A napokban egy rövid posztban a facebook oldalunkon reagáltam arra a hírre, hogy nem lesz idén adventi-karácsonyi díszkivilágítás Budapesten, mert a Karácsony Gergely vezette önkormányzat spórol.
A posztot követően sok keresztyén reakciót is lehetett olvasni, melyek egyrészről a „mi a karácsony igazából”- kérdés körül vagy/és a „spórolás helyessége” körül forogtak. Jött az előbbinél jóval több olyan reakció is, mely egyetértett posztom kritikus tartalmával. Ez egy általános látlelet is lehet a keresztyének „diverzifikált gondolkodásáról”, melyet persze ünnepelhetnénk is – “milyen jó is a sokszínűség” – felkiáltással. Azonban ezt én mégsem tenném meg, mert az adventi fények léte- nem léte többet jelent önmagánál, és ezt a keresztyéneknek mind érteniük kellene!
Kifejezetten nekik írom most ezt a posztot, hogy világossá tegyem: itt kiszorításról van szó! Nem arról, hogy a fényfüzér egyenlő-e a karácsonnyal vagy sem. A döntés a karácsony szimbólumainak eltüntetését célozza, amely trend már jó ideje folyamatban van nyugaton és most már Budapesten is. A szimbólumok átrendezése mindig kulturális nevelő célzattal történik – és mindegy is, hogy mi az ürügy.
Azt állítom, hogy keresztyénként nagyon is fontos a fényfüzér, mindamellett, hogy a karácsony nem fényfüzér! Továbbá azt is állítom, hogy ez a nem a spórolásról szól, hanem az advent és karácsony kivezetésről a társadalmi térből. Mindez ezért nagyon is érdekes minden keresztyén számára!
SPÓROLÁS? TÉNYLEG? VAGY KIVEZETÉS?
Tegnap este Zsiday Zoltán Roy is reagált erre a döntésre a Mérhetetlen felelőtlen döntés címet viselő facebook bejegyzésében (ITT). Többek között ezt írja:
“Mérhetetlen felelőtlen döntés! (…) évek óta építjük budapestiek a budapesti karácsonyi hangulatot és nemzetközi imázst, ami elképzelhetetlen ünnepi kivilágítás nélkül. Mindennek komoly idegenforgalmi adó, áfa és egyéb hozadéka van, a munkahelyek védelméről és a generált GDP-ről nem is beszélve. Ezt sikerül 28 millióért veszélyeztetni, mely a 410 milliárdos fővárosi költségvetés 0,0068%-a! valójában nagyságrendekkel több kárt okoz, mint megtakarítást.“
Tehát: ha a gazdasági (spórolási) oldala a döntésnek számokkal igazolhatatlan, sőt, egyenesen gazdasági károkat okoz (ha áttételesen is), akkor miért csinálják? Tán nem tudnak számolni? Vagy van egy másik eshetőség is: az áttételes kulturális hatás, ami fontosabb, ami megéri még a gazdasági károkat is (Zsiday). Másképp mondva: a 28 millió Forintos “spórolás” azt mutatja meg, hogy a balliberális politikai tradíció érvényesül, most épp a spórolás indokával,
amely keresztyén szimbolika kivezetését célozza a társadalmi térből!
És nekem ezzel van bajom és nem csilli-villi- fényfüzér és karácsonyivásár elvonási tüneteim vannak!
Elhiheti mindenki, hogy sok prédikációmban szerepelt a kritika
a fényfüzérek felett, a karácsony elbúlvárosodott, el-üzletiesedett, a lényegtől kiüresedett tartalom- nélkülisége felett. Még azt is sokszor említettem, hogy a karácsony nem feeling, nem családi ünnep, nem evészet, hanem Krisztus eljövetelének, Krisztus születésének ünnepe. Kritikám annak szólt, hogy már nincs meg a MAG, csak a HÉJ! Azonban erre nem az a megoldás, hogy akkor “héj se legyen!”, hanem hogy újra feltűnjön a mag a közös társadalmi tudatunkban és az egyes emberek fejében.
A kultúra (a társadalmi közeg) folyamatos változás alatt áll, egyre ellenségesebb a keresztyénséggel és üzenetével. És ebben a kulturális változásban a szimbólumok, jelképek területén egyre inkább domináns pl. a szivárvány és egyre inkább kiszorított, kitiltott a keresztyénségre, ünnepeire utaló.
Sok valóban komoly hívő követi el azt a hibát, hogy leértékeli a kultúra (a teljes társadalmi közeg) jelentőségét!
Egyszerűen azzal, hogy világnak nevezik és ezzel már el is van intézve. Mert a világ olyan amilyen és egyébként is “ne szeressétek a világot” – mondja János, tehát mi közünk hozzá? Ilyenkor elfelejtjük azt az igét, amit szintén János ír le, miszerint “úgy szerette Isten e világot, hogy egyszülött fiát adta…”, és a szőlőmunkásokról szólót is, amiben sok minden mellett Krisztus azt is elmondja, hogy ez a szőlő az Atya szőlője – tehát: Ő nem adta fel a tulajdonát és vissza fog térni az Ő világába.
Arról is elfeledkeznek a világot feladók, lesajnálók, hogy maga a keresztyénség, gyülekezetek, az egyes hívő emberek is ebben a társadalmi (kulturális) hálóban élik az életüket. Hat ránk is mindaz, ami kultúrában van, mint közmeggyőződés, hagyományok. És a kultúra változásai is hatnak mindenkire, kétségkívül. Ma annak lehetünk a tanúi, hogy az egykor volt keresztyén civilizáció utolsó maradékait számolják fel ilyen vagy olyan indokokra hivatkozva, mely kevéssé indokol, mintsem inkább ürügyként szolgál. A keresztyének nagy hibája, hogy ennek nem tulajdonítanak jelentőséget.
MINDEGY-E, HOGY VAN FÉNYFÜZÉR VAGY NINCS?
Társadalmi életünkben, a kultúrában (tanuljuk meg a “kultúra” kifejezésnek ezt az értelmét, mert egyre többet fogunk találkozni vele) számos dolog megjelenik és ez vezeti az érzéseket és gondolatokat. Nézzünk meg néhány ilyen dolgot: itt van a Valentin nap és a Halloween. A Valentin nap bevezetésén, meghonosításán a virágos szakma sokat dolgozott hiszen ez számukra üzleti érdek volt. Az ünnepnek nem volt vallási jellege sose, nem sértett senkit, bevezették, ám szerintem kevesen ünneplik meg – mert idegen tőlünk.
A napokban a Halloween-ről sok szó esett. Jó hogy végre megszólalunk, és a ha megszólalunk, akkor mint keresztyének visszajeleztek (megosszátok, lájkoljátok). De most egy kicsit figyeljünk arra, ami történik a mindennapi emberek körében! Mert azt látom, hogy világunkat ütemesen meghódítja ez az import ünnep és kiszorítja a reformáció ünnepét. A mi fiataljaink között is terjed, mert trendi, jó fej, bohókás – egy kis nightmare-rel kiegészítve és a kreativitásra is lehetőséget ad. Persze elmondhatjuk, hogy démoni ünnep ez (így is van), csakhogy pusztán ez koránt sem elég. A kérdés az, hogy vonzó alternatíva-e a reformáció pl. a Halloween-nel szemben? Szembesülnünk kell azzal, hogy NEM AZ! A kulcsszó itt ugyanaz, mint a Valentin nap esetén: bevezették.
Tehát akik most “hitből opponálnak” legyenek szívesek vigyázó szemeiket a történésekre vetni egy pillanatra, MERT
míg a szivárványt bevezetik, addig a karácsonynak még a külső jeleit is kivezetik
Nem azon van a hangsúly hogy “nem ez a karácsony”, hanem azon, hogy már “ez se” jelenjen meg! Nem tudom, hogy érthető-e, hogy mi a különbség? Tehát, akik most “hitből opponálnak” legyenek oly szívesek arra a történésre vetni vigyázó szemeiket, hogy míg a karácsony szimbolikáját eltüntetik, aközben egy másik szimbolika a csapból is folyik bele a fejekbe: szivárványos unikornisok, mesekönyvek, szélforgók, színezők, karszalagok focicsapatok kapitányainak a karján stb. Nem tudom értjük-e a két ellentétes irányú történés mögött álló törekvést? És az eredőt? Mert egyszerű:
szimultán bevezetnek és kivezetnek dolgokat – ez lecserélés, leváltás! Helyére állítanak valamit – és ez imposztor jelenség!
EZ a folyamatrendszer jellemzi a nyugatot már jó ideje: a Szabadító és szabadítása helyére a liberalizmus szabadságát állítják, Halloween a reformáció helyére, fény ünnep a karácsony helyére, keresztyén jelképek helyére a szivárvány, mint az elfogadás a szeretet, a tolerancia és nem kevésbé a miért is ne? – love is love… Egyszerűen szűklátókörű butaság nem érteni, hogy összességében mire megy ki a játék és milyen eredője lesz! Mert VALÓJÁBAN kihúzzák a társadalmi (kulturális) közeget a keresztyénség alól, és mi egyetértünk vele teológiai alapon, mondván: úgyse ez a karácsony! És ezzel még segítünk is nekik, miközben számonkérjük a keresztyéneket, hogy nem elég zöldek, meg spórolósak!
Na erre mondaná Besenyő Pista bácsi:
Ez NEM NO-O-ORMÁLIS!
De van még itt egy lakmuszpapír, amivel meg lehet mérni annak igazát, amit állítok. Ugye Karácsonyék a Pride kitartó támogatói, ezt advent-karácsony ünnepéről nem mondhatjuk el. Fordítsuk most meg a kérdést:
Karácsonyék a Pride-ot is lemondták volna a spórolás érdekében?
A válasz egyértelműen, kétségek nélkül: NEM, NEM mondták volna le, mert az FONTOS! Ne akadjunk fenn azon, hogy a Pride nem a önkormányzati finanszírozású, ettől még a fikció működik, mert azt nem mondanák le, semmiféleképp! És hogy miért? Azért nem mert kitartó hívei a lobbinak és céljainak. Ez ilyen egyszerű.
KARÁCSONY: A HÉJ ÉS A MAG
Dekoráció. Fontos-e? Jó kérdés, de teljesen egyértelmű, hogy bárminemű ünneplésnek – legyen az nemzeti, vallási, családi – egy idő után kialakul a rituáléja. Hagyománya, tradíciója lesz annak, hogy mégis hogyan fogunk ünnepelni együtt: például nem lyukas zászlóval próbálkozunk március 15-én – vajon miért? Aztán húsvétkor nem állítunk sem májusfát és karácsonyfát meg végképp nem. Na, de miért?
Azért, aki jónak tartja a “HÉJ” eltűnését, kiiktatását (tradicionális szimbólumok, jelek, az ünnep lefolytatásának menetrendje) legyen oly jó és tegyen javaslatot arra nézve, hogy ezek után hogyan kell lefolytatni az ünnepeket, illetve, hogy mik lesznek az új szimbólumok!
Számos esetben van bajom a világi “ünnep értelmezéssel”, annak külsőségeivel. Például advent nem adventkor van, hanem már egy hónappal előtte, hogy minél több hasznot sikerüljön realizálni. A kis Tescoba itt nálunk már szeptember legvégén megérkeztek a mikuláscsokik, adventre remélem befut a nyuszi is…
A karácsony lényege a MAG nem attól fog megerősödni vagy “helyére kerülni”, hogy a közéletből és közterekről eltüntetik az utalást (ami a héj)! A köztéren nem lehet evangelizálni vagy teológiai kiigazításokat tenni – ez így nem működik. De igenelni azt, hogy még ez is tűnjön el, mert most spóroljunk, mert válság és ez “keresztyéni” és “különben sem ez a karácsony” – már elnézést, de ez nettó téboly! Karácsony nem ettől lesz, de ez a kultúránk része – és ha ez se lesz, csak sok-sok szivárvány – az jó lesz-e vajon? – kérdezem.
Ezt a rövid videót még tavaly karácsonykor láthattuk szintén egy kormányzattól, Magyarország kormányzatától. Ha úgy tetszik: kormányzat mindkettő. Mégis milyen más! Nem leolt fényeket, hanem felgyújt. Nem szivárványos “értékeket” hangoztat a szivárványvallás prófétáinak útmutatása szerint, hanem felvállalja a keresztyén kultúrát, a keresztyén értékeket, hitet. Nem prédikál, nem is teológizál, de nem is feladata – ez a feladat a mienk. Csak eléneklik benne jól ismert karácsonyi dalt. Más minőség, más indulat, más üzenet, nem erőszakos, nem felekezeti, nem dorongol le senkit, nem tesz kötelezővé semmit, viszont azt mondja: a karácsony a miék:
És én őszintén remélem, hogy még mondhatjuk énekelhetjük egyszer majd azt is, hogy
