VÁLASZTÁS 2022
Egy olyan világban, melyben kettős háború folyik a magyar választók a kipróbált békét és nyugalmat választották a baloldali háborús kilátások helyett.
Mi a kettős háború?
Az egyik az a KULTURÁLIS HÁBORÚ, mely jó ideje itt van velünk, de csak az elmúlt években gyűrűzött be Magyarországra. A küzdelmek ebben a szellemi háborúban az emberek tudatának tömeges átalakításáért folynak és nem eredménytelenül.
A másik a TÉNYLEGES HÁBORÚ, mely az Oroszország és Ukrajna között folyik. Ez pusztán önmagában is vészjósló. Nem a mi konfliktusunk, még akkor sem, ha határosak vagyunk Ukrajnával és sok magyar testvérünk él ott. Arról nem is beszélve, hogy milyen következménnyel fog járni az orosz és ukrán búza, étolaj, műtrágya kiesése…
Erre az irreális és hosszú távú bizonytalanságot, biztos belső és netán külső háborút okozó lehetőségre a magyar választók kétharmados felhatalmazással mondtak nemet. Politikailag az a tény, hogy a Mi hazánk mozgalom is bejutott a parlamentbe, és az ellenzéki összefogás mellett a jobboldalnak kétharmados többsége van azt jelenti, hogy
a centrális erőtér visszatért
KERESZTÉNY ÉS EGYHÁZI SZÓLÁSSZABADSÁG
Ebben az immár választások következtében megváltozott keretrendszerben érdemes elgondolkodni arról, hogy
a Szemlélek blog írásai – szoros és hálózatos együttműködésben a TELEXSZEL (!!!) – és Hodász András atya, Beer Miklós nyugalmazott püspök vagy Iványi Gábor lelkész
– vajon miért nyújtottak támogatást az utolsó pillanatban az ellenzéki összefogásnak? Illetve hogy
mi ennek a ténynek a jelentősége?
Ha azt nézzük, hogy szabad-e mindenkinek saját politikai nézeteket vallania és elmondani ezt a közéletben – akkor erre igennel kell feleljünk. Az a tény, hogy papok, keresztyének is megszólaltak politikai kérdésekben azt jelenti, hogy az „egyházi hallgatás” korszaka úgy tűnik lezárul.
Így tett a Magyar Református Egyház is – elnöksége a választásokkal kapcsolatosan kiadott egy nyilatkozatot, melyben nyilvánvalóvá tették, hogy református keresztyénként – bár szabadon választhatunk – de értékeinkkel és küldetésünk céljaival, annak figyelembevételével tegyük meg.
Miért lenne mindez gond? Semmiért! Sőt, logikus dolog, hiszen legalább annyira fontos közösségünk hitelveink, erkölcsi alapjaink figyelembevétele, mint egyéni személyes politikai preferenciánk. A nyilatkozat arra hív fel: legyünk konzekvensek a hithez és a közösséghez, melynek saját döntésünk alapján részesei vagyunk.
És amennyiben Hodász atya, Iványi Gábor, Beer Miklós püspök vagy a Szemlélek blog magukat kereszténynek valló emberei véleményt nyilváníthatnak – és erre igent mondunk – ezzel legitimáljuk a keresztyénség közéleti kérdésekben való megszólalását. Minden kereszténynek és minden egyháznak. Világos, hogy nem ez a fő feladat, de azért a feladat része – különösen is a kulturális háború idején!
És ugyan miért is lenne gond, hogy Magyarországon a közéleti gondolkodás túllép a francia liberalizmus és a szekularizmus arrogáns követelményén, miszerint a közéletben a keresztyének nem szólalhatnak meg? Nemhogy nem gond, hogy ennek vége, hanem ÉPP ITT VOLT AZ IDEJE!
A baloldali összefogás volt az, amely Beer, Hodász és a Szemlélekes megszólalók ürügyén LEGITIMÁLTA a keresztyén és egyházi közéleti megszólalást!
Mondjuk ki: ez a változás legitimációjukkal végérvényesen bekövetkezett! Amúgy én ezzel teljes mértékben egyetértek! Miért is ne lehetne a pluralizmus égisze alatt minden társadalmi csoportnak joga, lehetősége beszélni? Szerintem sokkal egészségesebb dolog szólni, mint hallgatni olyan kérdésekben, melyek erkölcsöt, igazságot érintenek, nemzeti és történelmi horderejű és hosszú távú kérdések.
MÉGIS – VANNAK HATÁROK!
Mert mindazonáltal demokratikus szabadságunk egy dolgot nem enged meg nekünk keresztyéneknek, hogy saját kereszténységünkkel szembemenjünk! És amikor e fentebb említett megszólalókat hallgatom, olvasom, akkor épp ez derül ki, hogy habár “demokratikusan” szabad megszólalni (és meg is teszik), ám átlépnek egy határt: a keresztyénség határát. És ezen mit sem változtat kacifántos érvelésük és esztétikus beszédük. Nem a keresztyénséghez, hanem a liberális ideológiához hűséges szó az, amit közzétesznek. MERT MI KERESZTYÉNEK:
• Nem engedhetjük meg magunknak, hogy azokat támogassuk, akik a keresztyénséggel ellenségesek!
• Nem engedhetjük meg magunknak, hogy azokat támogassuk, akik a bibliai és egyetemes emberi erkölcsiséget a szivárványvallás dogmáival egyenértékűnek akarják állítani elvi- társadalmi- és törvénykezési síkon!
• De azt sem engedhetjük meg magunknak, hogy ezt az utóbbi kérdést relativizáljuk, vagy lényegtelennek, közömbösnek tekintsük!
És, hogy miért? Pusztán azért, mert keresztyének vagyunk!
Azonban KÖSZÖNET a fent említett személyiségeknek és köröknek, hogy legitimálták a keresztyén és egyházi közéleti megszólalást! Lehetőségük volt szabadon gondolkodni és szólni, mert nincs itt semmiféle diktatúra. De azt azért ajánlom figyelmükbe, hogy önnön keresztyénségünkkel szembeni megszólalások már nem tartoznak lehetőségeink közé!
*
Én személyesen egyetlen egy dolgot sem találtam Márki-Zay Péter mondanivalójában, amivel együtt tudnék menni. Azzal meg végképp nem, ahogy egy nyilvánvalóan nyugodtan és rendben lezajlott választást és eredményét a hitleri “kétharmadhoz” hasonlította!
DE!
-az, hogy az ellenzéki összefogás egyetlen pártvezetője sem állt oda mögé, hanem csak a családja… Ez MINDEN KRITIKÁN ALULI és egy nagyon visszataszító történet volt, ami igen beszédes. Néztem a felségét, a gyermekeit ennek az embernek, akik ott álltak mögötte hősiesen. Odalökték koncnak – és hát igen tehetett róla, hogy ilyen helyzetbe jutott – de hol voltak a többiek? Felelős volt sok mindenért, de nem csak ő.
MÉG EGYSZER: semmiben nem tudtam azonosulni a mondanivalójával, de mégis sajnáltam őt- őket. Az összefogásnak ez a viselkedése számomra ezt a konglomerátumot ERKÖLCSI HULLÁVÁ TETTE!
