1989 tavaszán fogalmazta meg John Williamson amerikai közgazdász azt a nevezetes 10 pontot, amely „washingtoni konszenzus” (WK) néven a globalizmus ideológiai alapja lett. A tíz pont három parancsban foglalható össze: privatizálj, deregulálj, liberalizálj. Tartalmát tekintve: közösség helyett indivídum, szabályok/törvények helyett szabadosság. Mindez alapvetően szemben áll a transzcendens, vallási világképpel és -szemlélettel. A szakrális gondolkodás, a nagy világvallások egyensúlyt, a harmóniát és az igazságosságot keresik és érvényesülését szolgálják a minket körülvevő világban. Ebben a világképben visszatükrözik, az emberek többségére még most is jellemző, biológiailag determinált biztonságvágy és stabilitás igény. Innét tekintve a kapitalizmus, és annak végkifejlete a globalizmus, eredendően rossz. A globalista ideológiai alapra épül a nemzeti kultúrák felváltása az univerzális multi-kulturalitással, a keresztény egyházak és az európai nemzetek keresztény értékei elleni támadás, és az Európára zúdított tömeges migráció. A globalizmus embertelen szemléletmódot erőszakol az emberre: Az un. fejlettség fokmérője a technikai, nem pedig a teremtett emberi minőség. Az elmúlt két évtized során mindez beépült az Európai Unió elvárás rendszerébe is.
A globalizmus vértelen háborúval, un. jogállami, pénzhatalmi fegyverekkel a természetvédelem eszméjét is kisajátította és saját szolgálatába állította. Mára a zöldpolitika nemcsak a globalista ideológia szövetségesévé, de zászlóvivőjévé is vált, s természet- és embermentő köntösben az emberi lét alapjait támadja. A zöldeszme azért vált hamissá, mert a környezetért megalapozottan és őszintén aggódók jóhiszeműségét kihasználva a globalizmus eszközévé silányították, sőt (új) világvallássá igyekeznek tenni. Mára oda jutottunk, hogy a klímavédő aktivisták is vallási fogalmakat használnak; egy fogyatékos svéd kislány személyében még egy szentet is létrehoztak. Ez a szerencsétlen gyerek beszédet mond az ENSZ-ben, amit a „tudós” szerepben tetszelgő politikusok áhítattal hallgatnak. Ide jutottunk…
Yuval Noah Harari Sapiens és Homo Deus című sikerkönyveiben a darwinizmusnak a társadalmi folyamatokra való kiterjesztésével emberlétünk múltjáról értekezik és világunk jövőjéről vizionál. Szerinte a biológiai valóságokon kívül minden más fikció, narratíva. A kultúra, a gazdaság működése csakúgy, mint a vallások. A lényeg az, hogy a közösségek higgyenek benne, és természetes érdekük fűződjék ehhez a hithez. A vallás törvénye című fejezetben olvasható: „A vallás – a pénz és a birodalmak mellett – az emberiség harmadik nagy egyesítője.” A vallások alkalmasak arra, „hogy széles körű társadalmi és politikai rendeket legitimáljanak”. A vallásnak „univerzálisnak és térítőnek kell lennie”.
Az új (globalizált) világ létrehozásában a globális gazdaság a faltörő kos szerepét tölti be, aminek következménye a politikai rendszerek globális átszervezése. Erről Yuval Noah Harari ezt írja: „Az államok egyre jobban alá vannak rendelve a világpiac machinációinak, a világcégek befolyásának, valamint a nemzetközi közvélemény és jogrendszer felügyeletének.” „A szemünk előtt készülő globális birodalmat nem egy bizonyos állam, … inkább … egy multietnikus elit vezeti.” Az új globális birodalom című fejezetben olvasható: „Ahogy kibontakozik a XXI. század, a nacionalizmus gyorsan visszaszorul. Egyre több ember hisz abban, hogy … a politika vezérelve az emberi jogok és az egész emberi faj érdekeinek védelme kell hogy legyen. Ha ez így van, … akkor nem lenne egyszerűbb, ha ezekre egyetlen globális kormány vigyázna? A modern mennyei [sic!] felhatalmazást az emberiség adja majd valakinek, hogy megoldja a menny problémát, például … az üvegházhatást okozó gázok felhalmozódását. A globális birodalom színe valószínűleg zöld lesz.”
A globalizmus új világvallása a klímaizmus, amelynek semmi köze sincs a természetvédelemhez. A „klímatudományt” politikai termékké, globalista klímaharccá változtatták, ami a hajdani, imperialisták elleni békeharc mai megfelelője. A klímaváltozás elleni politikai küzdelem, a klímaharc áltudományos ideológiája az, hogy a klímaváltozást az emberi tevékenység, a káros anyagok, leginkább a szén-dioxid kibocsátása okozza, amiért elsősorban az energiatermelő erőművek felelősek. Ezzel globális szinten, de hazánkban is, rátolták a klímavédelem maszlagját az energetikára. Azért az energetikára, mert az energiafogyasztás civilizációnk hajtóanyaga, mindenkit érint. Így vált a hagyományos energetika bűnbakká, az úgynevezett megújuló energiák pedig üdvöskévé, a kívül zöld, belül vörös politika zászlóshajójává. A környezetvédelem = klímavédelem = dekarbonizáció képletet sulykolják. Sebeők János tíz évvel ezelőtt mondta: „Most három szó diktál. Az erejénél fogva. Fenntartható fejlődés, megújuló energia és klímavédelem. E három szó tartja lelki terror alatt az egész világot. Közülük is legerősebb a klímavédelem.” … „És úgy tűnik, ennek még nagy ára lesz. Mert ingyen nem szokás hazudni. A hazugságért előbb-utóbb fizetni kell.” Ezek a hazugságok működtetik a globalista propagandát. Ezzel sikerül szétteríteni, személytelenné, megfoghatatlanná tenni a tőke felelősségét az emberi társadalmat valóban fenyegető veszélyek kialakulásáért. Az emberi felelősségnek ez az értelmezése eltereli a figyelmet a globalizmus valódi céljairól.
A széndioxid csökkentés eszköze a megújuló energiákra való áttérés lenne. Csakhogy „megújuló energiák” nincsenek, csak a természetben felhalmozott energiák átalakítása révén fogyasztott energia van. A Föld erőforrásai azonban végesek. Kérdés, hogy a felhalmozott energiák fogyasztásának csökkentése és a kapitalista terjeszkedő, és a termelést, fogyasztást, profitot maximalizáló folyamatok közötti konfliktus feloldható-e? Ehhez a szakrális létlogikához való visszatérésre volna szükség. Lehetséges-e ez egy eleve a deszakralitásra épülő világban? Ez a nyugat-civilizáció létkérdése, és nem a klímavédelem. Csak abban bízhatunk, hogy a soha el nem múló isteni szeretet energia csodára képes, csak ez aszeretet az egyetlen energia, ami nem vész el, továbbadással növekszik. Ennek a szeretet energiának forrása pedig a Jézus Krisztusba vetett keresztény hit. Ebben reménykedhetünk.
A globalista propaganda másik hamis jelszava a jövő nemzedékek iránt viselt felelősségreapelláló fenntarthatóság. Ez a mértéktartás kultúráját tételezi fel, olyan erkölcsöt, amely a rövidtávú érdekek helyett értékeket követ, és megtalálja a helyes mértéket. Globalizált világunkban azonban a fenntarthatóság értelmezése önmagában is megtévesztő: bár a — a mennyiségi növekedésként értelmezett — „fejlődésre” hivatkoznak, de valójában a fogyasztás fenntarthatóságáról van szó, ami lehetetlen. Már a növekedés koncepciója is hamis, lévén a Föld erőforrásai végesek. Ma már nem csak azokat az igényeket elégítik ki, amikre az embereknek ténylegesen szükségük van. Az igényeket is az eladók termelik tömegesen: megmondják az embereknek, hogy mire van szükségük. A reklám és a fogyasztói befolyásolás ipari méretűvé vált. A fogyasztói társadalomban felerősítik azokat a vágyakat, melyeket a rendszer által kínált anyagi javakkal és szolgáltatásokkal lehet kielégíteni. Az egész világ globális gazdasága az így növekvő fogyasztásra van építve. A szükségletek a népesség- de elsősorban az igénynövekedés miatt, alapvetően a globális fogyasztói szemlélet eluralkodása miatt növekednek. Önkorlátozás nélkül nem menthető meg az emberiség.
A globalizmus leghatékonyabb propaganda fegyverei a napi közmédia mellett az egész világra kiterjedő ún. „közösségi” hálók, a Facebook, Twitter, Instagram, vagy Tik-Tok, amiket a leggazdagabb oligarchák működtetnek és szabadon cenzúráznak. Ezek a hálózatok a hagyományos fegyvereknél sokkal hatékonyabb globális szuperfegyverek, amelyek az egész világon folyamatosan, „békésen”, a tudat befolyásolásával hatnak. A hamis „információ cunami” fénysebességgel tölti be a világot. A világméretű akolban a nyáj önként veti magát alá a tudatmérgezésnek, azzal a hamis élménnyel, hogy kitágult a világ, közel kerültünk egymáshoz; megtörtént az emberiség egyesítése. Vagyis a hazug módon legyártott virtualitás valóságként hat. Ez az igazi demokrácia, tudás és felelősség nélkül mindenről véleményt nyilváníthatunk, „felértékelődtünk”. Szinte Istenként viselkedhetünk. Ennek feltételei adottak: a tudomány és a média nagy része a láthatatlan háttérhatalom befolyása alatt áll. A magát liberalizmusnak nevező eszme behatol az élet minden területére, születésünktől a halálunkig. Erre szocializálnak az óvodákban, iskolákban, egyetemeken¸ a munkahelyek többségében is ehhez kell lojálisnak lenni, ha érvényesülni akarunk. Benyomul a kormányhivatalokba, az egyházakba, minden emberi közösségbe. Szinte lehetetlen szabadnak maradni, ahogy Illyés Gyula írta: „eszmélnél, de eszme csak az övé jut eszedbe”. A Facebookra önként kapcsolódók szinte észrevétlenül ennek a világméretű kiszolgáltatottságnak lesznek aktív részesei. A világ népei önként lesznek a globalizáció megvalósítói és egyben áldozatai. Ezzel szemben az igazság: a nyáj önként belépett a globális hazugság birodalmába, és itt jól is érzi magát. A nyugati civilizáció pedig a leépüléshez vezető lejtőre került.
A globalizmus érdekeltségű világegyesítés törekvései, vallási színezetű propagandája bizonyos szempontból a Biblia szerinti (Máté 24) utolsó időkre emlékeztetnek. A szellemi megtévesztés elterjedtté és kiterjedtté válik, a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül. Ezek a próféciák arra utalnak, hogy az események az egész világon láthatók (!) lesznek. Korábban nem tudtuk ezt elképzelni, ami ma magától értetődő valóság. Ma az un. okos eszközökkel (amikkel szinte függő kapcsolatba kerültek az emberek) a világ minden eseménye láthatóvá válik, amit a háttérhatalomnak nevezett gonoszság láttatni akar.
A Föld megmentése jelszó is része a globalista klímahisztériának. Iszonyatos, hazug képek keringenek a világhálón: emberi kezek tartják a Földet a kezükben, azt sugallva, hogy kezünkben van a Föld, azt tehetünk vele, amit akarunk. Az ember azonban hiába próbál istenkedni, hogy megmenti a Földet, magát sem tudja megmenteni. Nemcsak gyarlók vagyunk, de nem vagyunk azonos súlycsoportban az isteni természeti erőkkel. Teljes képtelenség a földtörténeti léptékű változást a mi emberi életünk léptékéhez aktualizálva, azzal hitegetni magunkat, hogy érdemi befolyással lehetünk ezekre a folyamatokra. A világmindenségben sok mindent fel lehet ismerni, de a világot, így a klímát sem lehet kiszámolni, annál is inkább, mert a Föld Isten teremtménye. Az ember istenkedhet, de attól még nem lesz Isten. „Én mondom: Még nem nagy az ember. De képzeli, hát szertelen.” (József Attila.) A valójában igaz értékét „tudományosan” sem lehet meghatározni, csak az elfogadott érték létezik. Az elfogadott pedig nemcsak vitatható, de sajnos manipulálható is. A tudománynak szükségszerű velejárója a kutatók közötti vita. A természettudományban tekintély és konszenzus nincs, kizárólag az igazság keresésének van jogosultsága. A régi bölcsesség szerint: „szeressétek azokat, akik keresik az igazságot, de óvakodjatok azoktól, akik már meg is találták azt.” (Jézus mondja: „Én vagyok az út, az igazság és az élet” [Jn. 14:6].) Politikai testületre való hivatkozás szakmai kérdésben nem érv, különösen akkor, ha a testület, (az, ENSZ – Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete, az IPCC) megelőlegezi magának a csalhatatlanságot, s eleve kizárja a természet által okozott klímaváltozásokat az éghajlatváltozás fogalmából. Vagyis egy természetes, mindenki által érzékelhető folyamatra telepedett rá a haszonelvű, globalista politika. Sajnálatos, hogy ezt „megélhetési tudomány” a lakájmédia támogatásával támogatja.
Van bíztató fejlemény is a hazai tudományosságban. Az „izmusra” végződő ideológiák (marxizmus, kommunizmus, nácizmus, szocializmus, liberalizmus, globalizmus) közös jellemzője az ember-ellenesség, az erőszak, az emberölés nyílt, vagy burkolt legalizálása; az izmusok alapkérdése: ki kit győz le? Ezzel szemben áll a Bogár László lételméleti megközelítése, amit egy kortárs elemző találóan bogárizmusnak nevezett el. Bogár lételméleti, mondhatnánk, teremtéselméleti alapon értelmezi világunkat, benne lokális környezetünket is; a felszíni jelenségek mögött azok mélyszerkezetét igyekszik feltárni. Modern szakralitást, „vissza régiesülést” hirdet.Minden a hitünkből fakad, ez a forrás. Bár nem kézzelfogható, de a hit az egyetlen hiteles kapcsolódás a lét forrásához. Az Isteni erő bennünk rejlik és meg is található. Ennek felismerése lenne az igazi „önmegvalósítás”, az isteni jóság megvalósulása bennünk. Íme, a bogárizmus kulcsszavai: szeretet, lelki-testi egészség, türelem, szelídség, alázat, hitre épülő tudás, békesség, bátorság, becsület; és kulcskifejezései: a változtatást magunkon kezdjük, először magunkat győzzük le, a szeretethálót kell helyreállítani. Nem az intézmények, hanem a keresztény személyek tapasztalatán alapuló bizonyságtétel (tanúság) a hiteles.
Mai emberek sokkal többet fedezhetünk fel magunkban Káin lelkületéből, mint Ábeléből. Az emberiség Káin és utódai példáját követi: a jó és a rossz keveredik benne. A jók építették a civilizációkat, a rosszak lerombolták. A Gonosz megmutatta Jézusnak a Föld minden országát és azt hazudta, hogy, annak adom, akinek akarom, neked akkor, ha imádsz engem. Vagyis azt hazudta, hogy a gonosz mindent megtehet. Ez a mai megnevezhetetlen háttérhatalom magabiztossága. Ez a mai nevén nem nevezhető világhatalom a Gonosz, amely különböző intézményekbe rejtőzve, álruhákba öltözve gyötri a Fold lakóit. Az ő erejét azonban a Karácsonykor született Megváltó megtörte, ezért van remény. Nagy Gáspárral szólva:“a remény sohasem meghaló, ha minden utolsó szalmaszál abból a jászolból való” Jézus mondta: „ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne ne féljen.”(Jn.14:27.), ”én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt 28,20)
a Szerző az Energiapolitika 2000 társaság elnöke
