A kérdésre, mi szerint valóban nem lehet definiálni mi is a férfi és a nő – az első és legegyszerűbb válasz, hogy NEM IS KELL definiálni, éspedig azért nem, mert ezt mindenki tudja! (persze ha valaki nagyon ráér…)
Még egy ovis, de még egy bölcsis is játszi könnyedséggel meghozza ezt a különbségtételt (pl. nem keverik össze ezek a lurkók aput és anyut, a bácsit és nénit). És ha ezt magyarázni kell valakinek, akkor nyilvánvaló, hogy az illető szellemileg a bölcsis szint alatt tartózkodik életvitelszerűen, mert nem képes arra, amire egy bölcsis igen. Az, hogy mi a férfi és mi a nő EVIDENCIA, azaz nem igényel magyarázatot. Ezért nem érdemes belemenni a tudományos kérdésekbe (bár lehet), mert ránézve a másik emberre a kérdés játszi könnyedséggel eldönthető. Hogy-hogy nem…
Na, mármost az, hogy némelyek mindenféle orvostechnológiai- vagy/és plasztikai eszközökkel csinálnak magukból valami “mit tom én mit”, ez egyáltalán nem befolyásolja azt a kérdést, hogy el lehet e dönteni ki férfi- ki nő és mi a férfi- mi a nő. Legfeljebb elbizonytalaníthat bennünket egy önmagát művi úton átalakító embertársunk konkrét látványa, aki láthatólag maga is bizonytalankodik – de ez a pillanatnyi vizuális zavar (hogy mit is látunk tulajdonképpen…) – egyáltalán nem tangálja az egyébként folyamatosan bennünk lévő megkülönböztetési képességünket, sem egyénileg, sem társadalmilag. Mert a fentebb írt
csodabogarak mindig is voltak, de ők a KIVÉTELEK! Azonban a kivételt szabállyá tenni minimum aggodalomra ad okot
merthogy a kivétel pont attól kivétel, hogy nem szabály! Nahát, ki gondolta volna? Mi több, azt is állítják az okosok, hogy a kivétel még erősíti is a szabályt. Ez viszont már dupla pech…
Ugyanakkor, ha modern technikánk valami rejtélyes okból hirtelen megszűnne működni, akkor ezeket a műtéteket, meg egyéb “szépészeti eljárásokat” mindjárt nem lehetne lefolytatni. Így kénytelenek lennénk arra hagyatkozni, amit természetnek nevezünk. Ez esetben viszont rögvest kiderülne, hogy fajunk más nemű lényt, mint férfi és nő “sajnálatosan” nem képes létrehozni a tiszteletreméltó erőfeszítések ellenére sem. TEHÁT, az evidencia maradna úgy ahogy volt mindig is,
az ember: FÉRFI és NŐ, se több se kevesebb!
És minden más csak egy humbug!
Az már más kérdés, hogy ez a “csodás”, “fényességes”, “kétségen felüli” nyugati civilizáció miért erőlteti ezt a komplett tébolyt a “szabadság szent oltárán” át mindenre és mindenkire?
ZÁRÓJEL: a nyugat civilizáció a földi civilizációk közül csak az egyik, van másik HAT CIVILIZÁCIÓ még (vö. Samuel P. Huntington: A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása, 1998 – és még számtalan szerző és tapasztalat). Mondanom se kell, hogy ők ezt komplett tébolyt nem erőltetik, sőt, vannak köztük, akik kifejezetten nehezményezik, mások meg jót röhögnek rajta. Hogy miért? Mert mi – a nyugat – simán kinyírjuk magunkat, nem kell nekik bepiszkolniuk a kezüket. Fluid? Egy biztos, hogy van oka ennek a komplett nyomulásnak, mert ok nélkül ekkora tébolyt mégsem erőltetnének rá az egész világra. De ez a kérdés más posztra tartozik. ZÁRÓJEL BEZÁRVA.
Tudományos szempontból nézve a kérdést – egy pár szó erejéig legyen szó erről is a józan ész mellett – szintén megállapítható a tényállás: • egy orvosszakértő egy csontvázra nézve első látásra megmondja, hogy férfi, vagy nő maradványairól van szó (általában a medence alapján); • férfi és nő különbözősége továbbá megállapítható morfológiai jegyekből; • de az XY, XX kromoszómákból is (lehet, hogy generációból van x, y, z, alfa és valamennyi betű a görög ÁBC-ben, de kromoszómák tekintetében nincs ilyesmiről szó); • ha valaki nem tudná: a férfi és nő más nemi szervekkel rendelkezik és ezt megint nehéz összekeverni, tudományosan is, és tapasztalatilag is.
Egyszerűen nem tudom miről és milyen kételyekről beszél Gundel Takács Gábor!
Tudományos érv tehát nincs és nem is lehet, hozzanak bár létre bármennyi “tudományos” szakot a társadalomtudományi tanszékeken, mert a valóságot megváltoztatni pusztán narratívával nem lehetséges
Például, ha hangulatember vagyok és felkelvén borús, netán borús és esős időjárást tapasztalok és ez nekem rosszul esik, hogy az időjárás nem volt tekintettel az én hangulatok által befolyásolt érzékenységemre – ettől még a felhők és szelek nem fognak spontán bűnbánatot tartva gyorsan eltűnni az égről, hogy kisüthessen a nap az én kedvemre és én örvendjek és örvendjek és örvendjek.
Hogy én mit érzek egyszerűen biztos, hogy nem fog változtatni a valóságon. Nem is értem, ez olyan egyszerű dolog, szemben azzal a bugyutasággal, hogy ma azt próbálják ránk erőltetni, hogy de igen – akár meg is görbítjük a teret. Nem, ez nem fog menni, de nem baj, mert épp így van rendjén! Marad tehát a lét elviselhetetlen nehézsége, miszerint a férfi az férfi és a nő az nő és nincs több, mégpedig azért nincs, mert
Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket (1Móz 1,26)
