Kigyulladtak az afroamerikai hajú leányzó töklámpásai az avarban. Nyilván okos dolog az őszi erdőben töklámpázni… – ha ezt látná egy tűzoltó a haja égnek állna. Mint kép: remek. Mint kép: szimbolizálja az új és érdekes “ünnep”, a Halloween futótűzszerű terjedését. A kultúra olyan, mint az erdő: rügyezik, hajt, virágzik, termést hoz, aztán megőszül. De lángba is borulhat! Ám a mi kultúránkról beszélünk! Egy kis Halloween tűzoltás…
Ősszel az erdő a téli álomhoz készülődik. A keresztyénség kulturális helyzete ma Nyugaton ilyen – ha tud róla ha nem – belesimult az őszbe. Ez a legkevesebb egy évszázada zajló kulturális befolyás-hanyatlás számos virulens kultuszt hozott. A tök kultuszát- játékból, rémségek éjszakáját, ahol a megbarnult avarban világítanak narancs tökök. A barna a megőszült régi lomb. A barna avar és az izzó sütőtök kontrasztja látványos. Marketing szempontból pusztán vizualitásával önhordó… tanítani kéne.
azt mondanám, aki a tökkel játszik a tűzzel játszik!
Fogalmazásom ezúttal most pontos: mert tényleg játék ez. Játékosra van tervezve némi maszkabállal, cukorral, csokival. Mint amúgy a bűn is játék manapság – csak játék… Salamon szerint “játék a bolondnak bűnt cselekedni” (Péld 10,23) – ez viszont már nem vélekedés, hanem Kijelentés, Salamon nem magánvéleményét hangoztatja. Nincs itt “szerintem”, mert Salamon által maga Isten szólt – ettől lett Szentírás. Ez jelentős különbség!
Mindenki ismeri a tréfát: Isten halott! – Nietzsche. Nietzsche halott – Isten. Hát a mi véleményünk ennyire jelentős, és ekkora a különbség vélekedésünk és Isten és beszéde között. Ez a realitás, a többi meg fennhéjázó álmodozás a magunk jelentőségéről. És most nyugodtan meg lehet sértődni (ez úgyis nagyon divatos).
És ez a játék tűz, melynek lángjai gyorsan harapnak. Jut eszembe a Twin Peaks: tűz jöjj velem – mondta a gonosz szellem benne. Egy szekuláris kultusszal van dolgunk, mely szekuláris ugyan mégis kultusz (fából vaskarika módján). Puhán és bársonyosan tűnik fel mindenhol. Mint október közepén a mikuláscsokik a Tescoban – egyszer csak ott vannak.
Érvelnék, miszerint ez az egész Halloween idegen tőlünk. Na, de egy olyan kulturális szituban, ahol minden saját uncsi és ami idegen az az érdekes? Ahol az idegent mindig felmagasztalják? Kulturális tudatunkba ez a nézőpont már teljesen átment! Legyen akármekkora sültbaromság is, átment.
Emlékszem, amikor a virágosok bevezették a Valentin nap ünnepét – az is pont egy amerikai sztori. Tudatos és óriási munka volt mögötte, mert egy új ünnepet meghonosítani igencsak nehéz. Tudatos marketing melyben a kitűzött cél egyszerű volt: a haszon. Most sincs ez másként, ugyanis
a kulturális hódítás és a kapitalizmus ereje összeadódik.
DE! A Valentin nap szellemi szempontból ártatlan szerelemünnep, még idegensége ellenére is. Én például egyáltalán nem tartom, viszont röhejesnek, annak tartom. A Halloween viszont nem ilyen ártatlan, sem nem ártalmatlan. Pogány (kelta) szellemidéző kultusz, játékos ugyan, de nem játék ez.
Játékosan pályázik időnkben, szokásainkban és nem mellesleg: lelkünkben a helyre. Idegen befolyás, ám dimenzióiban nem amerikai, hanem szellemi. Incselkedés egy olyan szellemvilággal, melynek megvannak a maga céljai. Mi több: hatalma is van. Jézus nem vette ezt a hatalmat félvállról olyannyira, hogy sokakat megszabadított tőlük. Tán tévedett abban, hogy a “medve nem játék”? Azt azért nem hinném.
Színes, szagos, édes és borzongatóan érdekesen izgi. Az idő, amire esik ez az új ünnep pont a reformáció ünnepe. Nyilván ez csak merő véletlenség. Vagy nem? Farkasokkal táncoló helyett szellemekkel táncoló… persze nem komolyan, mert ugye nincsenek is – csak játékból. Ugyan már …
Mit lehet itt tenni? Kezdetnek annyit, hogy ne hódoljunk be,
mivel ebben világban semmi, de semmi nem neutrális!
Amennyiben tanácsolhatom:
NE TÖKÖLJ!
