Az előző POSZTBAN ott hagytuk abba, hogy az embernek számos “hétköznapi élethelyzete” miatt (értve ez alatt a minden időben előforduló szomorúságainkat) elengedhetetlenül szükséges a vigasztalás! Most pedig oly időket élünk, mikor ezt tetézi a COVID járvány, mely rendkívüli helyzetet teremtett.
Nem csak az emberi életet átszövő mindig is jelen lévő nehézségek, bánat, bizonytalanság jellemez most bennünket, hanem e mellé a járvánnyal még kaptunk egy meglehetősen nagy terhet; és akárhogy is, de ez minimum dupla súlyt jelent, miközben lelki teherviselő képességünk egy jottányit sem nőtt meg. Illetve igen, mert rá voltunk- vagyunk kényszerülve, hogy megfeszítsük magunkat, de ez azért hosszú távon nem tartható fenn. Mindemellett úgy tűnik a járványon a legkevésbé sem leszünk túl hamar – és ez ismét egy újabb terhet jelent: az állandósult kilátástalanságot, tudniillik nem látjuk a végét. A fehér partok egyelőre még nem tűntek fel a horizonton…
És van még egy nehéz dolog: az időtartam kérdése! Ha hajózunk és viharba kerülünk nagyon nem mindegy, hogy a vihar 3 órán át, vagy 1 napon át vagy még tovább tart. Mert az ember elfárad a küzdelemben szemben a viharral, aminek meg se kottyan még egy-két nap. Ez így már nem egy egyszerű “probléma-szendvics”, hanem egyenesen egy probléma BigMac!
ÖSSZEFOGLALVA:
1. az általános problémákon felül, melyekkel egyébként is meg kell küzdenünk, 2. még itt van a Covid és plusz terhei, 3. továbbá a hosszan tartó kilátástalanság, ti. hogy nem látjuk a végét és 4. a válság időtartamának kérdése az erő és fáradtság összefüggésében
És ez azért elég durva akárhonnan is nézzük! Kell a vigasztalás ahhoz is, hogy éljünk, ahhoz is, hogy túléljünk és ahhoz is, ha menni kell – azaz mindenképp szükségünk van rá! Mi több a rendkívül helyzethez RENDKÍVÜLI VIGASZTALÁS kell!
Azt állítjuk, hogy van ilyen – ez Isten vigasztalása – és azt is állítjuk, hogy valóban rendkívüli, minden várakozásunkat meghaladó!
KIÉ A VIGASZTALÁS?
Ez a vigasztalás nem mindenkié, de nem azért, mert nem lehetne mindenkié, hanem azért, mert csak azé lesz, aki átveszi. Személyesen. Mert nem mindenki hagyja magát megvigasztalni. De, aki hagyja, annak ez vigasztalás lesz egész életére és azon túl is. Hogyan hagyjuk magunkat megvigasztalni?
Kezdetnek megteszi, hogy egyáltalán meghallgatjuk és megértjük – mi a vigasztalás TARTALMA! Ez következik az alábbiakban.
A VIGASZTALÁS HÉT DIMENZIÓJA
Amiről a Káté beszél az EGY OLYAN VIGASZTALÁS, aminek HÉT kiterjedése, azaz dimenziója van. Elöljáróban talán még annyit, hogy a Káté nem a “Káté véleménye”, még csak nem is az “egyház véleménye”, hanem a bibliai kijelentés mondja ezeket. Azaz: Isten hozzánk intézett üzenetén alapul.
1. nem magamé, hanem az én hűséges megváltómnak, Jézus Krisztusnak a tulajdona vagyok
KULTURÁLIS ELLENVETÉS: ma a magunk tulajdonosai akarunk lenni és ez az autonóm (öntörvényű) ember ideálképében és a szabadság eszményében ölt testet. Rajtunk ne uralkodjon senki és én nem vagyok senkinek a tulajdona – mondják és gondolják sokan.
AZ ELLENVETÉS ELLENVETÉSE: csakhogy a fenti ideával számos baj adódik, például, hogy minden tulajdonos a saját tulajdonáért felel. Azonban számos esetben csak tehetetlenül nézzük, hogy a magunk életéért semmit sem tehetünk, mert a történések, a “nagyobb dolgok” játékszerei vagyunk. Például, a betegség pont ilyen (a Covid meg még fokozottabban). Ezekben az élethelyzetekben mi- nem– vagy keveset tehetünk és másokra vagyunk utalva vagy egy sereg olyan tényezőre, ami nem áll irányításunk alatt. Arról nem is beszélve, hogy érzéseink is ellene beszélnek a magunk tulajdonlása “kétségen felüli ” jóságának, mert korunk leggyakoribb életérzése az elveszettség. Innen nézve ez az eszmény nem több, mint illúzió. Mit ér egy olyan tulajdon, ami kicsúszik a kezünk közül- legkésőbb az öregedés és halál során? Jó tulajdonosok vagyunk-e? És ami fel sem merül: amikor azt gondoljuk, hogy mi vagyunk a tulajdonosok, akkor biztos, hogy ez így van?
VIGASZTALÁS: Miért vigasztaló az amit a Káté mond? Röviden azért, mert arról szól, hogy megtaláltattunk! Elveszettnek éreztük magunkat, mi több: azok is vagyunk, de megtalált Jézus, a Jó Pásztor. Kevés a hatalmunk önnön életünk és a világ felett. Nem tudjuk bajainkból Münchausen báró módján kiemelni magunkat, miközben a Covid pont a “báró mocsara”. De Krisztus elég hatalmas hozzá! “…született néktek ma megtartó…” (Lk 2,11) mondja az angyal az örömhírt Betlehemben. Nincs nagyobb hatalom Őnála, mert: “nékem adatott minden hatalom mennyen és földön” (Mt 28,18). Az apostoli hitvallásban arra utalunk, hogy Krisztus az Atya jobbján ül és imádkozik érettünk (textus pl. Lk 22,69) – de mit is jelent ez? Azt, hogy a legnagyobb hatalom centrumában az Isten “erős és ügyes kezénél” (a jobb kezénél), a hatalom kezénél imádkozik – érettünk. Ezzel személyesen törődik velünk. Ő az ő tulajdonához ragaszkodik és megőrzi.
Nem feltétlenül a földi életben lévő bajoktól mentesít bennünket, hanem az örök életre tart meg. Ez két fontos dolgot tesz tisztába bennünk:
(1) a keresztyén ember nem lett sem angyali erők birtokosává, sem nem lett sebezhetetlen – egyszerűen a keresztyénség nem jelenti, hogy minden baj elkerül minket, ami a többieknek kijut. De azt jelenti, hogy nem a sors hatalmában vagyunk, hanem Krisztuséban. Nem személytelen erők és történések játékszere vagyok, melyekkel szemben autonóm emberem teljesen tehetetlen, hanem egy engem szerető, velem személyesen törődő Isten uralma alatt. Van kihez fordulni, azonnal meghall, nem kell hónapokat várni és nincs nála záróra. (2) Krisztus és az Atya számára nem a földi életben való boldogulás, nem a földi élet hossza a fontos, hanem hogy vele legyünk örökké az üdvösségben.
Tegyük fel, hogy az új ég és új föld világában épp megkezdjük (földi években számolva) a 13. millenniumunkat. Már 13 ezer éve élünk boldogságban, békében, harmóniában, miközben számos izgalmas és nagyszerű dolgot éltünk át, tehettünk meg… és még mennyi minden vár ránk… És mindez örökké fog tartani, nem lesz vége! Mi ehhez képest pár év még a régi Földön? Nem tudunk gondolkodni helyes léptékekben, pláne nagy léptékben… Pedig innen kéne nézni a dogokat és hogy miért? Mert Isten innen mutatja nekünk!
Az, hogy Jézus Krisztus tulajdona vagyok – ez nem tárgyiasít el engem! A tulajdon nem feltétlenül tárgy! Miért? Azért, mert ez “szeretet-tulajdonlás” ami a szerelemhez hasonló: te az enyém és én a tied! Ez nemcsak nem tárgyiasító, hanem a legszemélyesebb és legmélyebb személyes kapcsolat. Nem véletlen, hogy a Kijelentés arról beszél, hogy Krisztus a vőlegény és az egyház az Ő menyasszonya.
KONKRÉT VIGASZTALÁS: • Ha Krisztusé vagyok, akkor Ő számon tart engem • Félelmeimben fordulhatok hozzá. • Mindig velem van, mert ezt ígérte és meg is tartja. • A járvány számtalan társadalmi, gazdasági következményében gondoskodik rólam. • Ha mégis “haza kell mennem”, akkor hozzá megyek haza. • Erőt ad, hogy nem vagyok egyedül egy olyan helyzetben, ahol az ember nem igen segíthet. • Bizonytalanság helyett Ő a lelki kőszikla számomra. • Ha Ő van, akkor nem csak a földi horizontok a határ, mely kilátástalan, hanem megnyílik az örök élet horizontja.
2. testestül-lelkestül, életemben-halálomban
KULTURÁLIS ELLENVETÉS: “Ez az én testem és azt csinálok vele amit akarok” – mondják ma az emberek és ez ma különösen is jellemző attitűd (gender és szivárvány etc.). Ugyanez természetesen a lélekre is igaz (értve ezalatt mindent, ami nem test, pl. érzéseink, akaratunk, gondolataink): tehát, hogy mit fogadok be, minek adok teret gondolataimban, mindezek szintén az egyéni “emberi jogom” tárgyköréhez tatoznak, amint azt jelen nagy civilizációs meggyőződése vallja. Az életünk is a saját tulajdonunknak tekintett érték, amivel rendelkezünk és azt teszünk vele, amit csak akarunk. A halállal kicsit meggyűlik a bajunk, de már kioltani az életünket lehet kegyesen (eutanázia sok helyen), avagy eleve lehetetlenné tenni még a születés előtt – ez is megoldható kérésre, törvényesen, de csak azok tehetnek ilyesmit, akik erre hivatottak (Hippokratészi eskü a gömbölyűbe iktatva). Aldous Huxley-val együtt mondhatjuk: Szép új világ!
AZ ELLENVETÉS ELLENVETÉSE: sem a lelkünkkel sem a testünkkel nem érdemes úgy bánni, ami természetükkel szembe megy – nyilván nem véletlenül írom le ezt, merthogy manapság erősen aktualitás. És azért nem, mert nem lesz következmények nélküli, illetve, amennyibe meggondolnánk magunkat: ez bizony egy egyirányú utca. Lelkünk sem játékszer, de mivel ma legtöbben azt gondolják, hogy “csak test vagyunk” túl sok gondot nem fordítanak rá. Vagy, ha igen, akkor azt manapság a pszichológusok gondjaira bízzák. Ezzel csak egy gond van: ennek megvannak a határai, mert a pszichológia földi dimenziókban mozog. Ettől még lehet számos területen haszna, ám képtelen megoldani valamit: a bűn kérdést és valójában a lelket ez teszi tönkre, a többi: ennek a szövődménye (azt hiszem ez a beszéd most érthető). Mire való az élet? Mire adjam oda? Mibe fektessek bele? Mivel töltsem el? Kell-e legyen célja, vagy csak öncélú dolog ez? Ma erre világunk millió és millió kurzust, életmód-tanácsadást kínál és élnek is vele az emberek. Aztán csalódnak és megint változtatni kell, miközben a boldogság távol van. Mikor fogom végre szabadnak érezni magamat? A szabadság világa ezer választ ad és végül egyet se.
VIGASZTALÁS: Mindezek – élet és halál, test és lélek – bizonyos mértékben az előző ponthoz vezetnek vissza. Miért? Azért, mert pont ezekben a terekben testesül meg a tulajdonlás valóságossága. Valójában ez, amiről most beszélünk a tulajdonjog hatóköre, mert ezekre a területekre terjed ki. Keresztyénnek lenni tehát azt jelenti, hogy átadom a magamhoz való jogot Krisztusnak és a Káté ezzel azt tanítja, hogy ez az igazán vigasztaló! Mai kultúránk füleivel ezt hallani minimum meglepő! Miért adnánk át e jogokat? Azért teszi meg az ember, mert megbízik a másikban. A “másik” ez esetben nem akárki, hanem az a Valaki, aki úgy szeretett engem, hogy meghalt értem a kereszten. Bizalmam nem alaptalan vagy indokolatlan. De van ég egy fontos kérdés – lévén nagy horderejű döntésről van szó – és erre választ kell találni!
Nevezetesen: honnan tudhatom meg, hogy Ő él? Ez viszonylag amúgy egyszerű: imádkozz, keress, zörgess – nála! Ha Ő él, akkor válaszolni is fog, mert a halott nem tud válaszolni és ha válaszol akkor minden kétséget kizáróan él! És ha él, akkor úgy él, hogy legyőzte a halált és ha ez így van, akkor nincs nála hatalmasabb univerzumon innen és túl! Sőt – tapasztalatból mondom – még arról is gondoskodik, hogy a válaszát megérthesd! Hogy a magad számára bizonyos legyen kitörölhetetlenül, hogy Ő volt az, nem a képzeleted játszott veled. Krisztusnak megvan az a jó szokása, hogy Önmagát maga szokta bizonyítani. Mikor találkozunk az Ő válaszával, eztán soha nem lehet kiverni belőlünk, hogy találkoztunk. DE: mindezt személyesen kell megtenni és ez fontos! Mindenkinek és nincs kivétel.
KONKRÉT VIGASZTALÁS: hol van szabadság? • A Szabadító uralmában. Ki tud megszabadítani a legnagyobb csapdahelyzetből, ami nem a Covid? A bűnből? • Egyedül a Szabadító. • Testünk-lelkünk, életünk és halálunk egyedül az Ő kezében van jó helyen. • És ha ebben egyszer megnyugszunk minden más is egyensúlyba kerül.
folytatás következik
