Bevezető megjegyzések a keresztyén ETIKÁHOZ #tanulmány

Az erkölcs gyökere nem a tett, hanem a bensőben megfogant gondolat. Tanúsíthatják ezt mindazok, akik a szekuláris nyugati kultúrkörben tapasztalják azt a tendenciát, hogy objektív igazságban való hit elvesztésével az erkölcs is válságba kerül. Nem mondja meg senki, hogy mit és hogyan tegyük, illetve mire számítsunk. Erkölcsi normák helyett jogszabályokra hivatkozuk. Mielőtt azt gondolnánk, hogy a keresztyén gyülekezetek mentesek az erkölcs válsága alól, gondoljunk arra, hogy mikor hallottunk utoljára prédikációt vagy tanítást a bibliai etikai normáról.

A keresztyén erkölcsi norma mindig is megosztó volt: örömnek és bánatnak is lehetett forrása. De mégis forrását tekintve Istentől jövő ajándék kezdettől fogva, ami egy jól meghatározható utat mutat, amikor több alternatíva is kínálkozik; ami olykor fájdalmat okoz, hogy egy sokkal nagyobb örömnek a forrása lehessen; ami világos határokat állít fel, hogy az értelmetlenségtől és a káosztól megóvjon, ami ma is azt mutatja meg, hogyan érdemes élni.

Ebben a helyzetben néhány bevezető megjegyzést közlünk a keresztyén etika kapcsán Wayne Grudem legújabb könyve alapján. A keresztyén etika rövid definiálása után és néhány megjegyzés arról, hogy azok, akik az isteni norma szerint kívánják életüket berendezni, milyen haszonra számíthatnak. Látni fogjuk, hogy a keresztyén etika nem valamilyen szabadon választható lehetőség a krisztuskövető számára, hanem elemi szükséglet.

A KERESZTYÉN ETIKA DEFINIÁLÁSA

Wayne Grudem szerint minden olyan vizsgálódás a keresztyén etika része, mely arra a kérdésre válaszol, hogy mit tanít a teljes Biblia számunkra azzal kapcsolatban, hogy mely tetteket, viselkedéseket és a személyes jellemvonásokat hagyja Isten jóvá és melyeket nem, azaz milyen az Istennek tetsző élet?

Ebből természetszerűen következik, hogy a keresztyén etika Isten és Biblia központú.

A rendszeres teológiában, dogmatikában a hangsúlya azon van, hogy mit akar Isten, hogy mit higgyünk és tudjunk, míg a keresztyén etikában azon van, hogy Isten mit akar, hogy mit tegyünk és milyen legyen a viselkedésünk. Ezért a dogmatika az ismeretre koncentrál, míg az etika az élethelyzetre. A dogmatika azt mutatja meg számunkra, hogy kellene gondolkodnunk, míg az etika, hogyan kellene élnünk.

Grudem definiálásában a keresztyén etika különbözik az Ószövetség és az Újszövetség etikájától. Ez a két tudományág azokat a különféle etikai témaköröket hangsúlyozza, melyek előkerülnek az Ószövetségben vagy az Újszövetségben, de nem kísérli meg bemutatni és összegezni a teljes Szentírás vonatkozásában a különféle témaköröket, mely aztán alkalmazható lenne a mai keresztyénségre. A keresztyén etikában azonban arra törekszik, hogy az Ó- és Újszövetség anyaga alapján konklúziót alakítson ki arról, hogy mit is mond egy-egy konkrét és különféle mai élethelyzet kapcsán a teljes Biblia.

Mivel a keresztyén etika az Isten kijelentésén alapul, ezért teljes egészében nem sorolható be egyetlen szekuláris etikai rendszerbe. Ennek ellenére amennyiben az etikai rendszerünket a Bibliából eredeztetjük mégis több szekuláris etikai rendszerhez közel kerülünk. Így a keresztyén etika deontológiai (egyértelműen definiálja a jót és a rossza, mely az Istennek a Szentírásban kijelentett törvényén alapul) és teleologikus (a jó eredményt keresi, ugyanis mindent Isten dicsőségkeresése érdekében tesz), ugyanakkor az erényetikából is tartalmaz összetevőt (minden emberben a Krisztushoz hasonló jellemre törekszik). De mégis alapvetően különbözik minden olyan erkölcsi rendszertől, mely az emberi gondolkodás terméke, mert az alapja magának Istennek az emberhez alkalmazkodott gondolata, azaz a Kijelentés.

Miért fontos a keresztyének számára az etikát tanulni? Miért nem elég, ha egyszerűen egész életünkben naponta folyamatában olvassuk a Bibliát?

Mi az alapvető ok?

Az alapvető ok, amiért szükségünk van a keresztyén etika tanulmányozására, hogy jobban megismerjük Istennek ránk vonatkozó akaratát. Az Újszövetség több helyen is arra hív fel bennünket, hogy Isten akaratának engedelmeskedve éljünk. Példának okáért maga Jézus mondja, hogy aki őt követi, az tartja meg a parancsolatait:

„Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsolatam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” Mt 28,19-20

„Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat.” Jn 14,15

„Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben, ahogyan én mindig megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.” Jn 15,10

„Sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség nem ér semmit, egyedül Isten parancsolatainak megtartása fontos.” 1Kor 7,19

„Abból tudjuk meg, hogy ismerjük őt, ha megtartjuk az ő parancsolatait. Aki azt mondja, hogy ismeri őt, de nem tartja meg parancsolatait, az hazug, és abban nincs meg az igazság.” 1Jn 2,3-4

„És amit csak kérünk, megkapjuk tőle, mert megtartjuk parancsolatait, és azt tesszük, ami kedves őelőtte. Az ő parancsolata pedig az, hogy higgyünk az ő Fia, Jézus Krisztus nevében, és szeressük egymást, ahogyan erre parancsolatot adott nekünk. Aki pedig megtartja az ő parancsolatait, az őbenne marad, és ő is abban; és hogy ő bennünk marad, azt a Lélektől tudjuk meg, akit nekünk adott.” 1Jn 3,22-24

„Abból tudjuk meg, hogy szeretjük Isten gyermekeit, ha szeretjük Istent, és megtartjuk az ő parancsolatait. Mert az az Isten iránti szeretet, hogy parancsolatait megtartjuk, az ő parancsolatai pedig nem nehezek.” 1Jn 5,2-3

De ahhoz, hogy meg tudjuk tartani Jézus parancsolatait először is tisztában kell lennünk, hogy melyek azok és értenünk kell, hogyan lehet alkalmazni azokat a mai élethelyzetünkre, melyhez szükséges az ószövetségi háttér és a későbbi újszövetségi levelek magyarázata. Ez a keresztyén etika.

Az Újszövetség levelei utasításokat is adnak az olvasóknak, mely nagyon úgy hangzik, mint amit mi keresztyén etikának nevezünk:

„És ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” Róm 12,2

„Ítéljétek meg tehát, mi az, ami kedves az Úrnak.” Ef 5,10

„És imádkozom azért, hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igaz megértéssel, hogy megítélhessétek, mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek Krisztus napjára, és gazdagon teremjétek az igazság gyümölcsét Jézus Krisztus által Isten dicsőségére és magasztalására” Fil 1,9-11

„Ezért tehát attól a naptól fogva, amelyen ezt meghallottuk, szüntelenül imádkozunk és könyörgünk értetek, hogy tökéletesen megismerjétek az ő akaratát minden lelki bölcsességgel és belátással, hogy élhessetek az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az ő tetszésére, és teremjetek gyümölcsöt mindenfajta jó cselekedettel, és növekedjetek Isten ismeretében.” Kol 1,9-10

„Éppen ezért teljes igyekezettel törekedjetek arra, hogy hitetekben mutassátok meg az igaz emberséget, az igaz emberségben ismeretet.” 1Pt 1,5

„Mert az az Isten iránti szeretet, hogy parancsolatait megtartjuk, az ő parancsolatai pedig nem nehezek.” 1Jn 5,3

Milyen előnyök származnak a keresztyén etika tanulmányozásából?

Hatalmas haszna van a rendszeres Biblia olvasásnak, különösen ha teljes egészében olvassuk a Szentírást újra és újra. Ugyanakkor jelentős előnyökkel jár az etikai témakörök tanulmányozása a Biblia olvasása és átfogó vagy szakaszonkénti tanulmányozása mellett. Melyek ezek az előnyök?

a. A keresztyén etika egyre pontosabb megértése

Bárki aki keresztyén etikát olvas, előzetes etikai meggyőződésekkel, véleményekkel és elképzelésekkel vág neki azzal kapcsolatban, hogy morálisan mi helyes és mi helytelen. Ezek az etikai meggyőződések különféle forrásból erednek, mint belső erkölcsi ösztön (amit Istentől minden ember megkapott vö. Róm 1,32; 2,14-16), családi nevelés, iskolai oktatás, különféle tradíciók és kulturális hiedelmek. A keresztyének ezeken túl etikai meggyőződéseiket a Biblia személyes olvasásával, prédikációk hallgatásával és más keresztyénekkel beszélgetve is alakítják.

Grudem szerint a keresztyén etika tanulmányozása nagyobb hasznot eredményez a következőkben:

• Az ösztönös etikai meggyőződések tájékozódáson és informálódáson alapulnak, melyben bibliai szakaszok és adott esetben tudományos eredmények támasztanak alá egy-egy álláspontot.
• A pontatlan etikai meggyőződéseket pontos és precíz meggyőződések váltják fel, melyet a szentírási tanítás pontos és jól definiált megértése és az ebből következő megfelelő alkalmazása tesz lehetővé.
• A bibliátlan etikai meggyőződéseket bibliaiak váltják fel, melyben a nem bibliai alapon nyugvó meggyőződéseket, esetleg a Szentírás etikai normájának félreértését felválthatják a Kijelentéshez hűségesen ragaszkodó, abban gyökerező meggyőződések.

Mindebből természetes módon következik, hogy vagy megerősödünk egy adott kérdésben etikai meggyőződésünkben és tudatossá tesszük annak álláspontját, vagy pedig késznek kell lennünk a korábbi elképzelésünket elhagyni és megváltoztatni. Fontos, hogy ezek a döntések személyesen szülessenek meg a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján. És ne felejtsük el közben, hogy az adott álláspont csak akkor a miénk, ha az alapján igyekszünk cselekedni az adott szituációban.

b. Az időnk bölcs beosztása

Mivel időkorláthoz van kötve az életünk itt a földön, egyszerűen nincs elég időnk arra, hogy részletes vizsgálatot végezzünk minden felmerülő fontos etikai kérdésnél. Példának okáért amennyiben valaki azt szeretné megtudni, hogy mit tanít a teljes Szentírás a házasság és a válás témaköréről, akkor válaszolhatjuk a következőt: „Csak kezd el olvasni a Bibliát és meg fogod találni a választ.” Amennyiben pedig a kérdező az 1Móz 1,1-től elkezdi az olvasást, akkor nagyon hosszú ideig fog tartani, míg többek között a Mt 19 vagy az 1Kor 7 szakaszaihoz elérkezve a válásról olvas. Nem is beszélve arról, hogy közben új témákkal kapcsolatban is lehetnek kérdései, mint pl. állatáldozat, halálbüntetés, homoszexualitás, gazdagság-szegénység és így tovább.

Éppen ebből az időbeli korlátból kifolyólag, ha meg akarjuk tudni, hogy a teljes Biblia mit tanít egy-egy etikai témakörről, szükségünk van azoknak a munkáira, akik a teljes Szentírást kutatva összefoglalták ezeket számunkra. Mindezekkel felfegyverkezve mind a magunk életében, mind pedig mások esetében elő tudjuk venni azokat a legfontosabb bibliai szakaszokat, és a legfontosabb érveléseket és állításokat, ami alapján etikai döntést hozhatunk vagy javaslatot tehetünk többek között a válás és az újra házasodás kérdéskörében.

c. Felkészülés a valóságos kísértésekre

Szilárd alapelveken tájékozódó bibliai etikai tréning a legtöbb, amit tehetünk, mielőtt a való életben hirtelenül valamilyen kísértéssel találjuk szembe magunkat, mely hirtelen döntésre kényszerít (pl. zsarolás, megvesztegetés hazugságra kényszerítés).

Az Ószövetségben József előzetesen kapott némi kiképzést Isten erkölcsi mércéjéről, mely alapján azt a döntést tudta meghozni, hogy hagyja el a házat, amikor Potifár felesége megragadta a ruháját és azt mondta: „Hálj velem!” (1Móz 39,12). Jézus gyermeksége alatt „gyarapodott bölcsességben” (Lk 2,52) és „megtanulta az engedelmességet” (Zsid 5,8) az első 30 éve alatt, mielőtt szembesült az ördög kísértésével a pusztában (Lk 4,1-13).

Az etikai kérdések tanulmányozása felkészít bennünket, hogy bölcs erkölcsi döntést hozzunk, ha egy váratlan új helyzet előtt találjuk magunkat.

d. Jobb képesség a jövőbeli helyzetekben, hogy bölcs etikai döntéseket hozzunk

A keresztyén etikával való foglalkozás képessé tesz bennünket, hogy jobb döntést hozzunk majd egy jövőbeni etikai helyzetben. Nem tudjuk, milyen új etikai ellentmondások, viszályok várhatók az egyházban, miben kell 10, 20 vagy 30 év múlva élnünk és szolgálnunk, amennyiben az Úr még nem tér vissza addig. Az új etikai ellentmondások időnként olyan kérdéseket foglalnak magukba, melyet előtte széles körben még nem vizsgáltak meg. A keresztyén ilyenkor azt a kérdést teszi fel: „Mit mond a teljes Szentírás erről a témáról?”

Minden újabb generációnak megvannak a maga újabb etikai kérdései. Például a korábbi generációknak nem kellett szembenézni többek között az emberi klónozás, az embrionális őssejtkutatás, a béranyaság, a lombikban történő megtermékenyítés, a születésszabályozás, az internetes személyiségi jogok és a globális felmelegedés kérdéseivel. Ugyanígy a férfi és női szerepek és az egyházon belül nemi funkciók kérdéséről az 1960-es évektől többet vitatkoztunk, mint bármikor korábban a történelemben.

Bármilyen új etikai vita is határozza majd meg a jövőt, azok akik keresztyén etikai kérdésekkel foglalkoznak (ahogyan rendszeres teológiai kérdésekkel is), képesek lesznek azt jobban kezelni. Ennek az az oka, hogy minden, amit a Biblia mond valahogy kapcsolatban van minden mással, amiről beszél (mert minden következetesen illeszkednek egymáshoz, legalább Isten saját valóságának megértésében, az Ő természetében és a teremtésben, ahogyan az valóban van). Ezért az újabb és újabb kérdések nem önmagukban állnak, hanem sokféle olyan kapcsolattal rendelkeznek, amit már előzőleg megtanulhattunk a Szentírásból. Minél alaposabban ismerjük a korábbi anyagot, annál inkább képesek vagyunk új kérdésekkel foglalkozni.

Ezt az egészet úgy képzelhetjük el, mint egy kirakóst. A teljes kirakós reprezentálja számunkra azt, amit a teljes Biblia tanít az összes etikai kérdésben. A keresztyén etika képviseli a kirakós keretét és néhány nagyobb részt a kirakósból. Egy élethelyzet bibliai megoldása olyan, mintha egy újabb részt kiraktunk volna a játékból. Minél több rész van a megfelelő helyén, annál könnyebb újabb darabokat beilleszteni, és kevésbé fenyeget a hibázás.

e. Növekedni a keresztyén hitben és a személyes szentségben

Az újszövetségi íróknál a keresztyén hitben való növekedésnek fő része az etikai ismeretekben való gazdagodása, ami pedig kétségtelenül együtt jár a tanultaknak való őszinte engedelmességgel.

A Zsidókhoz írt levél szerzője az írja, hogy azok a hitben érett keresztyének, akiknek sok éves gyakorlatuk van a tanulásban és engedelmeskednek a szilárd etikai tanításnak:

„A nagykorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek tapasztalatuk folytán gyakorlottak az érzéseik a jó és a rossz megkülönböztetésére.” Zsid 5,14

Pál azt írja a hívőknek, hogy szeretné, ha az etikai különbségtételben és az engedelmességben növekednének:

„Egyébként pedig, testvéreim, kérünk titeket, és intünk az Úr Jézus nevében, hogy amint tőlünk tanultátok, hogyan kell Istennek tetsző módon élnetek – s amint éltek is –, ebben jussatok még előbbre. Hiszen tudjátok, milyen rendelkezéseket adtunk nektek az Úr Jézus nevében. Az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek.” 1Thessz 4,1-3a

A keresztyén hitben növekedés legfőbb része a személyes életszentségben való növekedés. Ezt az újszövetségi hangsúlyt igen ritkán lehet hallani a mai gyülekezetekben. A Zsidókhoz írt levél szerzője a következőket írja:

„Törekedjetek mindenki iránt a békességre és a szent életre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat.” Zsid 12,14

Más szakaszok is hangsúlyozzák, hogy a keresztyén ember számára szükséges az életszentségben való növekedés:

„Mivel tehát ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, és Isten félelmében tegyük teljessé megszentelődésünket!” 1Kor 7,1

„Öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.” Ef 4,24

„Mert ők rövid ideig, a saját elgondolásuk szerint fenyítettek, ő pedig javunkra teszi ezt, hogy szentségében részesüljünk.” (Zsid 12,10)

„Mivel pedig mindezek így felbomlanak, milyen szentül és kegyesen kell nektek élnetek.” 2Pt 3,11

Minél többet tudunk Istenről és arról, hogy Ő mit kér tőlünk, gyermekeitől, annál jobban kell imádkoznunk a segítségért, bölcsességért és azért, hogy minéle könnyebben engedelmeskedjünk neki. A keresztyén etika tanulmányozása hitben érettebbé tesz bennünket és ennek eredménye lesz a nagyobb életszentség, ahogyan az ezzel kapcsolatos isteni szándék a fenti igeversekben tükröződik. Amennyiben ez mégsem következik be, akkor nem Isten szándéka szerint tanulmányozzuk az etikát.

f. Evangelizáció

Ha keresztyénként szekuláris kultúrában élünk, mely elnéz és magasztal mindenféle bűnt, könnyű zavarba jönni pusztán a keresztyén etikai norma hitetleneknek előtti említésével, vonakodni erkölcsi normáról szóló prédikációk esetében, nehogy megsértsük ezzel a gyülekezetbe látogató nem keresztyéneket.

Ez azonban nem bibliai perspektíva. Isten erkölcsi normája az evangelizáció csodálatos eszközének tekinthető. Az ószövetségben Mózes azt mondta Izráel népének, hogy a körülöttük levő népek, ha hallanák Isten bölcs törtvényét, csodálkoznának:

„Íme, én megtanítalak benneteket azokra a rendelkezésekre és törvényekre, amelyeket Istenem, az Úr parancsolt meg nekem. Azok szerint cselekedjetek azon a földön, ahova bementek, hogy birtokba vegyétek. Tartsátok meg és teljesítsétek azokat, mert ezáltal lesztek bölcsek és értelmesek a népek szemében. Ha meghallják mindezeket a rendelkezéseket, ezt mondják majd: Bizony, bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet! Mert melyik nagy nemzethez vannak oly közel az istenei, mint hozzánk a mi Istenünk, az Úr, valahányszor kiáltunk hozzá?! És melyik nagy nemzetnek vannak olyan igazságos rendelkezései és előírásai, mint amilyen az az egész törvény, amelyet én adok ma elétek?!” 5Móz 4,5-8

Az Újszövetségben az apostoloknak az evangéliumi üzenete magában foglalja a bűnbánatra történő felhívást, ahogyan azt Pál Athénban a görög filozófusok számára kifejti:

„A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg. Azért rendelt egy napot, amelyen igazságos ítéletet mond majd az egész földkerekség fölött egy férfi által, akit erre kiválasztott, akiről bizonyságot adott mindenki előtt azáltal, hogy feltámasztotta a halálból.” ApCsel 17,30-31

Péter apostol tudja, hogy hallgatói gyakran ellenséges hitetlenekkel vannak körülvéve, akik gúnyolják és üldözik őket. Ebben a helyzetben emlékezteti őket, hogy az ő helyes magatartásuk tanúságtétel, amit Isten arra használhat, hogy némelyeket üdvözítsen (ez a legvalószínűbb értelme az Isten meglátogatása napjának):

„Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket: tartózkodjatok a testi vágyaktól, amelyek a lélek ellen harcolnak. Tisztességesen éljetek a pogányok között, hogy ha valamivel rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, a ti jó cselekedeteiteket látva, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján.” 1Pt 2,11-12

Az Isten erkölcsi normájának a hitetlenek felé történő hirdetése két okból is az evangelizáció alapvető része:

(1) Hacsak nem ismerik Isten erkölcsi normáját, a hitetlenek nem fogja elítélni, hogy vétkeztek e norma ellen, és ezért nem bánják meg bűneiket és nem menekülnek meg. Az Isten erkölcsi rendjéről szóló prédikáció segít abban, hogy a hitetleneket meggyőzze az Isten előtti bűneikről, bűnbánatra szólítson fel és Krisztushoz hívjon bűnbocsánat által (vö. Jn 16,8-ban a Szentlélek szerepével).

(2) A hitetleneknek is van lelkiismeretük, mely Isten általános kegyelmének köszönhetően igen gyakran arról tanúskodik számukra, hogy létezik az az erkölcsi norma, amit gúnyolnak és megsértenek, a jó és a rossz erkölcsi mércéje, amely alapján elszámoltathatók (vö. Róm 1,32; 2,14-15).

Ezért a keresztyéneknek nem kell zavarba jönniük a Biblia miatt, hanem sokkal inkább örömmel kellene azt tanítani és jóindulattal támogatni annak erkölcsi tanítását, mint ami jó, sőt valójában csodálatos, mint ami magától Istentől jött.

Forrás: Wayne Grudem: Christian Ethics, An Introduction to Biblical Moral Reasoning, Wheaton, Illinois, Crossway, 2018., 37-50.