4bekezdés › Emberi jogok VERSUS Tízparancsolat

Egy kvázi időt mondva: 100 évvel ezelőtt a nyugati civilizációban a jó és rossz kérdésében, az igazság kérdésében a meghatározó a Tízparancsolat volt. Ma lépten-nyomon jogokra hivatkozást hallunk, aminek alapja az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, mint ami a Tízparancsolatot kultúránkban felváltotta. A napi szinten előkerülő, egy-egy újdonsült hivatkozást és az azt követő jog- jogtalanság megállapítását ellenőrizni nem lehet, hogy helyes-e vagy sem, mert ehhez minimum jogásznak kellene lennünk. E híján viszont úgy tűnik ez semmi más, mint ködfújás és egy remek revolver, amit valakik vélt jogának érdekében valakik ellen mindig el lehet sütni, akik miatt sérült az előbbiek a joga. A cél a legtöbb esetben kiváltani a társadalmi rosszallást és ezzel nyomás alá helyezni. Szemléztünk régebben egy írást Borda Lajos antikváriustól (ITT), aki azt mondta, hogy az igazság és jog között az a különbség, hogy az igazság isteni-, transzcendens minőség, a jog emberi és változó konstrukció. Világos megállapítása volt, hogy a jogért még senki nem volt hajlandó meghalni, ezzel szemben az igazságért még az ateisták is készséggel életüket adták.

A Tízparancsolat és az emberi jogok közt szembetűnő különbség, hogy az egyik kötelességekről beszél, a másik jogokról. Az egyik arról szól, hogy nekem vannak kötelességeim Isten és mások felé, a másik arról, hogy másoknak vannak kötelességeik velem szemben. Nem kell csodálkozni azon, hogy ez utóbbi népszerűbb, hiszen kényelmes: tegyék meg mások értem, amit meg kell tenniük, mert nekem jogom van rá. És már halljuk is reklámszlogent: mert megérdemlem! Válon veregetjük önmagunkat, mint emberiség (legalábbis a nyugati része), hogy mennyi érdemünk szolgáltat jogalapot arra, amire vágyunk. A Tízparancsolat ezzel szemben az isteni igazságról szól és alapja a szeretet. Szeretni Istent és szeretni az embertársainkat – nem véletlen, hogy így kezdődik összefoglalás, a nagy parancsolat: „Szeresd a te Istenedet…”, „Szeresd felebarátodat…”.

Mi az igazság? Az igazság a szeretet követelménye, mely nem kapni akar, hanem adni. Nem arról beszél, hogy jár valami, hanem hogy tartozunk egymásnak, mégpedig a szeretettel. Ez nem rideg jog, absztrakció, hanem egy pozitív tartalommal teli lelkiség. Nem önmagával foglalkozó attitűd, hanem a másikra néző, arra tekintettel lévő, a másikat annyira fontosnak tartó gondolkodásmód, mint amennyire fontos vagyok én („szeresd… mint magadat”). DE: az is igaz, hogy nem állítja szembe a szeretet az igazsággal – azaz nem elvtelen, eszetlen, nem majomszeretet, de nem is kritikátlan avagy önmagával meghasonló szeretet-utánzat (meglehetősen gyatra kivitelben). A Tízparancsolat nem is elrugaszkodón idealista, hogy azt mondaná: „jobban, mint magadat”, mert a mérték saját magunk szeretete, mely egyben minta is: nekem mi lenne a jó alapon. A Tízparancsolat autoritása- hivatkozási pontja transzcendens, magasan felettünk álló – és ez nem- vagy nem csak hit kérdése, mert a tapasztalat is azt mutatja, hogy jót hoz és nem elvadít. Az emberi jogok emberi szintű felhatalmazással rendelkeznek, nem istenivel, nem transzcendenssel. Mégis „egyetemesnek” tekintik őket, azaz: mindig is meglévőnek és mindenkire- minden korban érvényesnek. Csakhogy ennek kreatúrának semmi köze a valósághoz.

A Tízparancsolat szempontja olyan embereket szül, akik elsősorban Isten felé való kötelességükre figyelnek, másodsorban pedig embertársaikra néznek és az az érzés hatja át őket, hogy kötelességük szeretni és tartoznak a másiknak ezzel. Mára a Tízparancsolat helyébe állított “új parancsolat” és annak az emberi lét összes szempontját (értelem- érzelmek- vágyak és kötelességek) átállította – méghozzá tömeges szinten. Ezért nem azt kérdezzük: mi a dolgom? Mi a kötelességem? Hanem azt hangoztatjuk, hogy nekem jogom van erre, arra, amarra. Ennek pedig akaratos követelődzés lesz a vége. És tényleg: követelődző akaratos emberek tömkelegét látni, akik másoktól várják, hogy adjanak nekik és nem érzik, hogy nekik kéne adni másoknak. Ez lenne a fejlődés? Ez lenne a meghaladása az elavult „középkorinak”? Ez lenne a brutális világból való kigyógyulás a modern kifinomultság felé? Azt azért nem hinném! Szeretni Istent, embert egyszerűbb, mint követelődzni állandó jelleggel és csalódni mert nem kapunk meg mindig mindent. Szeretni sokkal jobb! A szeretet olyan valóság, amit ha megosztunk nem fogy el, mint az anyagi javak. A végső szeretet Isten, mert “Isten Szeretet.” (1Jn 4,16)