A reformáció ÖSSZEKÖT a BIBLIÁVAL! Textus: Ézs 55,8-11
A Szentírás messze nem egy régi vallási irat, hanem jóval több annál: ISTEN GONDOLATAINAK UNIVERZUMA, azon gondolatoké, amelyeket megosztott velünk. Olvasása beléptet az Ő gondolatainak univerzumába. A Szentíráson nem fog az idő, mert az igazi Szerzője az örökkévaló Isten. Ezért sosem jár le a szavatossága, mondanivalója mindig aktuális, mindig friss, minden korban éltetheti lelkünket.
Ma természetes, hogy a Szentíráshoz hozzá lehet férni, olvasni lehet, bárki megvásárolhatja, mindenkinek ott lehet a polcán. Ez azonban még az előző évszázad elején sem volt így, ám az emberek akkor szerették volna, ha lenne Bibliájuk, mert fontos volt számukra, amit benne olvashattak. Ma fordított a helyzet: mindenkinek lehet Bibliája, de kevesen kíváncsiak rá mi van benne, kevesen olvassák, még kevesebben használják azt a kulcsot, ami tovább nyitja az Írást: a hitet.
A reformáció koráig a Szentírás távol volt a hétköznapi embertől latin nyelve és a ritkasága miatt, csak papok és hittudósok férhettek hozzá. Jézus körül egyszerű hétköznapi emberek voltak, nem különlegesen tanult hittudósok. Az apostoli kor gyülekezeteire és később is ez volt a jellemző – Jézus követéséhez nem kellett “végzett teológusnak” lenni. Azonban ez megváltozott – szinte elérhetetlen távolságba került a mindennapi embertől az Írás. A reformátorok kettős felismerése változtatott ezen a helyzeten: első felismerés – a Szentírás EGYEDÜLÁLLÓSÁGA, második felismerés – az Íráshoz való HOZZÁFÉRHETŐSÉG fontossága. Az első teológiai kérdés, a második gyakorlati.
EGYEDÜLÁLLÓSÁGA
A Szentírás egy könyv, egy könyv a sok közül – mint könyv. Ám mégis kiemelkedik egyszersmind a sok-sok könyv közül. Mert az összes többi szerzője ember, szemben a Szentírással, aminek végső szerzője maga az Isten – és ez megkülönbözteti az összes többi könyvtől. Mert az Ő kijelentése önmagáról, a világról, eredetről, bűnről és megbocsájtásról, Jézus Krisztusról és az eljövendőről és nagyon sok mindenről még.
Ézsaiás 55,8 azt mondja: „Mert amint magasabbak az egek a földnél, a képen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!”
A különbség Isten gondolatai (és útai) és a mieink között nem jelentéktelen: ÉG és FÖLD között fennálló távolságnyi. Az ég alatt persze nem a Föld légköre és az űr határát kell értenünk, hanem a föld és menny, a materiális univerzum és a szellemi univerzum között fennálló távolságot, mely a science fiction által elképzelt legjobb űrhajóval sem lehetne legyőzhető. Ha Ő nem közeledik felénk, akkor mi oda felhatolni nem tudunk, semmiképpen sem – „Aki hozzáférhetetlen világosságban lakozik…” 1Tim 6,16. A Szentírás (az írott ige) és Jézus Krisztus (a testté lett Ige) által jött közel mihozzánk.
A reformáció elévülhetetlen érdeme, hogy ezt a különbségtételt meghozta és a Biblia egyedülállóságát újra magasba emelte elválasztva tőle minden emberi alkotást. Ez jelenik meg a SOLA SCRIPTURA reformátori elvében, azaz: egyedül a Szentírás!
HOGY LÁTJUK MI EZT A DOLGOT?
Sok könyv van ránk hatással. Sok filmből tudunk talán idézni. Emlékezetes szellemi, érzelmi benyomásokat őrzünk magunkban, melyek kicsit, vagy épp döntően befolyásolták életünket, gondolkodásunkat, döntéseinket. Ma sokan olvasnak pszichológiai könyveket, életmóddal foglalkozó tanácsadásokat – talán korunkban ezek a legnépszerűbbek. Nem baj, hogy olvasunk, nem baj, hogy művelődünk sokféle módon.
DE megvan-e nálunk is az a különbségtétel, amit a reformáció hozott, hogy mindezen – akár jó – emberi művek felett ott áll megkülönböztetetten a Szentírás? Hagyjuk-e Istent hatni ránk egyáltalán – kitesszük-e az Ő hatásának magunkat? És rendszeres hatás ez, aminek újra és újra kitesszük magunkat? Ha nem, akkor saját magunkat zárjuk ki a legjobb és legfontosabb hatás alól!
És lehet, hogy sürgősen REFORMÁCIÓRA VAN SZÜKSÉGÜNK!
Miért? Azért, mert: “Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek: Így lesz az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem.” (Ézs 55,10-11)
Bizonyos szempontból a Szentírás hasonlít az internet világához, mert teremtő gondolatok hatalmas hálózata, ahol minden-mindennel összefügg. Aki olvassa, aki elmélyed benne belép ebbe az óriási információs hálózatba – Isten gondolatainak a hálózatába. Az ilyen ember azon veheti észre magát, hogy egyszerre találkozik a legegyszerűbb ember által is érthető üzenetekkel, mely megszólító erővel bír és egyszerre a végtelen bonyolultsággal. Aki viszont nem lép be e világba saját magát fosztja meg attól a „magasabbtól”, ami élteti a lelket, míg földi utunkon járunk.
Újból modern hasonlathoz nyúlva azt tanácsolhatom, hogy: légy online a mennyei világgal, Isten világával, magával Istennel! Mi a Biblia? A Biblia ezt a világot közvetítő eszköz, és ilyen szempontból média szerepet tölt be. Amikor TV-t nézünk, akkor nem a TV-t nézzük, hanem azt, amit mutat – épp így van ez a Bibliával is, azaz túlnézünk a segítségével a könyvön. Ebben van segítségünkre a hit szeme a lelkünkben. Aki pedig ilyen értelemben vak, kérhet hitet Krisztustól – úgyhogy nem lehet akadály a hit hiánya.
VAN-E SZÜKSÉGED REFORMÁCIÓRA?
GONDOLD MEG! Hozd meg a különbségtételt az ember gondolatai és Isten gondolatai között és vedd kezedbe az Írást minden nap! Légy életed reformátora!
A reformáció ÖSSZEKÖTÖTT bennünket a Bibliával és ÚJRANYITOTTA számunkra az IGE TEREMTŐ HATALMÁT.
A lehetőség nyitva áll, de a Bibliát mindenkinek magának kell kinyitnia: kézzel és hitel!
