“Lesslie Newbigin írja: „Köztudomású, hogy amikor valaki előáll egy olyan új elmélettel, mint amilyen például Kopernikuszé vagy Einsteiné volt, akkor a régi elmélet védelmezői általában éveken át szenvedélyes vitákat folytatnak az új elmélet híveivel. Ez a vita jó ideig eldöntetlennek tűnhet. Egy azonban bizonyos: a tudósok nem fordítanak hátat egy elméletnek csupán azért, mert néhány kísérlet eredménye ellentmondani látszik annak; kizárólag egy jobb elméletért hajlandók a régiről lemondani.
Ez különösen szembeötlő a biológia területén. Sok tudós rámutatott már arra, hogy a darwini elmélet, amely az evolúciót véletlenszerű mutációkkal és természetes szelekcióval magyarázza, óriási következetlenségeket és képtelenségeket tartalmaz. A kozmológusok kimutatták, hogy a világmindenség eddigi becsült élettartama az evolúció legelső lépéseinek megtételéhez is kevésnek bizonyult volna. A kövületekben számos ponton mindmáig nem találtak bizonyítékot a fajok közötti átmenetre. Az elméletet cáfolni látszó tények közismertek.
De amíg nincs jobb elmélet, marad a régi. Az evolúció elmélete bizonyíthatatlan, s ugyanakkor számos ésszerű érv szól ellene. De mindaddig elfogadott elmélet marad, amíg egy nála elfogadhatóbb el nem foglalja a helyét.” (Evangélium a pluralista társadalomban, Harmat, 2006, 49)
Én is úgy látom, hogy alapvetően erről van szó. És ebben az esetben ezt különösen felerősíti, hogy a kor plauzibilitási struktúráját a naturalizmus filozófiája határozza meg, amely eleve lehetetlennek tart minden nem-naturalista magyarázatot a világ és az élővilág eredetére. A naturalista evolúcióelméletet ugyanaz tartja domináns pozícióban, ami az értelmes tervezettség hipotézisét marginalizálja: a tudományos közösség jelenlegi kapuőreinek világnézete.
Fontos megértenünk, hogy ez nem a tudomány jellegzetessége, hanem a felvilágosodás utáni kultúráé, amely a tudományos közösségre is jelentős befolyást gyakorol. (Igen, a tudomány sem mentes a világnézetektől.)
Tehát nem arról van szó, hogy a tervezettség hipotézise mellett ne lehetne tudományosan érvelni, vagy hogy az ne lenne érvényes paradigma, vagy hogy ne szólnának mellette akár bivalyerős érvek. Hanem arról van szó, hogy ezt a tudományos közösség legbefolyásosabb része világnézeti okokból ma eleve figyelembe sem veszi.
Még csak nem is az a döntő, hogy az intelligens tervezettség hipotézisét a kapuőrök vallásos magyarázatnak tartják, hanem az, hogy éppen az ő világnézetük működik egyfajta vallásos szűrőként, amikor indexre teszi a naturalista világnézetet megkérdőjelező elméleteket, bármennyi empirikus tény tanúskodik is mellettük.”
