A szivárvány az ÉGEN van nem a Földön!

Gyönyörű ez kép, nagyon tetszik, mert a lényegről beszél: az igazi SZIVÁRVÁNYRÓL! Mi az amit mesél nekünk? Azt meséli el, hogy azért nézhetjük a szivárványt az ablakunkból, mert Isten nem pusztít el bennünket a bűneink miatt, ezért lehet házunk, lakásunk – láthatóan a képen másoknak is van, mert látszanak más házak is – azaz: kultúra és civilizáció. A kiadós vihar után otthonunk oltalmából az ablakon kitekintve láthatjuk a szivárványt és emlékezhetünk. Láthatjuk Isten türelmének, szövetségének, ígéretének roppant jelét, évezredek óta újra és újra.

Ma, ebben a posztban az IGAZI szivárványról szeretnék beszélni és arról, hogy mit jelent és mit üzen ma nekünk. A másik szivárványról, melyből hogy-hogy nem kimaradt egy szín kénytelenségből sokat beszéltünk- beszélünk. Ma az igaziról szeretnénk szólni. De ezt úgy lehet megtenni igazán “ütősen”, hogy egymás mellé állítjuk a szivárványokat. Ebből az fog kiderülni, hogy CSAK EGY VAN, ami igazi. Ám előtte még érdemes egy-két kérdéssel megvívni, például:

MIVEL SZERETNÉNK MI FOGLALKOZNI?

Abban az előre nem várt esetben, ha netán valaki megkérdezné, hogy szeretünk-e a mai szivárványos dolgokról írni, a támadásokkal foglalkozni – akkor bármelyikünk részéről ugyanaz a válasz érkezne: NEM, EGYÁLTALÁN NEM SZERETÜNK! Sőt az embernek egy idő után elege lesz a szüntelen harcból, hogy el kell mondani százszor olyan dolgokat, amiket alapból tudni kéne, de legalábbis elsőre érteni, hogy mi a normalitás, hogy van és létezik ilyen és mindegy, hogy mit vélekedünk – ez ettől nem fog megváltozni. Fárasztó tevékenység ez és ha valaki további kérdésként azt tenné fel, hogy – nem lenne jobb pozitív és igazán szép dolgokról írni? – akkor azt válaszolnánk: DEHOGYNEM! Szeretnénk inkább az örök elpusztíthatatlan élettel foglalkozni, ami Isten ajándéka, a szeretettel, az evangéliummal, Isten dolgaival, aztán az élettel szeretnénk foglalkozni, említésre méltó pillanataival, az építő dolgokkal- eszményekkel, jó célokkal – egyszóval sok mindennel – de háborúzni AZT egyáltalán nem szeretünk!

Csakhogy ez nem a mi választásunk! Mert ha megtámadnak mindegy, hogy mit szeretnénk: meg kell védeni magunkat és a ránk bízottakat. Nem kedv kérdése! Még nem is fáradtság kérdése – ki halott már olyat, hogy egy katona azt mondja harci helyzetben, hogy – bocs én elfáradtam, hazamegyek és ledőlök egy kicsit… Ez a Föld most harctér és mi magunk is vágyunk a békére, de béke csak akkor lesz, ha Istennel békülünk. Az egyház pedig a Földön harcoló egyház (ecclesia militans), mely harcol a bűn és az ördög ellen – mondom, mielőtt valaki úgy értené, hogy más emberek ellen harcolunk és elpusztításukra törekszünk. És ha valaki azt mondaná, hogy ugyan már miért olyan világrengető kérdés ez? – annak, ha javasolhatom – tekintsen nyugatra, tekintse meg az egyházi állapotokat- a keresztyénség állapotát és máris látni fogja mekkora léptékű dologról van szó!

Ugyanakkor az IGAZSÁGGAL szeretünk foglalkozni! Akkor is így van ez, ha a modernizmus az igazságot csak és csakis a “tények” tárgykörébe utalta, ami a tudományos igazságot jelenti. Az erkölcsi és vallási igazságok pedig a “hitek” világába tartoznak, mely közmegegyezés szerint szabadon választhatók (még), de ezek az igazságok nem mindenkire érvényesek. Aztán jött a posztmodern szemlélet, melyben az igazság még inkább viszonylagos és relatív lett. Egyfajta kaleidoszkóp igazság, mely ha belenézünk akkor egy bizonyos színes képet ad, ha elforgatjuk akkor egy másikat és így tovább. Az persze más kérdés, hogy “az igazságok” ilyen típusú kavalkádja nem úgy működik, hogy a posztmodern ember naphosszat forgatja ezt a kaleidoszkópot – merthogy nincs ideje ilyesmire – ezért legyártják neki. És mintha egy szabad politikai pártverseny láthatnánk úgy kampányol és versenyez az “új igazság és morál” a régi igazsággal és erkölccsel – a többség kegyeiért. Innen tudhatjuk, hogy a kultúra változásai a legkevésbé sem organikusak, sőt, sokkal inkább mesterségesen gerjesztettek.

Ettől a relatívvá lett igazságtól azonban a nyugati ember nem érzi túl jól magát, inkább úgy mintha a régi elvarázsolt kastély dülöngélő szobájában és egyszerre torz tükörtermében talajt vesztve támolyogna, próbálná valahogy az egyensúlyát újra megtalálni. Az orvosok szerint sosem volt még annyi pszichés- és sokszor ebből következő pszichoszomatikus megbetegedés, mint manapság. A dolgok az “agyunkra mennek”, “szívünkre vesszük” a bántásokat, “lenyeljük” a negatív érzéseket és “gyomorideget” kapunk. Tovább élünk, mint a régi emberek, de hogy ez milyen az már más kérdés. Lehet kényelmesebb, de lelkileg roncsolt életek tömegei látszanak korunkban.

Az igazság tehát fontos! Fontos az embernek, mert egyensúlyt, tájékozódási pontokat, koordinátarendszert ad, ahol elhelyezheti életét, értékeit, céljait – utat találhat. A mai nyugati civilizáció lakói ennek hiányában szenvednek, miközben helyettesítendő az állandó dolgokat csillogó üveggyöngyöket kapnak naponta. Az IGAZSÁG szükséges az embernek, mert ez adja a stabilitást – és épp ez hiánycikk ma.

Az igazság fontos! Fontos a küldetésünknek, mert az egyháznak nem csak az evangéliumot, mint örömhírt és megoldást kell hirdetnie, hanem az igazságot is! Mert igazság nélkül nincs értelmezési horizontja az evangéliumnak. Ugyan kinek lenne érdekes, hogy megbocsátattak Krisztusért a bűnök, ha nem gondolja, hogy bűnös ember? Az igazság nélkül nincs bűn látás sem.

Az igazság fontos! Fontos kihirdetni nem csak a templomban, hanem a köztérben is! Krisztus nyilvánosan hirdette meg Isten országát, az apostolok is úgy gondolták: mindenkire érvényes az igazság és mindenkit szólít az evangélium – mert a hatókör, amire mandátumot kaptak az egész világ. Ugyanakkor ez ma nem az igazság “egyházilag felépített katedrálisa”! Amely ugyan igaz igazság, de nem befogadható a mai ember számára – mert egyszerűen se ideje, sem érdeklődése, se “üres tárhelye”, se kedve nincs bejárni e roppant katedrálist (még idegenvezetéssel se). Mit tehetünk akkor? Azt tehetjük, hogy olyan igazságokat mutatunk be nekik, amelyek ma épp megérinthetik őket, amelyekben épp érintettek! A MOST történései és eseményei azok, melyekkel kapcsolatosan el lehet mondani az igazságot. És ezt a köztérben tesszük meg – ahogy azt a Mestertől láttuk. Az igazság darabjai ezek – egy-egy aktuális dologgal kapcsolatosan – melyek a nagy igazságból- Isten igazságából valók és azzal szinkronban vannak. Aztán majd a teljes igazság is érdekelni kezdi azokat, akiknek kell.

Az igazság fontos! Fontos mert tudható! Ezt vitatja a modernizmus, amely az egyéni- választható hitek- meggyőződések közé utalja – lényegében ezzel azt mondva, hogy ez személyes kérdés: döntse el ki-ki maga. Aztán jön a posztmodern, melynek meggyőződése, hogy az igazság relatív, ami már megkérdőjelezése az igazság/ igazságok létének. Az, hogy ki- mit kérdőjelez az legyen az ő dolga – akár közösségileg is. Szíve joga mindenkinek úgy hinni, ahogy csak akar. De nekünk is. Szíve joga mindenkinek úgy beszélni, ahogy akar, mert szólásszabadság van. Azaz: nekünk is szabadságunk van szólni. Mi viszont tartozunk azzal, hogy az igazságot – melyet Istentől halottunk – mondjuk el. És állítjuk: ez igaz!

Az igazság fontos! Fontos, mert Isten igazságát kijelentette. Mi nem a saját igazságainkat mondjuk, hanem azt, amit Ő mondott. Mindenki más a saját gondolatára, ideológiájára, vagy csak szimplán “szerintemjére” hivatkozik. A bibliai igazság nem “szerintem” és nem egy kor és kultúra értelmezése, hanem felette áll ezeknek. És akármennyire is “el van dőlve” a mai emberiség saját magától és jelen kultúrájától, azért fennáll, amit előbb mondtunk: Isten igazságai e kornak is felette állnak – hiába olyan nagy és magas korunk Bábel- tornya. Aztán majd ki-ki eldönti mely igazságnak ad alapot.

DE AZ IGAZI SZIVÁRVÁNY ELŐTT MÉG TISZTÁZZUNK KELL EGY-KÉT DOLGOT A CSONKA-SZIVÁRVÁNNYAL KAPCSOLATOSAN!

Az elmúlt időkben tehát sok szó esett a “lobbi” támadásairól, melynek jelképe a szivárvány. Azonban érdekes egy jelkép ez, mert valójában nem is szivárvány! Tudniillik,

ennek a szimbólumnak sem képileg, sem pedig jelentésében semmi köze nincs a szivárványhoz!

Képében azért nem, mert az ő szivárványukat HAT SZÍN alkotja, míg az igazi szivárványt HÉT SZÍN. Ez nem szőrszálhasogatás, hanem TÉNY! A vicc az, hogy még képileg sem sikerült olyan szimbólumot összehozni, amely lényegi analógiát alkotna az eredeti képpel a természetben. Így ez csupán hat színcsík, amit meghajlítanak, hogy szivárvány-alakú legyen.

Bibliai számszimbolika szempontjából tekintve e dolgot – még rosszabbul állunk! Miért? Azért, mert a hetes szám a tökéletesség és szentség száma, míg a hatos a tökéletlenségé és szentségtelenségé. A Szentlélek úgy jelenik meg a Jelenésekben szimbolikusan, mint hét lámpás. A történelem végét a hét pecsét feltörése indítja el, szent haragnak hét pohara van, hét trombita hangjára történnek meg a Földön az ítéletek. A hat ezzel szemben a tökéletességben és szentségben való totális hiány jelképe – nem véletlen a 666 antikrisztusi száma, ami 3×6 – azaz “teljes szentségtelenség”. Vajon véletlen mindez? Ki tudhatja? Mindenesetre baljós árnyak állják körül ezt a szimbólumot, mely a szexualitás teljes szabadságát, egyenjogúságát hirdeti meg, ám a bibliai kijelentéssel viszont szemben áll – és ez tény és ezt a tényt tudomásul kell venni!

Tudjuk jól, hogy mit jelent ez a szimbólum: sokszínűséget, a szexuális diverzitást és mindenfajta szexualitás egyenjogúságát, illetve ennek elismertetését társadalmi szinten és végül a jogba való bevezetést (mint egyenjogúságot mindenben, illetve pozitív diszkriminációt is), továbbá a kritika ellehetetlenítését (azaz: a kritikusok büntethetősége gyűlöletbeszéd, közösség elleni izgatás vádjaival). Amúgy meg a békével is összeturmixolt szimbólum ez, mely az eredetire hajazó motívum.

Kiemelten fontos megjegyezni még egy jelenséget, mely ebben a “szivárványosdiban” is markánsan feltűnik, nevezetesen, hogy alkalmazása semmi más, mint

egy bibliai- keresztyén szimbólum elrablása és annak átalakítása – megtöltve új tartalommal!

Nem először történik ez és vélhetően nem is utoljára. Miért történik meg ez újra és újra? Azért, mert itt arról van szó, hogy valami jól ismert és pozitív jelentéssel bíró szó- vagy szimbólum használatával operálnak, miközben a jelentést megtöltik új tartalommal és ilyenkor a régi és ismert kép (vagy szó) trójai fakóként kezd el működni! Könnyen beengedhető és nem tűnik veszélyesnek vagy ellenségnek. Gondolhatunk arra, hogy mi ma a szeretet, az irgalom, a béke- békesség értelmezése – nem keresztyén, hanem liberális értelmezés. A szó, a szimbólum tehát maradt, de megtöltötték új tartalommal, mely történetesen ellentétes az eredeti jelentéssel. Miközben az emberek tömegeinek jóra való vágyakozásával operálnak, mert semmilyen háborút nem lehet megnyerni úgy, hogy nyilvánvalóan gonosz célt határozunk meg. Ez pedig háború, aminek egy totális- globális, tehát világszintű paradigmaváltás a célja. Oswald Chambers mondta egy áhítatában: “a legjobb ellenfele nem a gonosz, hanem a jó, ami nem a legjobb!” Magvas kis igazság! És épp ez történt a szivárvánnyal – a maga figyelmeztető , de pozitív jelentését egy teljesen más jelentésre cserélték, ,miközben alapoznak az emberek vágyárára,, hogy jóérzésűek és jók legyenek. Micsoda zseniális átverés! Szinte kivédhetetlen…

DE MIT IS JELENT AZ IGAZI SZIVÁRVÁNY?

Az igazi szivárvány az özönvíz után születik, Isten jele, melyet Ő maga magyaráz meg, hogy mit jelent: “Én pedig íme szövetséget szerzek ti veletek és a ti magvatokkal ti utánatok.És minden élő állattal, mely veletek van: madárral, barommal, minden mezei vaddal, mely veletek van; mindattól kezdve a mi a bárkából kijött, a földnek minden vadjáig.

Szövetséget kötök ti veletek, hogy soha ezután el nem vész özönvíz miatt minden test; és soha sem lesz többé özönvíz a földnek elvesztésére.

És monda az Isten: Ez a jele a szövetségnek, melyet én örök időkre szerzek közöttem és ti köztetek, és minden élő állat között, mely ti veletek van: Az én ívemet helyeztetem a felhőkbe, s ez lesz jele a szövetségnek közöttem és a föld között. És lészen, hogy mikor felhővel borítom be a földet, meglátszik az ív a felhőben.” (1Móz 1,9-14).

A szivárvány jele Isten egyoldalú szövetségének! Itt mi emberek- emberiség nem voltunk tényezők, nem mi tőlünk indult, nem voltunk Ővele egyenrangú felek, tehát ez nem egy “kétoldalú megállapodás”, hanem egyoldalú megkötése a jövőnek. Pontosan fogalmaz Isten, érvényesen, de korlátozott hatókörben – víz által nem hoz még egyszer totális pusztulást az emberiségre. Víz által.

Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy a szivárvány nem csak erre emlékeztet bennünket, nem csak az ígéretre és, hogy Isten azt tartani fogja, hanem arra is, hogy

volt özönvíz, volt totális pusztulás – mert Isten megbánta a gonoszságunk miatt, hogy embert teremtett

– Ő maga mondta így. Ízlelgessük csak TOTÁLIS pusztulás – az emberi nem (és az állatok) kipusztulása. Az özönvíz ebben az értelemben

globális kihalást előidéző esemény!

– pont, mint a katasztrófa filmekben, melyekben azért mindig akad egy hős, aki végül megmenti a világot. Az özönvíz idején ez nem volt lehetséges, mert egy aszteroidával szemben lehet, hogy okosságunk elkerülhetővé teszi a katasztrófát, de amikor Isten jön velünk szemben akkor ez nem lehetséges. Azonban a túlélésről maga Isten gondoskodik mind az emberi faj, mind az állati fajok tekintetében – Noé az, aki összeköti a régi és az özönvíz utáni új világot.

Ez, hogy a szivárvány nem csak békét hirdet, hanem az egykori ítéletre is emlékeztet az Istenképünket is módosítja. Ma csak szerető Istent tudunk elképzelni, ítélő Istent, igazságos Istent, az igazságnak érvényt szerző- a bűnt gyűlölő Istent egyszerűen nem akar a mai ember látni lelkének kék egén. De ez így nem REÁLIS KÉP Istenről! És annak esélye, hogy Isten megváltozzon, főleg emberi kívánságra – elenyésző. Mi több: nyugodtan állíthatom – ez soha nem fog megtörténni. Ahogyan Jakab mondja: “Akinél nincs változás vagy változásnak árnyéka.” (Jak 1,17b). A szivárvány ebben is segít: helyrebillenti kibillent istenképünket.

Azonban a szivárvány, mint azt fentebb említettem Isten korlátozott türelmét üzeni. Isten tartani fogja a szavát, miszerint víz által többé nem pusztítja el az élőket. Azonban az Újszövetség már beszél tűz általi pusztulásról: “A mostani egek pedig és a föld, ugyanazon szó által megkíméltettek, tűznek tartatván fenn…” (2Pt 3,7). Most nem akarok belemenni ennek részleteibe, hogy a világ sorsa milyen végső befejezést nyer és hogyan fog eljönni az új ég és új föld világa, hanem csak azt szeretném jelezni, hogy a szivárvány egyszerre “moratórium” jelentéssel bír, egyszerre visszamutat az első nagy globális ítéletre és előre az elkövetkezendőkre.

és végül egyszerre mutat az univerzális végkifejlet felé is – a történelem vége felé!

Kant és Hegel arról fantáziálgatnak – meglehetős akkurátus módon – hogy hogyan lehetne a háborúkat kiküszöbölni, szép és békés életet teremteni mindenki számára a Földön. Ugyanerről elmélkedik Kalergi, aki az európai népek faji bekeverését tartaná jó megoldásnak, hogy megszűnjenek azok a különbözőségek, melyek aztán viszályokhoz és háborúhoz vezetnek (érdemes a nemrég megindult migrációs tömegeket és válságokat innen is szemlélni, miszerint ennek volt egy mesterterve, amit Kalergi gróf gondolt ki). Gondolhatunk Fukuyama elhíresült gondolatára, miszerint a liberális demokráciát a Földön mindenhol be fogják vezetni – ezért győzött a liberális demokrácia – ami viszont a “történelmi eseményeknek” véget vet (mert azok általában háborúk és következményeik), mert kiegyensúlyoz mindent. És ezzel vége lesz a történelemnek! Teszi hozzá, hogy ugyan egy kissé unalmas lesz valószínűleg. Közismert, hogy Fukuyama jóslata nem jött be, viszont Huntingtoné igen, ki a civilizációk összecsapását jósolta meg (napjainkban ez látható).

Csakhogy mindegyik ilyen idealista utópia csúcstermékkel van egy nem kis gond! Nevezetesen az, hogy nem képes kiküszöbölni a halált – amit a Római levében (8. rész), mint átkot úgy olvasunk, mint hiábavalóság átkát. És amíg ez nem kiküszöbölhető, addig minden ellenállás hasztalan, a paradicsom zárva van és Münchausen báró módra nem tudjuk saját hajunknál fogva kirángatni magunkat a szószból. A emberiség történelmének szerves része a halál, a halál oka a bűn – ezért van a hiábavalóság átka, mely univerzum szinten érvényes. És ezt megkerülni nem lehetséges, viszont a kiváltó okot – a bűnt – Isten Krisztus kereszthalálával megoldotta. Az út haza, az életbe nyitva áll.

A szivárvány tehát előre is mutat a történelem igazi végére, miközben helyre tesz bennünket, hogy itt és most a kegyelem lehetősége van nyitva számunkra. Hogy is beszél Jézus az utolsó időkről? “Amiképpen pedig a Noé napjaiban vala, aképpen lesz az ember Fiának eljövetele is. Mert amiképpen az özönvíz előtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, a melyen Noé a bárkába méne. És nem vesznek vala észre semmit, mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá: akképpen lesz az ember Fiának eljövetele is.” (Mt 24,37-39). A szivárvány előtt és szivárvány után…

A kegyelem ideje még tart, de ez nem lesz mindig így, miként azt sem tudjuk, hogy meddig élünk, tehát meddig van lehetőségünk hazatérni lélekben, megtérni az atyai házba. A történelem vége el fog jönni, amire vágyunk, hogy megszűnjön a halál mindent eltörlő, mindent lenullázó hatása- átka és mienk legyen az élet – de az a hatalmas, határtalan és csodás, amire mindig is vágytunk. Olyan rossz ajánlat lenne ez?

a szivárvány mutat a történelem igazi végére:

“Kinek szava akkor megrendítette a földet, most pedig ígéretet tesz, mondván: még egyszer megrázom nemcsak a földet, hanem az eget is. Az a “még egyszer” pedig jelenti az állhatatlan dolgoknak mint teremtményeknek megváltozását, hogy a rendíthetetlen dolgok maradjanak meg.” (Zsid 12,26-27).