A képen a hegy felett még mindig áll a szivárvány íve – igaz baljós viharfelhő alatt. Nem hatszínű, hanem hétszínű – mert igazi és hirdeti Isten szövetségi ígéretét. Többé nem lesz özönvíz – ezt hivatott kihirdetni – újra és újra. A címkép pont olyan, mint jelenkori világunk: még tart a szövetségi ígéret, de a menny egyre jobban haragszik és teljes joggal, mert erre a Föld nevű bolygó lakói ezer és egy okot szolgáltatnak napi szinten.
Azt gondolom, hogy érdemes tisztázni valamit, hogy blogunkon és facebook oldalunkon
MI A NAPI SZIVÁRVÁNY TÚLTENGÉS OKA?
Az elmúlt napokban minden szivárványos lett a facebook oldalunkon, mert leközöljük e kihívásra született keresztyén válaszokat. Tekintve, hogy a szellemi konfliktus kibontakozása ezt megkívánja, mert a pedofil-ellenes törvényt mindenféle fórumokon és tüntetéseken összemossák az lmbtq kérdéssel. Alapvetően ez NEM POLITIKAI KÉRDÉS (bár kétségtelenül van ilyen dimenziója is), hanem bizony ERKÖLCSI KÉRDÉS – ez pedig nagyon is érinti az egyházat, a keresztyénséget és hitünket. Főleg azért, mert követeléseiket velünk szemben is megfogalmazzák újra és újra.
És hát szó, ami szó: a progresszívek Janus arca jeleik meg a vitában, akik egyrészről óriási erőbedobással próbálják elővenni a konzervatívok pedofíliáját, szeretnék az egyház papjait tetten érni ilyen bűnökben, másrészről és ezzel szemben nem beszélnek vezető prominenseik bűneiről – különös tekintettel a nagy francia 68-asokkal kapcsolatosan (Michel Foucault, Olivier Duham, Daniel Cohn-Bendit) – akikről rendre kiderül a pedofília és egyéb perverziók (pl. homoszexuális erőszak, nekrofília) vádjának megalapozottsága. TEHÁT: egyrészről vádaskodás, másrészről, ha az ő köreikről van szó, akkor: agyonhallgatás. És e kettős mérce egyáltalán nem akadályozza meg őket abban, hogy hazug módon összemossanak mindent mindennel (pedofil kérdés – lmbtq jogok), illetve abban sem, hogy egy “morális magas lóról” oktassanak ki mindenkit etikából és jóérzésből.
Mondják némelyek a keresztyének közül, hogy az ezzel való foglalkozás gyűlölködés, gyűlöletkeltés és az lmbtq személyeknek is Jézusra van szükségük. Az utóbbit nem kétlem, bár nem látom azt, hogy felismerve e szükségüket lelkesednének Jézus megoldásáért. Az előbbivel viszont súlyos problémák vannak, mert ez semmi más, mint
balliberális mantra – és keresztyénként ebbe a kórusba beállni – minimum aggályos!
Az, hogy elmondjuk a bibliai kijelentés szerint, hogy amiről itt szó van az bűn – ebben semmi gyűlölködést nem látok! (Az egy teljesen más kérdés, hogy a mai érzékenykedő polkorrekt szellemiség ezt nem hajlandó elviselni, miközben viszont ők bűnösnek kiáltják mindazokat, akik nem velük értenek egyet). Abban sem látok gyűlölködést, ha nyilvánvalóvá tesszük, hogy ne várják el az egyháztól, hogy valamire, amire Isten azt mondja, hogy bűn mi azt mondjuk, hogy nem bűn, sőt, teljesen egyenrangú- egyenjogú és legalább olyan szép dolog (ha nem szebb), mint a normális, heteroszexuális kapcsolat. Mert ha ezt tennénk akkor szembemennénk azzal, Akiben hiszünk és abban is, hogy szava megfellebbezhetetlen igazság (akkor is, ha korunknak ez nem tetszik). És ahogy írtuk “némely keresztyének” vélekedése e kérdésben eltér az apostoli hitformától, mely 2000 éve fennáll – épp ezért egyáltalán nem szükségtelen ezen igazságok megerősítése. Ha kell újra és újra! Mit ahogy az lmbtq lobbi is újra és újra el akarja fogadtatni a társadalommal és az egyházzal elveit, naponta szőnyegbombázva. És itt ismét érdemes megállni egy szóra!
Tudniillik, szó sincs arról, hogy az egyház kapuinál sorba állnának az lmbtq személyek és be akarnának jönni és mi gonosz módon az orrukra csapnánk az ajtót – gyűlölködve!
Ilyen valós igény egyszerűen NINCS! Nem létezik! Miért nincs? Azért, mert azok, akik homoszexuális vagy leszbikus életformát folytatnak ezt abbahagyni nem kívánják, mert egyetértenek ezzel, mert jónak tartják, avagy nem találnak benne semmi kivetnivalót – és ez szívük joga (ezt senki se kétli). Ezért – érthető módon – az egyház kötelékébe nem vágynak tartozni. Azon emberek száma, akik ezzel a vonzalmukkal kapcsolatosan bűntudattal küzdenek – elenyészően kevés. Az egész liberális világ meg van őrülve Milo Yiannopoulos-tól, aki bevallottan homoszexuális, markánsan jobboldali- katolikus és nemrég bejelentette, hogy felhagy a homoszexuális életformával és küzdeni kíván ellene és ehhez minden segítséget fel fog használni. Azért utálják, mert annak ellenére, hogy érintett a homoszexualitásban – nem volt arra hajlandó sosem, hogy ne mondja bűnnek azt és szembemenjen az egyház tanításával, ami a Kijelentésen alapul (tehát: nem saját ötleten). Én hazánkban sem hallottam senkiről, aki ilyen problémákkal küszködött és az egyházból kikergették volna! És itt a hangsúly a küzdeni szón van! Mert ugyanakkor nyilvánvaló, hogy aki meg akarja tartani bűnét és nem akar harcolni ellene, hanem azt akarja, hogy az egész egyház tartsa jónak azt, ami egyébként a Kijelentés megítélése szerint bűn, pusztán ő miatta – irreális és teljesíthetetlen elvárást fogalmaz meg (és ez azért az ő számukra sem kérdés). Az lmbtq személyek esketésének kikényszerítésével maga a lobbi azt követeli, hogy áldjuk meg az áldhatatlant!
Ha valós igény egyáltalán nincs is (és amikor egy-egy eset van annak segítünk), akkor mégis miért ez a nagy presszió az egyházakon? A válasz az, hogy azért, hogy
az egyházak deklarálják, hogy feladják hit- és etikai elveiket
valami egészen homályos tolerancia- elfogadás-befogadás és torzult szeretet alapján.
A szeretet épp az ha elmondjuk valakinek, hogy – vigyázz, mert amit csinálsz annak súlyos következménye lesz – és nem az, hogy nem mondjuk el, mert ez bántó. Ez utóbbi nem szeretet, hanem a másik elveszelytése!
Ha nyugatra tekintünk, akkor azt a szomorú valóságot vagyunk kénytelenek látni, hogy ez a kapituláció számos esetben megtörtént. Továbbá, hogy mindez a templomok kiürülésével járt (ahogy azt Szabados Ádám is írja mai fb-posztjában, amit szemléztünk is). Kérdés: kinek jó ez? Az lmbtq személyeknek? Nem hinném, mert nem nagyon érdekli őket az egyház. Az egyháznak jó ez? Nem hinném, mert láthatóan önfelszámolást indít el. Akkor kinek jó? Azoknak, akik az egyház felszámolásában érdekeltek! Egyszerűen ha az egyház nem különbözik a világtól – miért is kellene bárkinek? “Jó a só, de ha megízetlenül mivel sózzák meg?” – mondja Jézus – előre figyelmeztetve minket.
Szemben tehát azzal, hogy deklaráljuk az “lmbtq jogokat az egyházban” épp az ellenkezőjét kell tenni,
nemet kell mondani és indokolni kell
és bizony sokszor elmondani, mert a társadalom nehezen ért (hogy a lobbi nem érti meg, nem fogad el nemleges választ, ahhoz pedig kétség se férhet). Az, hogy ragaszkodunk Isten beszédéhez, hogy Őt tartjuk meghatározónak és nem egy mikro-kisebbség véleményét, illetve pontosítva: nem ők, hanem egy őket felhasználó lobbi meglehetősen arrogáns követelőzését az egyedüli helyes lehetőség.
ETETÉS
Nahát, micsoda színes lmbtq torta van itt kikészítve! Édes, kívánatos színben és formában, ízre is biztos pompázatos – ez jó dolog mondhatnánk.
Miközben követelnek is, támadnak is, azért etetni is akarnak – mégpedig az emberi jószándékot célozzák: szeretet, elfogadás, befogadás, tolerancia, mindenkit megillető jogok és a többi. Nos, ezt a tortát szeretnék megetetni velünk. Nem csak az egyházzal. Hanem mindenkivel az egész nyugati civilizációban, ami a keresztyén civilizáció volt még nem is olyan rég. Én a magam részéről szeretem az Eszterházyt, az Őrség aranya országtortát, a kihagyhatatlan Krémest, karácsonykor a Bejglit és Fatörzstortát és csodás Pavlovát és még sok mindent – de ehhez a “színeshez” egy csepp bizalmam se lenne. Egye meg aki főzte (sütötte)!
NOS HÁT EZÉRT KELL ERRŐL BESZÉLNI ÚJRA ÉS ÚJRA!
Mert a hódító (és meghódoltató) szándékuk abban látszik meg, hogy állandóan ugyanazt követelik, kérik számon – a társadalmon, – az ország törvényein, – a politikai oldalakon, – és az egyházakon is
