Valószínűleg nem én vagyok az egyetlen, aki hihetetlenkedéssel vegyes meglepetéssel szemléltem a tegnapi nap eseményeit. A közvéleménykutatások, az előzetes felmérések, a média és sok más forrás is azt sejtette, hogy van esélye a kormánypártoknak a győzelemre, de azért általánosságban mindenki szoros eredményre számított.
Aztán eljött a tegnap este. Kijöttek az előzetes eredmények. És nem hittem a szememnek. Hiszen mit is láthatunk?
Azt, hogy jelen pillanatban az a felállás, hogy jó eséllyel durván 72%-a (majdnem HÁROMNEGYEDE) az újonnan alakuló Parlamentnek olyan pártokból és képviselőkből fog állni (Fidesz-KDNP, Mi Hazánk Mozgalom, illetve Magyarországi Németek Országos Önkormányzata), amelyek egyértelműen és határozottan azt a narratívát képviselik házasság, család és szexualitás terén, amit a 2000 éves keresztyénség is.
Számomra ez a helyzet rendkívül biztató, hiszen az utóbbi években nagyon erőteljesen látszik, hogy mind Magyarország, mind a hazai hitvalló egyházak ostromlott várként állnak a progresszív támadások sorozatában, mely támadások fő célpontja nem más, mint a társadalom alapegysége, a család – s a hitvalló közösségek támasza ebben a harcban pont a jobbkonzervatív vezetésű magyar állam volt, mint amolyan külső védmű.
Ez a védmű sikeresen kiállt most egy nagyon erős, nagyon koncentrált támadást. Egyben világossá vált az is, hogy Magyarországon továbbra sem vevő a többség a progresszív őrületre is a szivárványvallásra – sőt, azok ellen fordulva nem csupán parlamenti, de TÁRSADALMI TÖBBSÉGE is van annak az álláspontnak, melyet mi, hitvalló keresztyének töretlen hűséggel képviselünk már a mi Urunk Jézus Krisztus és az apostolok kora óta. Ez óriási teljesítmény, s nagyon biztató fejlemény.
Ugyanakkor, NEM DŐLHETÜNK HÁTRA!
Mert bár győzelmet arattunk, méghozzá hatalmas győzelmet, de a csatát még nem nyertünk meg. A progresszió támadása nem fog leállni – sőt, egyre erősebbé és erősebbé fog válni jó eséllyel, mindaddig, míg ez az őrült eszme le nem járatja magát a nyugati társadalomban is és el nem tűnik a történelem süllyesztőjében, ahová való.
Az ostromlott vár továbbra is ostrom alatt áll. Azonban a külső védművek még állnak, stabilabban, erősebben, mint valaha. Kaptunk négy év kegyelmi időt – használjuk ki!
Most van az ideje a megerősödésnek: kívül és belül egyaránt.
Ki kell álljunk, fel kell vállaljuk, meg kell valljuk a hitünket. Meg kell erősítsük a hátországunkat – a hívek tömegét, a gyülekezetek közösségét, mégpedig nem mással, mint egészséges, tiszta és világos tanítással, az Ige szavaival, mely átformálja a Szentlélek ereje által a lelket és megerősíti nem csupán a hitet, de a hit tudományát is, mely nélkül lehetetlen megállni a tévtanításokkal szemben. Ki kell gyomláljuk magunk közül mindent olyan eretnekséget, melyek a kétezer éves tiszta, igaz, szent és apostoli tanítással szembe mennek, azokkal együtt, akik azt hirdetik. Nem szabad félnünk ilyen esetekben sem az egyházfegyelem eszközeivel való éléstől!
Ugyanakkor, meg kell erősítsük a külső védműveinket is. A zsinati határozatainkat és a hitvallásainkat, melyek védik a tiszta, igaz, szent és apostoli tanítást, sokkal komolyabban kell, hogy vegyük, akár törvényes, alkotmányos szinten is. Szükséges kifelé is határozottan és egységesen képviselnünk, hogy mi az, amit az egyetemes hitvalló keresztyénséggel együtt vallunk, s hogy attól nem vagyunk hajlandóak eltérni se jobbra, se balra. Ott kell legyünk a médiában, a közéletben, a köztudatban, s bizonyságot kell tennünk az Úrról, s az Ő szeretetteljes igazságáról minden fórumon, ahol csak lehetőségünk van rá.
Most időt nyertünk. Miközben a támadás folytatódik, van időnk, esélyünk, lehetőségünk megerősödni és felkészülni azokra az időkre, amikor majd leomlanak a külső falak, s nem maradnak más, csak a hitvalló keresztyén felekezetek, mint az igazság utolsó, szent erődítményei.
Ne tétovázzunk hát – éljünk a lehetőséggel! Erősödjünk meg a hitben és erősítsünk másokat is! Valljuk meg a hitünket, s éljünk a nyilvánosság adta lehetőségekkel is! Ne habozzunk – cselekedjünk Jusson eszünkbe az Ige intő szava:
