Először is megköszönöm a megszólítást Kovács Kálmán barátomnak és kollégámnak, és mielőtt tényleges témám kifejtésébe belevágnék, röviden hadd mutassak rá az akadémiai szemlélet alaptévedéseire. Mivel a Dukász-kép biztosan nem eredeti eleme a Szent Koronának, Geóbitzászról pedig nem igazolt, hogy az I. Géza királyunk lenne, (sőt!), ezért alapvető tévedés, hogy a Mű datálása meglehetősen pontos lenne a rajta lévő uralkodóképek alapján.
Nem igazolt, hogy Szilveszter pápa (vagy bárki más) küldte volna a Szent Korona bármelyik részét. Nem igazolt kifogástalanul, hogy a Szent Korona több különböző helyen és időben készült részből lett volna összeállítva, s így a corona graeca és corona latina megnevezések eleve félrevezetők.
A Szent Korona képi üzeneteinek vizsgálatát megelőlegezendő, elsődleges fontosságú szilárdan leszögeznünk, hogy a Szűzanya képmása rajta volt a magyar Szent Koronán, mégpedig a hátsó részén, a pártázat magasságában, ahol ma Dukász Mihály bizánci császár (1071–1078) képmása található. Erről Révay Péter koronaőr De sacra corona Hungariae című, Augsburgban 1613-ban kiadott könyvéből szerezhetünk tudomást, amelyben rövid leírást ad a Koronáról. Ennek vonatkozó mondata Kulcsár Péter fordításában így szól: „[…] magán a kerületen pedig a homlokzati részen almát tartó Üdvözítőnk képmása, az ellenkező oldalon a Szent Szűz Máriáé”.
Révayról tudjuk, hogy több ízben közelről látta a Szent Koronát, így leírását megbízhatónak kell tartani, ez természetesen nem jelenti azt, hogy teljesen hibátlannak. Ennek ellenére a magyar történetírás elutasítja, hogy Révay a Boldogságos Szűzanya képmását láthatta a Koronán. Tette ezt annak ellenére, hogy a koronaőr átdolgozta és kiegészítette az 1613-ban megjelent könyvét, ám a De monarchiában nem változtatott a Koronáról szóló leírásán. Révay Péter evangélikus vallású volt, amelyben nincsen szentek tisztelete, és Mária üdvtörténeti szerepét is jelentéktelennek tartja. Ez önmagában valószínűtlenné teszi, hogy a koronaőr a Boldogságos Szűzanya képmásának Szent Koronán való létét kitalálta volna.
Révay által a Szent Koronára tett 19 szerkezeti és képi jellegű állítás közül 14 pontosan igaz, 3 kisebb pontatlanság mellett igaz, 1 nem dönthető el, 1 pedig téves. Mivel a 19 állításból 17 igaz vagy legfeljebb kisebb pontatlanságot, tartalmaz a koronaőr teljesen szavahihetőnek tekinthető.
A koronaőr állításával kapcsolatos kutatásnak az adott fordulatot, hogy Kees Teszelszky megtalálta a Révay-kortárs Berger Illés leírását a Koronáról, amelyben szintén a Szűzanya képmásának rajta való létét említi. Noha Teszelszky maga mutatja ki, hogy Berger valóban több ízben szemrevételezhette a Szent Koronát 1608-ban, mégis a tárgyunkat közelről érintő durva logikai hibát vét: „Érdekesség, hogy később Berger követi Révay téves koronaleírását az egyik bécsi kéziratban, mert említi Szűz Máriát a koronán.” Révay Péter leírásáról soha senki nem igazolta, hogy téves lenne, és a megalapozatlanul vélelmezett tévedésre további állításokat építeni tudománytalan eljárás.
Berger és Révay egybehangzó kijelentései a Szűzanya képmását illetően nyilvánvalóan perdöntők lennének, ha a Szent Korona elveszett volna, és a XVII. század eleji állapotáról csak ez a két írott forrás állna a rendelkezésünkre. Okoz-e ezek megítélésében változást, hogy a Koronánk szerencsére megvan? 1978-as hazatérése után a bennfentes történész és művészettörténész körön kívüli kutatók és szakemberek sora észrevételezte, hogy a Dukász-kép nem lehet eredeti eleme a Szent Koronának, mert nem fér bele a hátsó oromzaton lévő keretbe: annál minden irányban nagyobb, és a zománckép művészi színvonala messze elmarad az abroncs eredeti képeinek színvonala mögött. A Korona abroncsának hátsó részén helyet foglaló három uralkodókép két olyan kéz műve, amelyek különböznek az abroncs többi, biztosan eredeti zománcképeit megalkotókétól. Ez önmagában még megengedné, hogy a Dukász-kép eredeti legyen egy innen-onnan összeszedett elemekből álló koronán, ám a koronaelmélettől függetlenül is igazolható, hogy a bizánci császár képmása késői jövevény a Szent Koronán.
A magyarországi történet- és művészettörténet-írás hallgatólagosan úgy igyekszik föltüntetni a magyar Szent Koronát, mint amelyik az ékítményei – zománcképek, ékkövek gyöngyök – tekintetében közel eredeti állapotában van. Ezt a ki nem mondott, de kétségtelenül létező sugalmazást már 2010-ben cáfoltam, és kimutattam, hogy nagyszámú átalakítás, csere történt rajta.
Tóth Gergely szerint Révay már 1613 előtt „ki tudta silabizálni” a „Basileuz” szót az abroncs hátsó részén lévő Dukász Mihály-, illetve Konsztantinosz-képen, továbbá észrevette, hogy a császárok képmásán ugyanazon a helyen vannak a csüngők, mint a Szent Koronán, tehát apró részleteket volt képes megfigyelni. A történész vajon miért következtet látászavarra olyan értelemben, hogy a koronaőr „Dukász szakállát pedig egyszerűen nem vette észre”, és összetévesztette a Boldogságos Szűz ábrázolásával, avagy az utóbbiénak „a fiatal és elsőre valóban kissé »nőiesnek« tűnő Konstantin-képmást hitte”? Révay Péter egyetemet végzett emberként tudott görögül, és vajon az, aki „ki tudta silabizálni” a Basileuz szót az ifjú uralkodó zománcképén és azt is észrevette, hogy a görög császárok csüngős diadémját viseli, az az ember a Kón-képnél nagyobb Dukász-ábrázolás esetén ugyanerre ne lett volna képes, és a kardot és labarumot tartó, görög császári csüngős diadémot viselő, szakállas uralkodót nézte volna a Szűzanyának?
A látászavar ténye kétségtelen, de nem Révaynál: a történészi prekoncepciók kétségtelenül rontják a tisztánlátást. A Szent Koronával foglalkozó történész kör „tárgyilagosságának” egyik megnyilvánulása, hogy Révay Péter 1659-ben kiadott De monarchia című könyvének fordítója, Tóth Gergely a kötethez írt tanulmányából annak lektora, Pálffy Géza hallgatólagos jóváhagyásával kihagyta a velük egy kutatócsoportban dolgozó Kees Teszelszky fent említett cikkére való hivatkozást, amelyben Berger Révayhoz hasonló állítást tett a Szűzanya-kép meglétéről a Szent Koronán, továbbá a Dukász-kép cserélt volta mellett az „alternatív” szakirodalomban felsorakoztatott nagyszámú és sokrétű érvet ellenérvek felsorakoztatása nélkül „vad spekulációnak” minősítette.
