elnevezte azt a helyet Bételnek – azelőtt Lúz volt annak a városnak a neve. 20És ilyen fogadalmat tett Jákób: Ha velem lesz Isten, és megőriz ezen az úton, amelyen most járok, ha ad nekem ételül kenyeret és öltözetül ruhát, 21és épségben visszatérek apám házába, akkor az ÚR lesz az én Istenem. 22Ez a kő pedig, amelyet szent oszlopként állítottam föl, Isten háza lesz, és bármit adsz nekem, a tizedét neked adom.
Jákóbnak mindeneknél fontosabb az elsőszülöttségi áldás! Mindent meg is tesz az ég felől érkező áldásért, mert az áldás az Ábrahámnak tett isteni ígéretek – ezt kell tovább vinni. Nem csak családi örökség ez, hanem csodálatos jövő horizontja – Jákób ezt tudja átéli, míg Ézsaú nem sok értéket tulajdonít ennek. Ám az elsőszülöttségi áldás egyéb jogokat is jelent. Az akkori törvények szerint az elsőszülött ezzel az áldással még mindent is örököl: a család vezetését, ő lesz a patriarcha, és ezzel ő lesz testvéreinek is az uralkodója. Tartalmazza a teljes vagyont, a testvérek csak ajándékot kapnak – akárhányan is vannak. Jákóbnak mindazonáltal Isten áldása kell a legjobban, és ezt apja Izsák közvetítette a halálos ágyán.
az áldás – egyetlenszerű, nem átruházható vagy megismételhető valaki más felett
Ez az áldás nem “jókívánság” volt, hanem valódi működő szó. Aki felett elmondták az áldott is lett. Ellopta anyja segítségével Ézsaútól fortéllyal, becsapva apját. Ugyanakkor anyja, Rebeka emlékezett, hogy Isten azt mondta: a kisebbik lesz az áldott. Jákób erről tudott, bár azt, hogy hogyan történik meg – nem. Anyja és fia intézkedtek, mert Isten szavára az öreg Izsák már nem emlékezett. Mikor megjön Ézsaú és kiderül a turpisság – akkor ezt kérdezi sírva: Apám, hát nincs neked több áldásod? Itt látható, hogy milyen komolyan vették az áldást: nincs fiam, öcsédet már mindennel elláttam. Aztán mond azért neki is valamit, amiben egy áldás van: “ha megfeszíted magad lerázhatod öcséd igáját”. Az áldás nem adható kétszer, nem osztható, nem felelőtlen szó, mert isteni szó közvetítése, nagyon komolyan vette, aki adta és aki kapta egyaránt.
futás közben – Jákób lajtorjája
Jákóbnak menekülnie kell Ézsaú haragja elől, anyja Mezopotámiába küldi családjához, Lábánhoz. Menekülése közben az úton éri az álomlátás Jákóbot: lát egy lépcsőt vagy létrát, ami a földről a mennyig ér, s rajta közlekednek az angyalok le és föl. És akkor megszólal Isten hangja és megismétli az áldást az összes hatalmas ígérettel, amit egykor Ábrahámnak is mondott – az áldás vonalának továbbvivője: Jákób. Már nem Izsák mondja, már Isten szól, s az úgy lesz. Miért?
Az egyik REALITÁS: az áldás: örökség és szövetség mindenáron
Mert Isten választott és választása Jákóbra esett. Isten önkényesen választott – itt van minden “nagyszerű” humanizmus vége, meg a ma oly népszerű “választás szabadságának” vége: nem mi választunk, hanem Ő az aki kiválaszt vagy sem. Mert velünk szemben Ő szuverén Úr, ez a teocentrizmus a valóság, nem az antropocentrizmus! Az élet, az áldás nem gyümölcsöskosár nagy kínálattal, ahol matathatunk kedvünkre – főleg nem az áldás vonalon. Isten biztosítja őt: el nem hagyja, mindig vele lesz, a szövetség fennáll!
Az másik REALITÁS: Isten leperli perét Jákóbbal
Különös, hogy Isten itt nem veszi elő Jákób viselt dolgait – becsaptad az apádat, elloptad az áldást, most meg futsz a testvéred haragja elől – egy szó sincs erről! Ám Isten nem hagyja el e dolgot, nem néz el, nem elnéző. Jákób mikor Lábánhoz ér beleszeret lányába Ráhelbe az első pillanatban. Később bejelenti, hogy szeretné elvenni. Lábán a frigyet 7 év szolgálathoz köti. Jákób úgy szerette Rahelt, hogy a 7 év csupán egy napnak tűnt neki. Jön az esküvő, lefátyolozott menyasszony, kit bekísér a sátorba és reggel a legtaglózó meglepetés: ez nem Ráhel, hanem Lea!
Megy is Lábánhoz: mit tettél te velem? Lábán erre mondja – nálunk először az idősebb lányt adjuk férjhez… nahát, nem olvastad az apróbetűst, Jákób? Ráhelért újabb 7 év következik… Jákób pedig gondolkodik: én is becsaptam apámat, Ézsaut, most Lábán csapott be engem. Súlyos érzés, súlyos idő… Isten leperli velem perét. 14 év egy nőért, de Jákóbnak ez se sok, mert szereti Ráhelt, s végül az övé lesz, de a per nem maradt el.
Konklúzió
A mi agyunk egydimenziósan gondolkodik: ha jó vagyok van áldás, van Isten részéről szövetségi hűség, megóv engem. Ha gonoszul élek, bűnözök, akkor Isten “kiszáll”, nincs többé ígéret, az áldás nem működik tovább. Isten több dimenzióban gondolkodik, választását nem adja fel, de leperli az ő perét. Jákób hibázik még. Lesz még pere Istennek vele, mikor találkozik Pénuelnél az Úr angyalával. Isten tehát kettős módon nem elvtelen: választásához hű, és ebben a keretben perel. A kettő nem oltja ki egymást. Üdvözöl minket a paradoxonok világa.
