A lényeg, hogy TRANSZ #kommentár #egyház

Ma sokan szeretnék és tesznek is érte, hogy a nemiség, illetve a szabad nemválasztás legyen az élet központi kérdése. A politikai és gazdasági harcosok közösségében immár egyházi szereplőket is látunk. Többek között Európa egyik legnagyobb lutheránus felekezetét, a svéd egyházét. A svéd egyház nemrég jelentette be, hogy transznemű lett. Mit jelent ez? Azt, hogy kiáll amellett a mai tétel mellett, hogy a biológiai-társadalmi nemiség az élet legfontosabb kérdése.

Egyházuk „hasznosságát” már elsősorban nem bibliai, teológiai hitvallásokhoz, azaz az örökkévalóságban gyökerező igazságokhoz történő ragaszkodásban látják, hanem abban, hogy képes-e adoptálni az aktuális kor központi kérdését. Ezzel közeledést remélnek azok irányába, akikkel „méltatlanul keveset” foglalkoznak. Ezért mindazokat az egyházakat is elmarasztalják, akik nem mennek velük együtt az úton. Sőt, radikális jobboldali keresztyén csoportosulásoknak és populistáknak tartják őket. Milyen kedves.

Miközben hitvallásaikat – Ágostai hitvallás, Luther kátéja – és az ebből következő bibliaértelmezést marginalizálják, egyvalamihez foggal-körömmel ragaszkodnak: az egyháziassághoz. Úgy kívánnak egyház lenni, hogy nem az örökkévalóságból eredeztetik küldetésüket, eszményképüket, hanem a modernség legújabb szintjéhez zárkóznak fel, ami jelen esetben a nemiség. Mivel az aktuális korszellem által diktált fontos kérdések idővel változnak, ezzel egy olyan úton indul el ez az egyház, mely nem a mindenkori ember és így az emberiség örök problémáival foglalkozik, hanem azzal, amit a világpolitikai és világgazdasági szereplők annak tartanak. Munkásságának lényegét tekintve tehát nem az örökkévalóság színeivel festi át környezetét, hanem önmagát színezi át az aktuális divatnak megfelelően.

A nemiséget központi kérdéssé tevő egyház ezért nem az ember formálására, természetének megújítására törekszik a tökéletes Isten-embernek, a feltámadt Jézusnak fényében, hanem önmagát formálja át. Félreértés ne essék, itt még véletlenül sem egy jól sikerült kontextualizációról van szó, hogy a történelem egy pontján kijelentett isteni igazságot sikerült veszteségmentesen lefordítani a mai ember életére. A Biblia szerint a nemiség elválaszthatatlan része az emberségnek, de nem ez adja az értékét. A nemiség funkcióbeli meghatározottságot jelent.

Miközben a hagyományos történelmi egyházak hitvallásaik és a Biblia üzenete alapján az ember legnagyobb gondjának a halált látják, addig a svéd egyház a transzneműség széleskörű elfogadásának hiányát teszi az első helyre. Álláspontjuk terméke annak a szekularizmusnak, mely az itt és most korszakát hozta el, teljesen leépítve az Isten-kérdést, ezzel mellőzve az emberi élet végességének nyomasztását és a halál problémáját. Ennek nyomán alakulnak át a legfontosabb problémák is.

Sajnos az önmagukat transzoknak tartó emberek is halandók, így végső soron legnagyobb problémájukkal nem a svéd egyház foglalkozik, hanem a hitvalló keresztyén egyházak, gyülekezetek, akik továbbra is Isten rendje alapján a Jézus Krisztusban való megújulásra hívják a transzokat és nem transzokat egyaránt. Sőt, a svéd egyházat is. A halál problémájának oka az Isten rendjétől és magától Istentől való eltérés. Következménye az emberiség teológiai értelemben vett egyetemes bűnössége. Feloldása pedig a megváltásra szorultság. A meghaladhatatlan jó hír pedig, hogy van kiút a bűnből és halálból, de kizárólag Jézus Krisztus keresztje és feltámadása által! „Én vagyok az első és az utolsó és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai.” (Jelenések könyve 1. fejezet 17-18. versek)

EZ AZ ÖRÖMHÍR AZ EVANGÉLIUM!

A hitvalló keresztyén egyházak, gyülekezetek fókuszában továbbra is az ember halála, mint a legnagyobb egyetemes probléma áll. Ennek előzményeit és következményeit leplezi le Isten kijelentésében és a hagyományos keresztyén közösségekben. A halandóságunk és halálunk nem egy „görög tragédia”, amit közösen nézünk, hanem az ember tragédiája, a mi személyes problémánk, amit előbb-utóbb mind átélünk.

Csak győzzük kivárni, mikor tér rá erre a problémára a svéd egyház. Ha nincs türelmünk, továbbra is ott vannak a hitvalló gyülekezetek, akik szolgálatának lényege továbbra is, hogy új, örök életre hívják a halál felé tartó embert, közösségbe a feltámadt és élő Jézussal!