Előző írásomban a Ne lopj! parancsolattal kapcsolatban fejtettem ki gondolataimat. A testvérek közül többen jelezték, hogy várnák a Ne ölj! parancsolat általam gondolt magyarázatát is. Ezt adnám most közre.
A Szentírásban a Ne ölj! parancsolat a Tízparancsolaton belül a bibliai számozás szerint a hatodik. A Római Katekizmus esetében az ötödik parancsolatként szerepel, ahogyan Luther Márton Kis Kátéjában is. Persze nem a sorszámozás a fontos, hanem maga a parancsolat, amely védi az emberi életet, melyet a teremtő Istentől kaptunk. A Ne ölj! tilalma vonatkozik arra, hogy más ember életét nem vehetjük el, de saját életünket sem dobhatjuk el.
A Bibliában sok helyen olvashatunk a Ne ölj! parancsolat elleni tettekről. Most csak kettőt emelek ki. Kain és Ábel történetét sokan ismerik, mint ahogyan Júdás árulását is. Ez utóbbi kettős bűnös cselekedet, hiszen elárulta Jézust és ezzel a kereszthalálában közreműködött. Másrészt ezután önmaga életét is kioltotta.
A két bibliai példa után napjaink két olyan esetét említem, melyekben tömegesen vétünk a Ne ölj! parancsolat ellen. Elsőként a háborúkat említeném. Az új pápa megválasztása kapcsán a médiában rengetegen nyilatkoztak. Az egyikük azt is mondta, hogy jelenleg a harmadik világháború zajlik, csak részletekben. Ezekben a háborúkban emberek százezrei, sőt inkább milliói halnak meg. Szervezetten, parancsra ölik meg embertársainkat.
Másodikként az abortuszt említeném. És ebből most kizárnám az egészségügyi okokból – gyógyíthatatlanul beteg magzat – végzett abortuszokat, jóllehet a Tanítás szerint ezek is gyilkosságok. Az abortuszok 95-97 %-a azonban nem ilyen.
Isten szemében az anyaméhben lévő magzat éppen annyira ember, mint egy érett felnőtt. A keresztyén ember számára az abortusz nem az asszony választási szabadságának kérdése.
Az a szörnyű hírem, hogy 2024-ben a világon az abortusz volt a leggyakoribb halálozási ok: az összes emberi haláleset több, mint 42%-át okozták az ilyen beavatkozások az elmúlt évben. Számszerűen ez 44 millió (!) halálesetet jelentett egyetlen év alatt. Magyarországon – a Ratkó korszak után – 1956-ban engedélyezték az abortuszt.
Azóta – a hivatalos statisztika szerint – napjainkig kereken 6,3 millió (!) ilyen beavatkozást végeztek el. Ez a mai magyar népességnek közel kétharmada. A ”csúcs” 1970 környékén volt, amikor évente közel kétszázezer abortusz történt. Az utóbbi években az éves szám 25 ezer körül mozgott.
A kiragadott bibliai és jelen korunk emberi példái után szeretnék írni az ugyancsak tömegesen előforduló olyan esetekről, amikor nem közvetlenül gyilkolunk, vétünk a Ne ölj! parancsolat ellen, hanem – mondjuk így – közvetetten. De, hogy vétünk, az biztos. A bűnös emberi mivoltunk kisérő jelenségei, melyek a Ne ölj! parancsolatával összefüggésbe hozhatók, a gyűlölködés, a harag, az irigység is.
Ezek közül a gyűlölködés a legelterjedtebb és – szerintem – ez szedi a legtöbb áldozatot. Mégpedig kétszeresen is: a gyűlölködésben mindkét fél kárt szenved, kopik. Az is, akire a gyűlölködés irányul, de az is , aki annak kiindulópontja.
Ebben a vonatkozásban először a tönkrement házasságokat említem, amikor a szerelem/szeretet egymás gyűlöletébe csap át, és a párok – az esetek többségében – elválnak.
A gyűlölködés – tapasztaljuk – társadalmi szinten is jelen van. Vezetőink, határon innen és túli honfitársaink gyűlölete egyes politikai pártok fő – ha nem az egyetlen – programja. Ez is gyilkolás, halál, ha kiteljesedik, akkor ez a nemzethalál.
Kedves Testvérek! A Ne lopj! parancsolattal foglalkozó írásomban azt olvashattátok, hogy a Ne ölj! parancsolatot viszonylag könnyen teljesítem, hiszen pisztollyal, késsel stb. nem gyilkolok. Ez az írás viszont azt bizonyítja, hogy sok más módon véthetek, és vétek is, ezen parancsolat ellen.
János apostol ezt írja: „Aki gyűlöli az ő atyafiát, mind embergyilkos az…”(1 Jn 3,15). A haragtartó pedig leginkább önmagát bünteti meg és nem azt, akivel haragot tart. A hívő ember rá tudja bízni saját sorsát és a vele szemben igazságtalanul eljáró embert is a Mindenhatóra, aki ezt ígérte: „Enyém a bosszúállás, én majd megfizetek”. (Zsid 10,30).
Ismétlem, amit nem szabad elfelejtenünk: Az Istentől kapott élet szent, azt minden módon védenünk kell. Ebben a törekvésünkben a fő segítség a Jézus Krisztussal kiépített élő kapcsolat.
