REform › a név kötelez!
A REform név számunkra sok mindent hordoz magában. Benne van a REFORMÁCIÓ, mint számunkra máig meghatározó történelmi esemény és egyszerre élő valóság. Benne van a REFORMÁTUS voltunk és minden, ami ebből következik (hiszen többnyire reformátusok vagyunk, ha nem is kizárólag mindnyájan). És persze bele lehetne érteni más dolgokat is – például eszünkbe juthat egy rendszerváltás idején létező újság is – vagy a sokat emlegetett progresszív presszionálás bizonyos “szükséges reformok” meghozatala ügyében.
Számunkra azonban a reformáció teológiai, szellemi, egyházi hagyományát jelenti – elsősorban. Ha a “reform” szóra gondolunk, akkor az ecclesia semper reformanda elve is ott van ebben, azaz az egyház szüntelen reformációjának szükségessége. A történelem mozgó és változó entitás, mely újra és újra az eddigiektől elütő kihívásokat támaszt felénk, még akkor is ha legtöbbször kiderül, hogy ez is olyan valami, ami már előfordult csak most új köntösben jelentkezik.
A “RE” azt is jelenti, hogy kifejezzük abbeli hitünket, hogy VAN, LÉTEZIK EREDETI, amire vissza lehet és kell formálni a dolgokat. Szemben a divatos posztmodern gondolkodással, mely szerint az igazság relatív, így nincs értelme beszélni “eredetiről” – mi magunk azonban az abszolút igazságban hiszünk! Az eredet nem más, mint a Biblia, mint zsinórmérték és a belőle következő hitvallások igazsága. Amellett, hogy a ma kérdéseire nekünk kell a válaszokat megadni, hasonlóan a régiekhez: a Kijelentés alapján. Ugyanakkor az ilyen visszaalakítás mindig valami újszerűséget is eredményez meghaladva az elégtelen állapotokat.
A “FORM”- formálás is inspiráló gondolatot hordoz számunkra, mert kell és szükséges formálódnunk és formálnunk és még ezen felül meg kell formálnunk számtalan dolgot. Az előbbiek érthetők, mert a gyülekezeti életben mindennaposak. A utóbbi – megformálni – újszerű dolgot is adhat, mert sok mindent meg kell formálni, mert a régi formák felett eljárt az idő, sok minden idejétmúlt. Az üzenetet is úgy kell megformálnunk szavainkkal, hogy a szavak ne takarjanak, hanem megvilágítsanak. És mennyi minden van, ami arra vár – mint agyag a fazekasra – hogy megformálják, használhatóvá tegyék, talán mindennapivá, talán ünnepi edénnyé. Megformálni, formába önteni a keresztyén életet ma ugyanúgy kötelesség, mint az előző korokban az volt.
A REFORMNAK szellemi célként ott is jelentkeznie kellene, hogy a trendek követése helyett saját értelmezési keretet épít! Ezt az az ismert csapdahelyzet is indokolja, miszerint – ha a progresszió valamit támad, vagy be akar vezetni-vezettetni az emberi jogi kérdés, kulturális kérdés, vagy identitáspolitikai– etikai kérdés – aminek érvényesítéséhez a politikát és jogot használják fel. Azonban ha mi (keresztyénség- egyház) hozzászólunk, akkor az már “tiltott” politizálásnak van minősítve, habár sem indítéka, sem foganatosítása nincs kapcsolatban a politikával. Még akkor sem, ha számos konzervatív politikus vagy konzervatív- kereszténydemokrata politika egybehangzó állásponton van – esetlegesen. Így habár legtöbbször etikai kérdésről van szó mégsem szólunk hozzá, mert mi magunk is félig-meddig ebben a csapdát állító inerciarendszerben gondolkodunk, de leginkább vergődünk benne. Mondani sem kell, hogy ennek a “koordináta rendszernek”, amit nem mi építettünk vajmi kevés köze van az eredethez, vagyis a bibliai és hitvallási alapokhoz. A reform azt is kell tehát jelentse, hogy ezt az inerciarendszert vagy narratíva rendszert meg kell haladni, különben valóban nem szólhattunk végül semmit semmiről. A REform ennek is kísérleti tere lesz.
Ezen REFORMOK között ott van az a református hagyomány, mely évszázadokig evidens és töretlen volt, miszerint a reformátusság számára a NEMZET, a HAZA a magyar NÉP sorsa kiemelten fontos! Számunkra a hazaszeretet mind szavakban, mind tettekben megjelenő megélt valóság volt mindig is. Ezt a hagyományos szempontot szeretnénk érvényesíteni a ma jóval inkább divatos kozmopolita vagy mindent csak lelki- vagy mennyei dimenzióra redukáló lelkiséggel és gondolkodásmóddal szemben. A mai látás DUALISTA, mely szerint van egyházi-lelki világ és van a “világi világ”, melynek dolgai leginkább érdektelenek számunkra. De az a pozitivista meggyőződés is jellemző, hogy a demokratikus berendezkedés képes megoldani a problémákat a mi segítségünk nélkül is. Efelől a világ jelenlegi állapotát tekintve inkább erős kétségeink támadhatnak, mint bizakodás. Arról nem is beszélve, hogy a kultúrában épp nem a békés- távolságtartó-tudós megoldáskeresés zajlik, hanem kulturális háború dúl, általában a normalitás és egyre inkább célzottan a mi kárunkra. Lényegileg a REFORM e dimenziója nem más, mint a duális világlátás számtalan kaleidoszkóp variánsainak lecserélése az EGY VILÁG VAN ÉS EZ A VILÁG ISTEN TULAJDONA és KÜLDETÉSÜNK SZÍNTERE – szempontra.
REform – egyház és közélet
alapítva:
ANNO DOMINI 2021.
Blogunk a REform közéleti- teológiai- lelki és emberi-hétköznapi témákkal egyaránt foglalkozó orgánum, mely protestáns – és ezen belül főként református keresztyén szempontból és egyházi összefüggésekben tekint a világra és szólal meg.
Kezdeményezésünk NEM HIVATALOS egyházi megnyilvánulás, de mégis HIVATÁSOS! Mert közülünk mindenki, aki ezen alkotó közösség tagja valamilyen szinten szolgál az egyházban, ezért elhívottak vagyunk, akik ezért hivatásosak is – elhívottak az üdvösségre és elhívottak szolgálatra és így küldöttek is – gondolatainkat ezért ilyen értelemben, mint hivatásosak tesszük közre.
Természetesen a hivatalos egyházi nyilatkozatokat egyházaink megfelelő szintű választott testületei és vezetői hivatottak megtenni.
Mint orgánum keresztyén közéleti részvétel, megszólalás, mozgóképes anyagok közzététele jellemzi majd tevékenységünket. Tematikánk szerteágazó, mert annak napjait éljük, hogy minden mindennel összefügg, a tudományban pedig az interdiszciplináris megközelítés vált jellemzővé. Nem kívánunk csak és csakis egyházi és teológia területen megmaradni és ezt jó okkal tesszük. Mert szeretnénk az élet egészét bemutatni – pusztán a tematika spektrumával is – és egyben bizonyságot téve arról, hogy keresztyénnek lenni sem nem ósdi- elavult dolog, sem pedig nem életidegen. A közéleti kérdések, a kultúrában történő változások, a kulturális háború kérdései legalább annyira fontosak, mint a lelki és teológiai kérdések!
CÉLjaink
CÉL › REFORMÁTUS KÖZÉLETI JELENLÉT
A régi- keresztyén kulturális viszonyok között az egyház, mint kultúraformáló erő és szellemiség kétségtelenül jelen volt. Mára ez a magától értetődő helyzet megváltozott, az egyház és maga a keresztyén hit kiszorult a meghatározó kultúraformáló központi terekből – félig-meddig a szekuláris elvek mentén kitiltva onnan. Azt állítani persze, hogy ez a formáló hatás teljesen megszűnt volna – nem lenne igaz; manapság ha hatásra, befolyásra kérdezünk rá, akkor inkább arról beszélhetünk, hogy egyes személyek a különböző társadalmi szegmensekben, mint akik keresztyének fejtenek ki hatást a kultúrára. A közélet, úgymint a közös ügyek, közösségre tartozó dolgok halmaza, közösségépítés társadalmi, nemzeti szinten – szóval ez egy olyan tér, ahová minden egyes embernek és minden közösségnek joga és lehetősége belépni és elmondani, közzétenni gondolatait a nyilvánosságban. Ezzel a lehetőséggel szeretnénk élni, mégpedig szabadon gondolkodva – azaz a mi szempontunk szerint fogunk szólni a világról, ahogyan mi látjuk. Tény, hogy látásunkat befolyásolja emberi mivoltunk, mint ahogy az is tény, hogy gondolkodásunk alfája és ómegája végül is nem a mi fejünk szülötte, hanem Isten és az Ő kijelentése. Ebből a perspektívából nézve lépünk ki “közterületre” és osszuk meg gondolatainkat.
CÉL › VILÁGÍTÓTORONY és IRÁNYTŰ
Amit Jézus Krisztus ránk bízott az nem kevesebb, mint az Ő világossága. E világosságot szeretnénk képviselni, ami azt is jelenti, hogy ebben az állandóan változó korban világos útmutatást akarunk adni, ami célt és utat mutat egészen a végső célig. Ma nincs koordinátarendszer, melyhez képest el tudná helyezni magát a mai ember, sem lelki- szellemi- erkölcsi iránytű, ami utat mutatna a rengetegben és megtanítana élni. Mindenki él, ahogy tud és gondolja. Úgy lehetünk világítótorony, ha fényünk a hajnalcsillag fénye, Krisztus világossága. És úgy lehetünk iránytűvé, ha a Sarkcsillagot mutatjuk fel, ami Isten igazsága és ez: állócsillag! Ez olyan alternatíva amire a mai embernek égető szüksége van a sok neonfényes reklám talmi csillogása közepette!
CÉL › AGORA és FÓRUM
Az AGORA – a görög piactér, illetve a későbbi forum romanum-ok nem csak kereskedelmi jellegűek voltak, hanem közterek, találkozási pontként- az eszmecsere, közéleti életfolytatás funkcióit is betöltötték. Emberek és gondolatok találkozási pontja és persze áruké is. Ma az agorák és fórumok a fizikai térből az internet virtuális tereibe költöztek. Ide megszámlálhatatlan sokaság lép be és ki naponta és ha találkozni akarunk velük, ha sok embert szeretnénk elérni, akkor azt itt kell megtegyük. És igen, úgy tűnik: manapság ez a tényleges találkozás előszobája, ha nem is kizárólagosan. AGORÁT építünk, ahol találkozni lehet, ahová ki és be lehet lépni, “le” lehet jönni ücsörögni, bámészkodni, ahol érdeklődés alapján születnek spontán kapcsolatok – témákkal és emberekkel egyaránt. A másik – a FÓRUM fogalma – manapság inkább egy közös, több emberes megbeszélést jelent, a közösség előtti kérdések kontra válaszok helyét. FÓRUMOT is tervezünk az agora idillibb “főtere” mellé, ahol lehetőség van egyeztetni látásunkat abban a reményben, hogy szinopszis jön létre. Az együtt-látás – egyet-látás előfeltétele sok mindennek és sikere mindig nagy élménnyel tud megajándékozni.
CÉL › RELEVANCIA
MI A RELEVANCIA? Számottevő, jelentős, érdekes, igaz, szép, lelkesítő, magával ragadó, eszményi, használható, hasznos, korszerű – talán e szavak állják körül leginkább az ÉRVÉNYESSÉG valódi megjelenését. A relevancia az emberek, a társadalom részéről egy nagyon is jogos követelmény! Egyszerre kell ott legyen benne a hétköznapi kis dolgok világa, praktikussága és a nagyívű átlátást biztosító rendszerszerűség. A protestáns keresztyénség története során mindkettővel rendelkezett, ám a modern idők “személyében” erős kihívót kapott. Különböző kultúrkörökben e kihívásnak más és más módon próbáltak és próbálnak megfelelni. Ennek számos modelljét mi is ismerhetjük a teológiai irodalom nyomán és a sokféle gyakorlati módszerek tekintetében. Sajnos sok egyházban az is látható, hogy a kihívásoknak való megfelelés inkább a világ igényeinek való megfeleléssé lett. Célunk egy olyan relevancia, mely egyszerre korszerű, azaz mai módon megszólító, de egyszerre a keresztyénséget, a hitet, a tant úgy bemutató, mint ami alternatívája mindennek és ami olyan alternatíva, aminek nem lehet alternatívája.
CÉL › GYŰJTŐLENCSE
A REform sok mindennek gyűjtőlencséje kíván lenni: híreknek, melyek a keresztyénség számára fontosak; szellemiségnek, mely formálhat bennünket; lelkiségnek, melyben osztozni lehet – és lehetne hosszan sorolni. Egybegyűjteni, rendszerezni azt amit tudunk, tudhatunk és továbbadni. A fókusz a fényt egy pontba gyűjti mi is ezt szeretnénk, hogy lángra kapjon a lelkünk.
CÉL › MŰHELY
Persze szeretnénk műhellyé és válni, ami mindnyájunk számára inspiráló környezet és arra késztet, hogy alkossunk! Így a kreativitás, mely egy igazán fontos tulajdonság teret nyerhessen a REform műhelyében. Szeretnénk, ha azzal, hogy posztok születnek sok minden ki legyen mondva és tovább inspiráljon bennünket és olvasóinkat a szellemi-lelki munkára.
CÉL › KÖZÖSSÉG
Hisszük, hogy e blog közösséggé is fog tenni bennünket, mert megismerhetjük egymás gondolatait, látását, érzéseit, törekvéseit és így a legfontosabb dimenzióban – a lelkiekben – lehetünk közösséggé. De egy jóval tágabb közösség is célunk – hogy az olvasókkal együtt közösséggé váljunk. Reméljük, hogy a történetünk során, melyet közösen írunk majd olvasóinkkal személyes találkozásokra is sor kerülhet, találkozók, konferenciák, különböző alkalmak során majd a jövőben. És persze szeretnénk az egyház és keresztyénség közösségének is a hasznára lenni, szeretnénk építeni a nagy közösségünket is.
REformpolitika
Korunkban a reform a haladás elprivatizált szava lett, ami értelmében teljesen elszakadt eredtétől. Az új értelem valami olyan változást jelöl, ami a régi és meghaladott felzárkóztatása a korszelem aktuális trendjeihez, melyek egyetemesnek tekintendők és civilizáció csúcsát képezik. Mi azonban ragaszkodnánk az eredeti értelemhez, miszerint a reform nem más mint visszaalakítás az eredeti formára. Ez a látásmód nem a progresszió vívmányait tekinti egyetemes érvényűnek. SŐT: VITATJA ezt az egyetemes érték- és univerzális érvényesség-állítás igazát és narratíváját! Jó okkal és pedig azért, mert az Isten kijelenését tartja egyetemes értéknek és univerzális érvényűnek! Ez utóbbi számunkra egyáltalán nem lehet vita tárgya!
Az egyetemes azt is jelenti: nem politika és nem átpolitizálható! MIÉRT? Azért, mert ami egyetemes az felül áll a politika állandóan változó tartományán. Mivel e két egyetemességre igényt tartó szellemi vonulat van jelen ugyanabban a térben, ezért összeütközések vannak és várhatók – kétségkívül. Mindkét egyetemesség vitatja a másik univerzalitását, mivelhogy abból szükségszerűen CSAK EGY lehet – és minden szellemi háborúnak EZ A TÉNYLEGES OKA! Ez az ellentét kibékíthetetlen és az csak egy illúzió, hogy a két egyetemesség között lenne bármilyen közös halmaz, vagy bármiféle kiegyezésnek esélye.
Azt mondtuk – az egyetemes nem politika és nem átpolitizálható – természetéből adódóan. Azonban ez nem jelenti azt, hogy az egyetemességet nem képviselheti politika. És e kettőt jó lenne nem összekeverni, már csak a szellemi becsületesség okán sem. Valójában nem másról van szó, mint e két egyetemesség harcáról és továbbá az ezeket képviselő politikák harcáról is. Innentől VISZONT teljesen érvényét és hatályát veszti az egyház és politika, keresztyénség és politika kérdés minden eddigi narratívája és válik szükségszerűen meghaladandóvá!
Az úgynevezett közélet, mint ami a kultúra látható része mindenféle nézetet, szellemi trendet, viselkedésformát, életmódot és egyebeket tartalmaz, mely mostanság inkább dzsungelhez hasonlít, mint kerthez. Avagy pontosabban korunkban egy dzsungellé vadult kertről beszélhetünk! Ezzel azt is kimondtuk, hogy volt olyan állapota is, amikor gondozott kert volt. Volt úgy, hogy a Napkirály tervezett geometrikus francia kertjéhez hasonlított és volt olyan is, ami a természethez közelebb álló angolkert jelleget öltötte. Míg ma az önfeledt burjánzás tapasztalható, mind a gyom, mind a kultúrnövények tekintetében, de leginkább – mint mindig – a gyomok javára.
Ehhez az egyetemességhez képest, melyet az egyház hivatott hordozni vannak olyan szellemi értékek és azokat hordozó csoportok melyek hozzánk közel állnak és vannak amelyek távolabb és vannak olyanok, amelyek pedig egyenesen szemben állnak velünk. Nem nekünk kell magunkat pozicionálni, mert a helyünket Krisztus meghatározta. Nem nekünk kell felszólításra minden társadalmi formációtól egyenlő távolságot felvenni, mert ebben a tekintetben nem vagyunk mozgó világ, hanem statikusak vagyunk, mert mi a hegyen épült város vagyunk! A hegyeknek pedig egyáltalán nem szokásuk erre-arra ténferegni, ide állni, oda állni – főleg nem javaslatra.
Jézus Krisztus ÚR, mindenek felett – ez a mi világnézetünk! Hatalma univerzális még akkor is, ha most még csak a kegyelmi hazahívó szóval él – a javunkra. Az evangélium üzenete mindenkihez szól, egyetemes, sőt univerzalitása nem csak a mostani világegyetemben igaz, hanem az új teremtés világegyetemében is az lesz – eonokat átívelő és átható üzenet, ami ránk bízatott. Krisztus maga az igazság-valóság. Ha ma is ezt a kizárólagos egyetemességet hirdetjük, akkor leszünk szinkronban a bibliai üzenettel, Krisztus parancsával. És ha ma ezt a kizárólagos egyetemességet hirdetjük, akkor szembekerülünk a “másik univerzalitással” és mindazokkal is, akik egyenjogúságot kívánnak saját hitüknek, világnézetüknek és azt, hogy ezt akceptálja a keresztyénség és egyház. A pluralizmus, mint gyakorlati együttélési mód elfogadható (bizonyos keretek között), mint elvi kérdés azonban egyáltalán nem! Valójában az egyetemesség hirdetése egyetemes érvénnyel nem választás kérdése, mert ez volt a küldetés mindig is és ez nem változott. Ám ez beleszólás a kultúrába, amelyet politizálásnak fognak minősíteni – és hát akkor legyen: EZ EGY POLITIKA! A mienk, a MI POLITIKÁNK és mennyei politika!
De még talán fontos arra a kérdésre is választ találni, hogy alapvetően minek tekintjük a politikát? Eredetileg a görög városállamokban (különösen is Athénben) a POLISZ- a VÁROSÉRT való MUNKA, SZOLGÁLAT, KÜZDELEM tevékenysége. Így e tevékenységnek igen nagy respektje volt a görögség körében, mi több: átható dicsfény övezte! Messzemenően tisztelendő foglalatosság volt és fel sem merült, ami szinte általános meggyőződés korunkban, miszerint a politika mocskos, korrupt és mindaz, aki ezzel foglalkozik szintén mocskossá válik tőle. MI MAGUNK AZ EREDETI ÉRTELEMHEZ SZERETNÉNK KAPCSOLÓDNI! A politika nem rosszabb vagy jobb, mint bármely más tevékenység – az ember az akitől rosszá, vagy jóvá válik attól függően, hogy milyenek az erkölcsei. Igaz, a kísértések sajátosak ebben a dimenzióban és éppen nem is mondhatók gyengének. Megmaradván az eredetnél – a közéletben részt venni a nagyobb közösségért, annak érdekért, életének pozitív céljaiért jó dolog – és számunkra ez a meghatározó nem pedig a hipokrita narratíva!
Ha úgy tetszik KONZERVATÍV értékrendűek vagyunk! Ez nem annyira a politikát jelenti, hanem inkább az értékrendet és életszemléletet. Azzal az egyszerű és közismert, de releváns képpel mondva el a lényeget, hogy életszemléletünk szerint az emberiség élete egy nagy fához hasonlít, melynek van gyökere, törzse, ága, virága, levele és gyümölcse. Avagy egy kert, amiben számos fa nőtt – ezek a nemzetek fái. SZEMBEN azzal, ami a másik értelmezés-narratíva, miszerint egy fejlődés zajlik, aminek újabb és újabb szintjéért az előző kort el kell törölni, hogy helyet adhasson az új kornak. AZZAL együtt, hogy nem csak “konzerválni” szeretnénk, mert a keresztyénség elsősorban egy jövő-orientált hit, ami Isten ígéretei szerint nézi a jövőt: nem ki akarja találni és megvalósítani sokszor lázálmas utópiák módjára, hanem várja a beteljesedést, amit Isten megígért. Erre készül és készít fel, miközben épp ez adja meg az itt és most értékét, mint amivel el kell számolni egykor: mit szóltunk és tettünk az örök életre szóló elhívásunk fényében.
REformKOR
Reménységünk, hogy mind egyházunk életében, mind a misszió tekintetében, mind hazánk, nemzetünk életében munkánkkal egy REFORMKOR eljövetelét fogjuk szolgálni. Egy kort, amit jellemez a kreativitás, jellemez a hit reneszánsza, jellemez a virágba borulás és gyümölcsözés. De jellemzeni fogja – és már jellemzi is – a háború és harc is, mert amíg az egyház a földön él bizony az ecclesia militans egyháza, a harcos egyház állapota, helyzete a mienk. Különösen is igaz ez a mai időkben és a legkevésbé sem szorul magyarázatra.
Idilli lenne, ha egy abszolút békeidős helyzetben a szép és szívderítő építkezés lenne életünk jussa. Ám ez a kor, amelyben mi élünk nem idilli, hanem küzdelmes- háborús kor. Nem azért, mert mi azzá tesszük, hanem azért mert eleve az! A háborút nem mi gerjesztjük, nem mi vagyunk azok, akik lassan napi szinten intéznek támadásokat az ember normális teremtett élete és rendje ellen, nem mi vagyunk azok, akik a magunk képére akarunk formálni mindent és mindenkit. Ugyanakkor viszont mi vagyunk azok, akiknek az előbbi felé való ellenállás osztályrészül jutott, miként az is, hogy alternatívát hirdessünk. Az EVANGÉLIUM az alternatíva és a benne lévő szeretet és kegyelem, mely egy olyan életbe és jövőbe hív, aminek NINCS ALTERNATÍVÁJA!
Az eddigi reformkorok tapasztalata, hogy nem csak megőrzik, ami jó és kiállta az idő próbáját, hanem jövőt is építenek és hoznak el míg a megőrizni valókat alapnak, fundamentumnak tekintik. Mi lehetne jobb modellje az újnak, mint az a jövendő, melyet maga az Isten ígér meg, mi lehetne csodásabb gondolat, minthogy e jövő legyen mércéje a vízióknak? A reform, reneszánsz, reformkor – nem állnak messze egymástól lényegükben. A meglévő keretek és narratívák revízióra szorulnak és ki fogunk lépni belőlük! Új metanarratívát építünk, mely az eredethez való visszatérést jelenti.
LEÍRTUK, KIMONDTUK, ezért ne érjen meglepetésként SENKIT!
MI ELŐRE SZÓLTUNK!
a fedélzeten
A REform fedélzetén jelenleg a következő személyek tartózkodnak legénységként alfabetikus sorrendben:
GYŐRFI Károly
író, vegyészmérnök, az Óbudai Evangélikus gyülekezet tagja
JAKAB Bálint
a Szombathelyi-Református gyülekezet lelkésze
KINCSES Krisztina
újságíró, a Magyar Nemzet belpolitikai rovatának munkatársa, a Pesterzsébet-Központi Református gyülekezet tagja
KOVÁCS Kálmán Árpád
történész, Ajka-Padragkúti Református gyülekezet tagja
Martoni MOLNÁR Sándor
a Külső-Kelenföldi Református gyülekezet lelkésze
MÁRKUS Tamás András
az Őrmezei Missziói Református gyülekezet lelkésze
Molnár Ambrus
Balassagyarmati Református gyülekezet lelkésze
MIKOLA Borbála
a Külső-Kelenföldi Református gyülekezet beosztott lelkésze
PÁL Lászó
a Poroszlói Református gyülekezet lelkésze
POCSAJI Miklós
az Albertfalva-Kelenvölgyi Református gyülekezet lelkésze
Ifj. PRÓZSA István
az Őcsényi Református gyülekezet lelkésze
TAKARÓ János Lajos
a Kelenföldi Református gyülekezet lelkésze
IMPRESSZUM
REform – egyház és közélet
alapítva: ANNO DOMINI 2021.
ALAPÍTÓK:
Pocsaji Miklós, Martoni Molnár Sándor, Márkus Tamás András
OLVASÓSZERKESZTÉS és GRAFIKA:
Pocsaji Miklós
SZERZŐK:
Győrfi Károly, Jakab Bálint, Kincses Krisztina, Kovács Kálmán Árpád, Márkus Tamás András, Molnár Ambrus, Martoni Molnár Sándor, Mikola Borbála, Pál László, Pocsaji Miklós, Prózsa István, Takaró János Lajos
BLOG INFORMATIKA:
Nemes Áron
SZERVER SZOLGÁLTATÓ:
3GTEAM
hívunk › csatlakozz › olvass › iratkozz fel › kövess › minket!