Férje temetésén Erika nem egy méltó és jogos haragot mutatott fel a jelenlévő hatalmas tömeg és világszintű nyilvánosság előtt, hanem a keresztyén megbocsájtást. Végtelenül nehéz lehetett ilyet kimondani, mert a veszteség kisgyerekes anyukaként és feleségként felfoghatatlan, de mégis megtette. Szavaival nem további gyűlöletet, revansot, bosszút generált, hanem épp ellenkezőleg – az ilyen indulatokat megfékezte és megállította krisztusi módon.
Olvasom a Mandiner híradásában (ITT), hogy erre liberális influenszerek – itt érdemes megállni egy pillanatra: nem én címkézek itt, hanem ők mondják magukat liberális influenszereknek – arról beszélnek, hogy
mekkora színielőadás volt már ez, és Erika egyébként milyen pocsék színész!
Nos, ha ez színészkedés volt, akkor csinálják utána (bár nem kívánom, hogy átéljék azt, amit ő). Azonban amint mondani szokás: mindenki magából indul ki! Ők gyűlölték Kirk-öt, ha velük esik meg ez gyűlöltek volna és minden követ megmozgattak volna, hogy bosszú és még minden más is következzen ezek után – például felforgató tüntetések, balhé, harag, törni-zúzni vö. BLM, Floyd halála után. Az egyik a haragot ráengedi a világra pusztítani, a másik megállítja – vajon melyik a jobb?
Ez fajta gyűlölet az, ami eleve minden más véleményt el akar hallgatatni és minden áron, ez végzett Charlie-val is. Mindenki magából indul ki – de az, hogy “mi van önmagunkban”, hogy mi van bennem, hogy minek engedek teret belül, ezért mégiscsak egyedül én vagyok felelős! Ez nem csak úgy lesz az emberben – ehhez kell az én aktív hozzájárulásom. Influenszerek, befolyásolók, akik sokakra akarnak befolyást gyakorolni és gyakorolnak is, ezzel is!
És – a magukat liberális influenszerekként jegyzők – ismét morális piedesztálra állnak és arról beszélnek, hogy az lenne erkölcsös, ha most Erika gyűlölne és bosszút követelne. Logikus következtés: Erika erkölcstelen, az amit csinál erkölcstelen, mert ha szerette volna Charlie-t, akkor gyűlölne. De van itt egy másik logika, Jézus Krisztus logikája:
“szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket; áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket! … Ha azokat szeretitek, akik szeretnek titeket, mi a jutalmatok? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik.” (Lk 6,27-28. 32)
Erika keresztyénként ezt választotta, mert Jézust akarta eddig is és akarja most is követni, most is, mikor kiirtották a férjét. Van ez az eszményi lózung, a “választás joga”, amit hangoztatnak folyton-folyvást, és hangosan követelik. Úgy tűnik: ez a krisztusi megoldásra nem vonatkozik! Nem furcsa? Nem Erikát nem szeretik itt, nem Erikát gyűlölik most, hanem a krisztusi megoldást, Krisztust magát.
De a helyzet az, hogy ez nem jog, hanem belső döntés kérdése, és Erika döntött. És ez nem tetszik nekik, mert ők szeretnek gyűlölködni, ők oda vannak azért, hogy haragudjanak. “A harag joga” – amúgy ez eddig is épp így volt megítélésem szerint, csak most épp nagyon meglátszik. És nem tudnak leállni.
Pedig, ha egy kis eszük lenne most kussolnának. Nincs eszük? De van, csak az indulat az ilyen, erős bennük és hiába az ész nem tudnak parancsolni neki. Erika tudott saját indulatának parancsolni, igaz: Jézussal együtt tudott.
Ezért gúnyolják, morálisan lealázzák, de meglesz a jutalmuk. Lesz táboruk is (mindig is volt az illyesminek tábora), ám kontraproduktív is lesz ez a gusztustalan sztori. Gereblye befolyás, tudjátok, mikor rálép az ember a fűben hagyott gereblyére…
ha már állandóan a jog, akkor a választás joga a megbocsájtás is!
